Hasonló állomások sora hirdette, hogy e vasút és az állomásai Egyazon Országhoz tartoznak…
Magyarországon végigvonatozva az állomások is hirdették mind az együvé tartozást !
Ezért is oly hasonlatos például a Ceglédi, a Szegedi és az (azóta oláh megszállás alatt álló, de) még álló Aradi Pályaudvar is… no hiszen hajdan Szegderől oda is ment a vonat ! Amígcsak a Roosevelt-féle amcsi terror le nem rombolta az akkor már majdnem 100 éves vasúti hidunkat. A silány epigonok legyőzetvén erről az ellenségről nevezték el a Hal teret, a közúti hidunk szegedi fogadóterét.

Ezek az állomások nem csak pompás épületek lettek, de hatalmas előterekkel is rendelkeztek.
Néhány évtizede még kiváló alkalom lett volna e terek rendezésére. Szegeden különösen, ahol körös körbe csak apró eggy-két szintes épületek álltak… Kiváló kiszolgálóterek, mint pl. kávézók, pékségek, süteményezők lehettek volna, akár a Város kezelésében…

Mint jól látható, a villamos már 100, sőt még annál több éve is arra járt. Akkoriban azonban még többnyire csak gyalogosok, vagy lovaskocsin érkező urak és hölgyek jártak arra. Ma a korszellemnek megfelelően sokan gépjárművel érkeznek, hogy vonatra váltsanak…

Ehhez kelett volna igazítani az állomás fölújításakor a parkolási és átszállási (P+R) lehetőségeket is ! E fejlesztési lehetőségnek azonban keresztbe tett a helyi balvezetés tervtelensége. No meg a biztosan nyomuló ingatlan-maffia !

A kis házak helyett terpeszkedő ronda nagy társasházak nőttek, amelyek a környék forgalmát fölöslegesen növelték és a parkolási lehetőségeket is tovább szűkítették. A Város tervtelen balvezetése tehát az állomás környékének parkolási gondjait is tovább súlyosbította ! A felelősök ma is pozícióikban pöffeszkednek !
Az elszámoltatásuk még várat magára…

De hogyan is lehetne az Indóház tér gondjain és különösen az egészet elszenvedő környék, azaz a városrész gondjain enyhíteni ?

Először is: Növelni kell a parkolófelületet ! A fölöslegesen nagy gyalogostereken a vonatok beérkezését leszámítva a népek amúgyis csak elvétve lézengenek…

Másodszor : az idáig kiterjesztett fizető parkolóövezetet el kell törölni !
Ez a fizetési kötelezettség tolja be az állomásra kocsival érkezők tömegeit az addig békés, környékbeli mellékutcákba, ahol pedig – a szokott tervtelenségben – máig ingyenes a parkolás !

Harmadszor : Az állomásra bejövő és kimenő forgalmat eggyirányúvá kell tenni !
Így biztosítható a folyamatos be és kiáramlás a jelenlegi kháosz helyett…

Negyedszer : a vonathoz sietőknek (akiket szeretteik visznek) a kirakó pontokat már nyugaton legalább negyedszázada kialakították (angolkodón drop off point). Nálunk ennek a tervezési gondolata is elmaradt ! De hát ilyen az, amikor oda nem illők vezetnek egy Várost ! Ezen kellen változtatni idén, 22 év hűtlen kezelés után…

Ötödször : a Kűlukon túl egy kiegészítő parkoló rendszer is helyet kaphatna ! Természetesen megóvva az épített ipari örökséget is ! Pfaff Ferenc pompás örökét. Tudom, hogy ez túl sok a maiaknak…

De hát Ady szavaival :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)

Amit azonnal meg lehet oldani, az a fizető parkolási övezet rögtöni rendezése.
A többihez már tervezés is kell ! De hát ezért vagyunk ! Hogy elvégezzük, amit a hiábák 22 év alatt nem voltak képesek…

Kifinomultabb helyeken az ilyen közlekedési meg parkolási dolgokat közlekedési szakmérnökök intézik.
Olybá tűnik, hogy Városunk balvezetőinek a folyamatos mutyulás meg süketelés mellet ilyesmire nem telik. Pedig a Város lakói igazán megérdemelnék az élhető környezetet !

Szeged Városa ennél sokkal többet érdemel !

Szöged többet érdemöl !

