2009-ben Kenyér (augusztus) hava 12.-én Mir Szulejmán Dawud, Kalat kánja bejelentette Balucsisztán függetlenségét.
A balucs(i) tanács nevében a jelenleg Pakisztán megszállása alatt álló területeken kívül bejelentette igényét „Balucsisztán jelenleg Iránhoz tartozó területei„-re is, míg az Afganisztán fennhatósága alatt álló balucs területekre (még) nem tartott igényt. Azt alapnak tekinti.

A 10-15 milliós népességű balucs(i) népnek nincsen hazája. Három országba szakítva élnek. No meg persze szétszóratásban (diaszpórában) szana a világban. Ez a szerteszaggatott magyarnak talán könnyebben érthető, de szegény balucsoknak nincsen még egy Csonka-Balucsországa sem.
A perzsa nyelvek közé tartozó – a kihalt párthussal és a ma is élő kurddal is rokon – balucs(i) nyelvet beszélik, így szomszédaiktól ezáltal is igen könnyen megkülönböztethetőek. Az Arab-félsziget sarkantyújával szemközti partvidéket és a belterületek sivatagos vidékeit lakják.

A balucsok már az Akhaimenida birodalom idején is annak Maka tartományában laktak, és Megalexandrosz (Nagy Sándor) hódításai óta is ugyanott laknak. Talán megérdemelnének már végre egy saját országot.
Persze csak abban az esetben, ha a népek önrendelkezési joga valóban számít még valahol, valakinek…
Csak emlékeztetőül: ennek az „önrendelkezési elv”-nek a félreértelmezett túlhajszolásával kapta ízekre az antant Magyarországot csaknem száz éve…

Dr Sz L

U.i.: A balucs Dr. Dzsumma Khan Marri ekként teszi föl a kérdést: Ha Koszovót lehet, hát Balucsisztánt miért nem?

Ajánlott olvasmány: If Yes to Kosovo Why not Balochistan? By Dr. Jumma Khan Marri, Aug 3, 2010
Life on the Geopolitical Fault Lines: Does Contemporary History of Balochistan Reflect Poland’s Past? Part I, by Belaar Baloch, Jun 26, 2010
Energy Security In Exchange For Independence, by Dr. Jumma Khan Marri, Countercurrents, Jun 26, 2010 (also at nyc.indymedia, japan, indymedia)
List of young Baloch hanged/killed in Iran, 2004 – 2010: „Trust me, there are no ‘aid flotillas’ heading towards the Balochistan coast of Iran to help the persecuted Baloch people. There is a zero likelihood of any protest march outside the Iranian Embassy anywhere in the world by the permanently outraged Islamist groups and their leftist allies…”
www.thebaluch.com

Hina Rind elected first female Baloch journalist as KPC GB member, The Baloch Hal, Dec 22, 2009

A Balucsföldön még élő – kiveszőfélben lévő – galléros túzok vagy hubára megmentése jelképes kezdeményezés lehet a balucs kultúra megóvása irányában…

Lásd még: A hubara megmentése

The Houbara Protection Organization: Please visit this remarkable organization’s website and donate to their efforts to protect the houbara bustard and promote education.

The post Létrejött a független Balucsisztán. Sajnos az ENSZ máig sem ismerte el függetlenségét. appeared first on Szögedöm.hu.

Miért hallgatok, miért hallgattam el oly sokáig,
mi nyilvánvaló, haditervekben kifőzött
elmélet, melynek végén mi, a túlélők
legfeljebb lábjegyzet lehetünk.

Ez az állítólagos első csapás joga,
mely kioltaná a szájhősök igájába
szervezett és irányított iráni tapsnépet
csak azért, mert e hatalom árnyékában
atombomba építését vélik látni.

De miért tiltom el magam
azt a másik országot hogy nevén nevezzem,
ahol évek óta – bár titkon – hatalmas
nukleáris erő dagad, ám minden
ellenőrzés hijján?

Általános csend honol e tény felett,
mely hallgatást magam is elfogadtam,
e csend nehéz hazugságom, kényszerem,
hiszen azon mód, mikor megtöretik,
az ítélet „antiszemitizmus” készen áll.