Ajánlott olvasmány :

PFAFF-NAPON – PFAFF FERENC SZÜLINAPJÁN

Pfaff Ferencünk öröksége ma egyre fogy !
Avatatlan, tudatlan döntéshozók eggyre bontják a kisebb nagyobb szabványépületeket, amelyek Magyarországot jelentették… pl. eszetlenül Pfafftalanítottak az Észak-Balatonon… csaknem minden kis falu bájos bakterháza bontás áldozata lett…
A Szegedi Teherpályaudvar patinás épületei is bontás előtt állnak a hozzá nem értő balvezetés és a MÁV pesti káderkörének homályában…
Megvan azonban a tervem !

Pfaffeum !

Őrizzük meg Pfaff örökségét !
… hogy Magyarország ne múlt idő legyen, hanem gazdag és szebb jővő !!!

Ajánlott olvasmány:

A DEBRECENI PÁLYAUDVAR PUSZTULÁSA

The post Pfaff Ferenc örökén… appeared first on Szögedöm.hu.

A Szegedi Nagyállomást Pfaff Ferenc tervezte. A legendás hírű magyar műépítész, a Magyar Vasutak arculati megálmodója és pompás állomásépületeink tervezője hatalmasat alkotott. Világszínvonalú remeket. A képzetlenül hitvány mai MÁV-vezetők (tisztelet a hozzáértő és elnyomott kivételnek) és a Magyarországot (2/3-át) megszálló országok vasúti vezetői meg a Nagy Előd örökén méltatlan sokat ártottak… Ím a Szegeddel valaha közvetlen vasúti összeköttetésben álló, pompás Temesvári Pályaudvar :

Hasonló állomások sora hirdette, hogy e vasút és az állomásai Egyazon Országhoz tartoznak…
Magyarországon végigvonatozva az állomások is hirdették mind az együvé tartozást !
Ezért is oly hasonlatos például a Ceglédi, a Szegedi és az (azóta oláh megszállás alatt álló, de) még álló Aradi Pályaudvar is… no hiszen hajdan Szegedről oda is ment a vonat ! Amígcsak a Roosevelt-féle amcsi terror le nem bombázta az akkor már majdnem 100 éves vasúti hidunkat. A silány epigonok legyőzetvén erről az ellenségről nevezték el a Hal teret, a közúti hidunk szegedi fogadóterét. Ma is így nevezik Rooseveltnek a Hal teret.

De lássuk csak az Indóház teret !

Ezek az állomások nem csak pompás épületek lettek, de hatalmas előterekkel is rendelkeztek.
Néhány évtizede még kiváló alkalom lett volna e terek rendezésére. Szegeden különösen, ahol az Indóház téren körös körbe csak apró eggy-két szintes épületek álltak… Kiváló kiszolgálóterek, mint pl. kávézók, pékségek, süteményezők lehettek volna, indulóknak-érkezőknek, akár a Város kezelésében…

Mint jól látható, a villamos már 100, sőt még annál több éve is arra járt. Ma is ez az egyik legzöldebb megoldás : villamosról vonatra ! Ennél zöldebb már csak a kerékpáron vagy gyalogosan érkezők szelleme lehet. A fönti 100 éves képen láthatóan még többnyire csak gyalogosok, vagy lovaskocsin érkező urak és hölgyek jártak arra. Ma a korszellemnek megfelelően sokan gépjárművel érkeznek, hogy vonatra váltsanak… De ők hová is parkoljanak ?! Erre találták ki nyugaton a P+R rendszerét.

A járgányváltó idegenkedőn park and ride jelentése annyi, mint „parkolj és lovagolj”. No ennek persze a korszerű értelmét akkor leljük meg, ha azt is értjük, hogy az angol „(meg)lovagolja” a tömegközlekedést (vonatot, villamost meg buszt) is. A P+R értelme tehát a tömegközlekedésre váltás. Azazhogy ennek a hozzáférhetősége és minden nemű támogatása.

Önjáró hóbortos tervezők és alkalmatlan vezetők helyett ehhez kelett volna igazítani az állomás fölújításakor a parkolási és átszállási (P+R) lehetőségeket is ! E fejlesztési lehetőségnek azonban keresztbe tett a helyi balvezetés tervtelensége. A megállási, a vonatra szálló kirakási lehetősége meg a parkolóhelyek bővítése helyett képtelen nagy sétatereket tervezett a hozzá nem értés. Ezek a terek örökkön üresek. Néhány percre, ha megtölti ezeket az óránként beérkező Pesti Gyors utastömege.

A park and ride azaz a korszerű járgányváltó elvének ellenkezőjét valósította meg a szegedi balvezetés.

A parkolóhelyek hiányát és a gépkocsi-közlekedés szűkösségét pedig tovább tetézte a biztosan nyomuló ingatlan-maffia ! Az állomás teret körbe beépítették, a parkolás tereit a beköltözők parkolóhelyein túl garázskijárókkal is tovább csökkentették…

A kis házak helyett terpeszkedő ronda nagy társasházak nőttek, amelyek a környék forgalmát fölöslegesen növelték és a parkolási lehetőségeket is tovább szűkítették. A Város tervtelen balvezetése tehát az állomás környékének parkolási gondjait nem megoldotta, hanem tovább súlyosbította ! A parkolás duzzadó szükségletét a környező lakóövezetekre terhelték.
A felelősök ma is pozícióikban pöffeszkednek ! Talán föl sem fogták, milyen károkat okoztak.
Az elszámoltatásuk még várat magára…

A bajt idén tovább tetézték. Kiterjesztették a fizetős parkoló övezetet az állomás környékére is. Ezzel Alsóváros szomszédos lakóövezeteit elöntötték a vasút miatt parkoló gépkocsik…

De hogyan is lehetne az Indóház tér gondjain és különösen az egészet elszenvedő környék, azaz a városrész gondjain enyhíteni ?

Először is: az idáig kiterjesztett fizető parkolóövezetet el kell törölni !
Ez a fizetési kötelezettség tolja be az állomásra kocsival érkezők tömegeit az addig békés, környékbeli mellékutcákba, ahol pedig – a szokott tervtelenségben – máig ingyenes a parkolás !

Másodszor : Növelni kell a parkolófelületet ! A fölöslegesen nagy gyalogostereken a vonatok beérkezését leszámítva a népek amúgyis csak elvétve lézengenek…

Harmadszor : Az állomásra bejövő és kimenő forgalmat eggyirányúvá kell tenni !
Így biztosítható a folyamatos be és kiáramlás a jelenlegi „mindenki mindenütt szembejön” kháosz helyett…
A világ számos nagyvárosában csökkentették így a pályaudvarok környékén a dugókat.

Negyedszer : a vonathoz sietőknek (akiket szeretteik visznek) a kirakó pontokat már nyugaton legalább negyedszázada kialakították (angolkodón „drop off point” néven). Aki csak azért érkezett, hogy utas(oka)t kitegyen, annak parkolnia sem kell, épp csak fél percre megállnia, ami hatékonyan enyhíti a dugót a világ legforgalmasabb városaiban is. Nálunk ennek a tervezési gondolata is elmaradt ! De hát ilyen az, amikor oda nem illők vezetnek egy Várost ! Ezen kellene változtatni idén, 22 év hűtlen kezelés után…

Ötödször : a Kűlukon túl egy kiegészítő parkoló rendszer is helyet kaphatna ! A paprika gyár irányába azért is érdemes fejleszteni a parkolás lehetőségét, mert onnan is egy följáróval könnyen megközelíthetővé tehető az állomás.

Mindemellett… Természetesen meg kell óvjuk a máig szép épített ipari örökséget is ! Pfaff Ferenc pompás örökét. Tudom, hogy ez túl sok a maiaknak…

De hát Ady szavaival :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)

Amit azonnal meg lehet oldani, az a fizető parkolási övezet rögtöni rendezése.
A többihez már komolyabb tervezés is kell ! De hát ezért vagyunk ! Hogy elvégezzük, amit a hiábák 22 év alatt nem voltak képesek…

Kifinomultabb helyeken az ilyen közlekedési meg parkolási dolgokat közlekedési szakmérnökök intézik.
Olybá tűnik, hogy Városunk balvezetőinek a folyamatos mutyulás meg süketelés mellett ilyesmire nem telik. Pedig a Város lakói igazán megérdemelnék az élhető környezetet !

Szeged Városa ennél sokkal többet érdemel !

Szöged többet érdemöl !