Most azonban, mikor hazám, melyet
saját ősbűne követ utánozhatatlanul, és azt
újra meg újra rajta számon kérik,
csakis üzletileg persze, ügyesen forgatott
szóbeszéddel jóvátétellé nyilvánítottan
egy további tengeralattjárót ad el Izraelnek,
egy olyat, melynek tulajdonsága mindent
elpusztító robbanófejeket célba lőni amoda, hol
bizonyítatlanul egyetlen atombomba volna,
melynek majd végső bizonyossága az aggodalom oka,
mondom, mert mondani kell.

De miért hallgattam eddig?
Mert úgy véltem, származásom
soha le nem mosható szégyenével
tiltja a tényt, igazság mondását
Izraeltől elvárni, ez országtól, melyhez kötődöm,
s kötődni fogok.

Miért most mondom,
öregen, utolsó csepp tintámmal:
Izrael atomhatalma veszélybe sodorja
a világ amúgy is törékeny békéjét?
Mert ki kell mondani azt,
ami talán holnap már késő lehet:
mi – épp eléggé terhelt németek –
gyaníthatóan bűnsegédek lehetünk,
a szokásos mentegetőzések pedig
erőtlenek.

Beismerem: nem hallgatok tovább,
mert elegem van a Nyugat álságából
és csak remélhetem, hogy sokan
törik meg a csendet, mert a közelgő
veszélyt elkerülendő az ezt okozókat
fel kell szólítani erőszakosságuk megszüntetésére,
követelve, hogy állandó, meg nem
akadályozható ellenőrzés mellett
az izraeli atomerőt és
az iráni atomberendezéseket egyaránt
nemzetközi hatóság felügyelete,
és e két ország kormánya tarthassa szemmel.

Csak így segíthetünk Izraelnek és Palesztinának,
mi több minden embernek, kik ezen
az őrület bitorolta területen
szorosan egymás mellett
egymásra acsarkodva élnek, végül
magunkon is csak így segíthetünk.

(Fordította: Szutrély Péter)

Szólásszabadság? – Reménykedhet, hogy az őszinteség nem jelenti a Nobel-díj elvesztését.

De vonatkoztassunk el a ragacsos aktuálpolitikától!
Irán, azaz Perzsia az emberi műveltség (kultúra) egyik bölcsője. A magyar őstörténet máig föltáratlan kapcsolattára. A(z egyik?) legősibb máig használt vallási nyelv (Zoroasztár nyelve) – az aveszta – szülőhazája.
Kultúrállamok nem engedhetik meg maguknak, hogy holmi populista rémületkeltéssel és hecckampánnyal végigpusztítsák műveltségünk kincsestárát. Mezopotámia (Iraq) indokolatlan lerohanása – Bagdad múzeumának kifosztása – már elég szégyen a nyugati világnak. Igazán kár lenne még mélyebbre túrni magunkat a gyalázatban… (Sz.)

Ajánlott olvasmány: Amit Günter Grass el akar mondani (Erdély ma)

Günter Grass: Lepényhal, bronzszobor a sønderborgi kikötőben

Günter Grass (akkori írásmód szerint Graß) Danckában, az akkor német Danzigban, a ma lengyel Gdańsk-ban született, Danzig Szabad Város területén, a protestáns élelmiszer-kereskedő Wilhelm Grass és a katolikus kasub származású Helene Grass fiaként. Gyermekkorát is Danckában töltötte egyszerű körülmények között, „a Szentlélek és Hitler képe között” nőtt fel.

1944. november 10-én, tizenhét évesen kapott behívót a Waffen-SS 10. páncélgránátos-egységébe (10. SS-Panzer-Division Frundsberg) sorozták be. 1945-ben a sziléziai frontra került, ahol megsebesült, majd 1945 májusában Marienbadnál fogták el, ezután 1946. április 24-éig amerikai hadifogságban volt. A Bad Aibling-i amerikai fogolytáborban együtt raboskodott Joseph Ratzingerrel, a mai XVI. Benedek pápával.

Grass írói hírneve lehetőséget adott számára, hogy közéleti személyiségként jelentős hangot adjon politikai nézeteinek. Már az 1960-as évektől támogatta Németország Szociáldemokrata Pártját, majd Willy Brandt beszédírója lett. Politikai nézeteivel gyakran botrányt keltett: a két Németország újraegyesítése alkalmával tiltakozott a Nyugat mohósága és az NDK kiárusítása ellen; felszólalt az  idegengyűlölet és a bevándorláspolitika ellen. Hetvenkét éves korában, 1999-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták azzal az indoklással, hogy „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”…

The post Günter Grass – Amit el kell mondani appeared first on Szögedöm.hu.