Ajánlott olvasmány :

PFAFF-NAPON – PFAFF FERENC SZÜLINAPJÁN

Pfaff Ferencünk öröksége ma egyre fogy !
Avatatlan, tudatlan döntéshozók eggyre bontják a kisebb nagyobb szabványépületeket, amelyek Magyarországot jelentették… pl. eszetlenül Pfafftalanítottak az Észak-Balatonon… csaknem minden kis falu bájos bakterháza bontás áldozata lett…
A Szegedi Teherpályaudvar patinás épületei is bontás előtt állnak a hozzá nem értő balvezetés és a MÁV pesti káderkörének szellemi homályában…
Megvan azonban a tervem !

Pfaffeum !

Őrizzük meg Pfaff örökségét !
… hogy Magyarország ne múlt idő legyen, hanem gazdag és szebb jővő !!!

Ajánlott olvasmány:

A DEBRECENI PÁLYAUDVAR PUSZTULÁSA

The post Anti-P+R a Szegedi Nagyállomáson – több mint elég az inkompetenciából ! appeared first on Szögedöm.hu.

A kampány-kátyúzásokkal eltékozolt összegek feléből rendben lehetne tartani az utakat. De Szegeden ez nem cél. A balvezetés ismeri a hatalom logikájának bizonyos(an) fontos elemeit. Például azt, hogy a választópolgár feledékeny. Nem csak az alaptalan és képtelen ígéreteket felejti el négy év alatt, de a jótéteményeket is. Ezért nem kátyúznak csak autóveszejtő esetekben. A többi kátyú pedig majd vár a következő kampányra…

Se szeri se száma a kátyúknak …

A szegedi kátyúk csak nőnek és várnak a következő kampányra…
Így nőve meg várva azonban legalább kétszer annyiba kerül a megjavíttatásuk ! Közpénzből !!!
Ezt úgy hívják jogilag, hogy hűtlen kezelés !

Itt az idő végre a jog talajára lépni !
A hűtlen kezelőket már régen ideje elszámoltatni.
Ennek a büntetés tétele 2-8 év. Ilyen összegek miatt természetesen már 8 év !!!
Ez pedig Kátyúváros mutyivilágában csak a szennyhegy csúcsa…

Hazafelé pedig csak óvatosan ! Mert a kátyúk nincsenek kivilágítva… Bukta-mentes… Jó Éjt !

Város-szana-szerte – Kátyúváros balkán-éje ránkborul…

The post Kátyúváros appeared first on Szögedöm.hu.

Hasonló állomások sora hirdette, hogy e vasút és az állomásai Egyazon Országhoz tartoznak…
Magyarországon végigvonatozva az állomások is hirdették mind az együvé tartozást !
Ezért is oly hasonlatos például a Ceglédi, a Szegedi és az (azóta oláh megszállás alatt álló, de) még álló Aradi Pályaudvar is…

Ezek az állomások nem csak pompás épületek lettek, de hatalmas előterekkel is rendelkeztek.
Néhány évtizede még kiváló alkalom lett volna e terek rendezésére. Szegeden különösen, ahol körös körbe csak apró eggy-két szintes épületek álltak… Kiváló kiszolgálóterek, mint pl. kávézók, pékségek, süteményezők lehettek volna, akár a Város kezelésében…

Mint jól látható, a villamos már 100, sőt még annál több éve is arra járt. Akkoriban azonban még többnyire csak gyalogosok, vagy lovaskocsin érkező urak és hölgyek jártak arra. Ma a korszellemnek megfelelően sokan gépjárművel érkeznek, hogy vonatra váltsanak…

Ehhez kelett volna igazítani az állomás fölújításakor a parkolási és átszállási (P+R) lehetőségeket is ! E fejlesztési lehetőségnek azonban keresztbe tett a helyi balvezetés tervtelensége. No meg a biztosan nyomuló ingatlan-maffia !

A kis házak helyett terpeszkedő ronda nagy társasházak nőttek, amelyek a környék forgalmát fölöslegesen növelték és a parkolási lehetőségeket is tovább szűkítették. A Város tervtelen balvezetése tehát az állomás környékének parkolási gondjait is tovább súlyosbította ! A felelősök ma is pozícióikban pöffeszkednek !
Az elszámoltatásuk még várat magára…

De hogyan is lehetne az Indóház tér gondjain és különösen az egészet elszenvedő környék, azaz a városrész gondjain enyhíteni ?

Először is: Növelni kell a parkolófelületet ! A fölöslegesen nagy gyalogostereken a vonatok beérkezését leszámítva a népek amúgyis csak elvétve lézengenek…

Másodszor : az idáig kiterjesztett fizető parkolóövezetet el kell törölni !
Ez a fizetési kötelezettség tolja be az állomásra kocsival érkezők tömegeit az addig békés, környékbeli mellékutcákba, ahol pedig – a szokott tervtelenségben – máig ingyenes a parkolás !

Harmadszor : Az állomásra bejövő és kimenő forgalmat eggyirányúvá kell tenni !
Így biztosítható a folyamatos be és kiáramlás a jelenlegi kháosz helyett…

Negyedszer : a vonathoz sietőknek (akiket szeretteik visznek) a kirakó pontokat már nyugaton legalább negyedszázada kialakították (angolkodón drop off point). Nálunk ennek a tervezési gondolata is elmaradt ! De hát ilyen az, amikor oda nem illők vezetnek egy Várost ! Ezen kellen változtatni idén, 22 év hűtlen kezelés után…

Ötödször : a Kűlukon túl egy kiegészítő parkoló rendszer is helyet kaphatna ! Természetesen megóvva az épített ipari örökséget is ! Pfaff Ferenc pompás örökét. Tudom, hogy ez túl sok a maiaknak…

De hát Ady szavaival :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)

Amit azonnal meg lehet oldani, az a fizető parkolási övezet rögtöni rendezése.
A többihez már tervezés is kell ! De hát ezért vagyunk ! Hogy elvégezzük, amit a hiábák 22 év alatt nem voltak képesek…

Kifinomultabb helyeken az ilyen közlekedési meg parkolási dolgokat közlekedési szakmérnökök intézik.
Olybá tűnik, hogy Városunk balvezetőinek a folyamatos mutyulás meg süketelés mellet ilyesmire nem telik. Pedig a Város lakói igazán megérdemelnék az élhető környezetet !

Szeged Városa ennél sokkal többet érdemel !

Szöged többet érdemöl !

Ajánlott olvasmány :

PFAFF-NAPON – PFAFF FERENC SZÜLINAPJÁN

Pfaff Ferencünk öröksége ma egyre fogy !
Avatatlan, tudatlan döntéshozók eggyre bontják a kisebb nagyobb szabványépületeket, amelyek Magyarországot jelentették… pl. eszetlenül Pfafftalanítottak az Észak-Balatonon… csaknem minden kis falu bájos bakterháza bontás áldozata lett…
A Szegedi Teherpályaudvar patinás épületei is bontás előtt állnak a hozzá nem értő balvezetés és a MÁV pesti káderkörének homályában…
Megvan azonban a tervem !

Pfaffeum !

Őrizzük meg Pfaff örökségét !
… hogy Magyarország ne múlt idő legyen, hanem gazdag és szebb jővő !!!

Ajánlott olvasmány:

A DEBRECENI PÁLYAUDVAR PUSZTULÁSA

The post A Szegedi Nagyállomás környéke mielőbb rendezendő ! appeared first on Szögedöm.hu.

1842-ben e napon születött Feketeházy János magyar hídépítő mérnök († 1927)

Műve: A Szögedi Öreg Híd – Az első lábon álló közúti híd.

A szögedi öreg híd… amikor még illeszködött a klasszikus építött környezetébe…
Alsó ívekkel, a teret hangsúlyozva… Polgári világ értékeivel harmóniát árasztva…
Lássuk és halljuk, hogyan írt Babits róla :

Tisza hídján

Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.

Szerte a vizen 
reszketnek a lámpák:
fekete réten
sárga virágok 
holdudvaru, bojtos
foszlányu szirommal.

Mostan a bús táj
fényszőnyege rojtos
gobelin, árnyalt
tompa szinekkel.
Aszfalton a messzi
kocsik zaja tompa.

Tompa a lelkem
s a lángpamutokkal
hímzett éjbe
betakarózik:
az Isten akarta,
hogy jőjjön e káosz.

Babits Mihály

1907-1908

Érdemös összehasonlítani a ma álló otromba szocreállal (szoc-otrombával)… 
Az elcseszött illesztékökkel, az iromba szegecsökkel…

De nappal talán még rémisztőbb a Feketeházy remekmű helyén álló bolsi barmolmány…

Érdemös lönne helyreállítani e mai torz helyött az Eredeti Igazit !
Addig pedig legalább a kedves kis tornyait…

A jövőre nézve pedig adódik egy másik kedves lehetőség : A már évtizedek óta várt 3. híd képe idézheti majd az eredeti Feketeházy-t !!!

Sz.

Hírlevél-válasz :

Lacikám!
Remélem sikerül bejutnod a közgyűlésbe, mert a legkiválóbb szegedi patrióta TE VAGY!
Viszont engem megleptek a barátaim, s ha esélyem nincs is, de legalább beolvasok nekik egyszer-kétszer a kampány alatt!
Ölellek: BG
2024.05.17.

ALAPOSABB KIBONTAKOZÁSUL PEDIG EGGY KIADÓS ÍRÁS FEKETEHÁZY JÁNOSRÓL :

A SZEGEDI HÍDEMBER: FEKETEHÁZY JÁNOS

A várost elpusztító árvíz után Szeged teljes újjáépítésének fontos része volt – a már 1787-ben felvetődött – állandó közúti Tisza-híd megépítése. 1880. július 1-jén kiadták a pályázati feltételeket és útmutatót. 1880 decemberében kezdődött a híd építése Feketeházy János tervei alapján.

Móra Ferenc 1933. február 5-én, a Délmagyarországban – a híd ötvenedik születésnapja alkalmából – megjelent írása nyomán megismerkedhetünk a „régi híd” magyar tervezőjével. A Feketeházy János által tervezett, impozáns híd 2013-ban ünnepelné 130 éves születésnapját. A Tiszán átívelő alkotást azonban 1944. október 9-én az oroszok elől visszavonuló német csapatok – a vasúti híddal együtt – felrobbantották…

Móra Ferenc: Kit ünnepeljünk?

Fekete István aláírással levelet kaptam, azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosság előtt adjam meg rá a választ. Arról van benne szó, hogy a rekonstruált Szegeddel az Eiffel-híd is megérte az ötvenedik esztendejét – értetődvén Eiffel hídja alatt a közúti híd. A hozzám intézett kérdés most már az, nem tartanám-e nemcsak illendőnek, hanem okosnak is, ha a város ebből az alkalomból Eiffel-ünnepet rendezne, s arra meghívná a franciákat? Azok ezt bizonyosan nagy tisztességnek vennék, s az ország mai helyzetében mindent el kell követni, hogy a franciák jó szívvel legyenek hozzánk. Szegedre külön is ráférne egy kis barátságos francia megszállás, a barátságtalanban elég soká volt részünk. Mindezt nagyon szépen be lehetne illeszteni a szeptember elejére tervezett Szegedi Hét keretébe. Az országos érdeklődést is fokozná, ha műsorra lehetne tűzni a magyar–francia összeölelkezést a hídépítő zseni tiszteletére.

Ez a lényege a levélnek, aminek a gyakorlati elintézése az volna, ha tisztelettel áttenném oda, ahová csakugyan tartozik: a szegedi mérnökegyesülethez, amely mostanában kulturális egyesületeink élvonalába került agilitásával és komoly munkájával. A dolog annyival is inkább ez elé a fórum elé tartozik, mert úgy tudom, a hidunk ötvenedik születésnapját a mérnökegyesület is meg akarja ünnepelni.
A szándék ellen nem is lehet kifogása senkinek, nekem sincs. Sőt, én még tódítom is a szándékot: nemcsak Eiffelt kell ünnepelni, hanem rajta kívül még valakit, akinek legalább annyi köze van a szegedi hídhoz, mint neki.

 A MI HIDUNK

A mi nagyszerű hidunk, amely nemcsak a rekonstrukciónak vált dicsőségére, hanem általában is a hídépítő technikának, a szegedi köztudatban állandóan mint „Eiffel remeke” szerepel. Az idegeneknek is mindig úgy mutatjuk be, különösen, ha franciákhoz van szerencsénk. Magam többször vettem észre, milyen áhítattal tudja azt mondani az idegent kalauzoló szegedi ember, hogy „ezt Eiffel építette”. A nagy francia látogatáskor azonban az áhítatba kevélység is keveredett. Hadd lássák az előkelő jött-mentek, hogy mi már 1883-ban is tudtuk, mi a szép s francia mesterrel szerkeszttettük a hidunkat. Mink már akkor kinéztük az Eiffelből, hogy ügyes ember az, a franciák meg csak 1884-ben jöttek rá, mikor a babiloni tornyot építette nekik. Hát jó lesz revideálni a magyar barbárságról való legendát!
Hát ez a franciák kötelessége, csak nem nagyon sietnek vele, ördög vigye a dolgukat. A mi kötelességünk pedig az, hogy revideáljuk már egyszer a szegedi Eiffel-legendát is.

 AZ EIFFEL-LEGENDA

Mert csak legenda az, hogy a mi gyönyörű hidunk Eiffel remeke. (Olyan, mint az, hogy a Stefánia kioszkja a régi török vár maradványa. Sohase látott az egyéb „törököt”, mint azt a bosnyákot, aki nyáron alvét szokott árulni a tövében.) Igaz, hogy így van megírva a Reizner–Kulinyi-féle monográfiában is, a lexikonokban is, sőt a hídon elhelyezett emléktáblán is ez van bevésve, de azért a dolog mégsem igaz. A márvány csakúgy hazudik, mint a papiros, aminthogy azt a márvány sokszor megcselekszi.
Való igaz, hogy a szegedi hidat a párizsi Eiffel-cég építette, de az Eiffel neve alatt benyújtott terveket Feketeházy János magyar mérnök készítette. A szegedi híd nem a francia, hanem a magyar géniusz alkotása.
Ez az állítás, noha én már nem először állítom, talán még a régi szegedieket is meglepi, azért szükségesnek látom hiteles bizonyságra hivatkozni. A kultúrpalotában őrizzük azt a kiadványt, amelyben benne vannak mindazok a tervek, amelyek a szegedi hídpályázatra beérkeztek. Van köztük német, osztrák, holland tervezet. Valamennyinek a fölírása, magyarázó szövege idegen nyelvű, a tervet készítő mérnök nyelve. Csak az Eiffel-cég terveinek a szövege magyar. Azokat aligha írta az az A. G. Eiffel, aki a terveket szignálta. Mert azt nem lehet letagadni, hogy a tervek alatt valóban a francia építész neve van. Aminthogy a párizsi építőirodából kikerült terveket nem is szignálhatta más, mint a cégfőnök.

 FEKETEHÁZY, A TERVEZŐ

De a tervezőjük lehetett más, aminthogy más is volt. Idézhetem az egykori bizonyságot. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet akkori hivatalos lapja, az Építési Ipar 1883 végén hosszú cikksorozatban számol be Szeged rekonstrukciójáról. A városépítés legkiválóbb alkotásának a közúti hidat mondja, s ezt írja róla: „A hídnak tervei pályázat útján szereztettek be, amelynek feltételei közé tartozott, hogy a pályanyertes mű szerzője egyúttal meg fog bízatni az építéssel is. Ezen a pályázaton a külföld is részt vett, s büszkék lehetünk rá, hogy habár idegen név alatt is, hazai erő maradt a győztes. Az Eiffel párizsi cég által benyújtott, s legjobbnak talált tervet ugyanis Feketeházy szaktársunk készítette, s az Eiffel-cég azt tőle megvette és benyújtotta.”
Gondolom, ez a tanúságtétel elég világos és elég hiteles, vitának itt semmi helye nincs. Eiffel ez esetben azt csinálta, amit az öreg Dumas, aki olcsó pénzen megvette tehetséges névtelenek szellemi szülötteit, s kiadván őket a maga világhírű neve alatt, nagy kincseket szerzett ezekkel az adoptált regényekkel. A Monte-Christo folytatásai is ilyenek. A világ ura, meg a Holt kéz című ponyvák. Úgy látszik, a franciáknál azóta se ment ki a divatból ez a szokás, mert hiszen Poincaré is ugyanezt csinálta. Mással terveztette meg a trianoni békét, és a saját neve alatt hozta forgalomba.

 EIFFEL, A FŐVÁLLALKOZÓ

Eiffel tehát megnyerte a pályadíjat, fel is építette a hidat mint fővállalkozó, kapott is érte többet egymillió forintnál – hogy aztán ő mit fizetett a magyar zseninek, arról nem tudni semmit. Azt se tudjuk, legalább én nem tudom, a magyar zseni hogyan jutott összeköttetésbe a franciával; valószínűleg szegény legény volt abban az időben – noha már nem volt gyerekember, ötven felé járt –, s olcsó pénzért odaadta ércbeöntendő álmait a gazdag és már akkor is világhírű francia cégnek. Maga Feketeházy János megmaradt szegény államvasúti mérnöknek, s mint ilyen is csinált egyet-mást. Nevezetesen, ő tervezte a Keleti Pályaudvar tetőszerkezetét, a szolnoki Tisza-hidat, a fiumei forgóhidat, a komáromi Duna-hidat és a pesti Ferenc József-hidat, amit mind a lexikonból tudok. És az az érdekes, hogy Feketeházy címszó alatt a lexikon is vele tervezteti meg a szegedi hidat, amivel egy kötettel előbb Eiffel címszó alatt a francia dicsőséget szaporítja.
Én már többször is reklamáltam a szegedi híd dicsőségét a nagy magyar technikus számára, de az újságpapirost elviszi a szél. Az ötvenedik évfordulón azonban talán ő is kaphatna egy szerény táblát a híd oldalában. Eiffelt ünnepelni lehet okosság, de a magyar mérnöknek elégtételt szolgáltatni kötelesség. Talán össze lehetne egyeztetni az okosság kecskéjét a becsület káposztájával egy olyan emléktábla révén, amely azt hirdetné, hogy a szegedi hidat Eiffel építette Feketeházy tervei alapján.

Móra Ferenc
Délmagyarország, 1933. február 5.

FEKETEHÁZY JÁNOS

Hazánk talán legnagyobb hídtervező mérnöke 1842. május 16-án született a Nyitra vármegyei Vágsellyén. Édesapja, Feketeházy Domonkos – a község tanítója – nehéz körülmények között nevelte kilenc gyermekét, akik közül csak a két legidősebbet, közöttük Jánost, tudta taníttatni. A nagyszombati és a nyitrai gimnázium után János a bécsi műegyetem matematikai fakultásán tanult két éven keresztül, majd a már akkor is világhírű zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett 1866-ban.
Bécsben az Osztrák–Magyar Államvasutak Igazgatóságánál kapott munkát. Főnöke hamar felismerte Feketeházy kiváló mérnöki képességeit, és egyre nagyobb, felelősségteljesebb feladatokat bízott rá. A gyors emelkedéssel persze irigyeket is szerzett. Mindazonáltal – sok kisebb hídterv készítése mellett – kiemelkedő szerepe volt a wien-stadlaui Duna-híd és a Boszporusz-csatorna hídjának tervezésében.

ELSŐ HELYETT UTOLSÓ

Fényes karrier előtt állt Bécsben, mégis az 1867-es kiegyezést követően hazatért Magyarországra. Itt azonban az akkor felállított Vasútépítészeti Igazgatóságon csak egy mérnökgyakornoki állást kapott, kis fizetéssel. Aki első lehetett volna, azt utolsónak sorolták.
Feketeházy a hazáját szerette volna gazdagítani külföldön szerzett tudásával, a tervei szerint épült alkotásokkal, ezért vállalta a megalázó besorolást. A következő huszonöt évben munkájával bebizonyította akkori főnökei rövidlátását és ostobaságát, bár a keserűség sokáig megmaradt benne. Hivatala 1873-ban beolvadt a MÁV-ba, így Feketeházy is az államvasutak szolgálatába lépett. Ebben az időben ő tervezte a MÁV szinte minden új hídját, de sok közúti híd és egyéb vasszerkezet is az ő tervei alapján épült. Nagyobb alkotásainak címszavas felsorolása is terjedelmes.
A magasépítés területén az ő munkája a budapesti Keleti pályaudvar vas tetőszerkezete; a központi fűtőház vasszerkezetei; a Magyar Állami Operaház tetőszerkezete (1875–85); a Vámház – ma Közgazdaságtudományi Egyetem – tetőszerkezete (1870–74); egy háromemeletes józsefvárosi bérház teljes terve.

A MÁV HÍDÉPÍTÉSZE

Mozgatható hidak területén ő tervezte a Fiumében épített első hazai forgóhidat, amely kétvágányú vasúti és közúti közlekedésre készült 1890 körül. Újrendszerű vasúti fordítókorongját több országban is átvették és alkalmazták.

A MÁV részére tervezett egy olyan – könnyen összeszerelhető – katonai hidat, amelyet minden állványozás, segédszerkezet nélkül lehetett megépíteni és leszerelni. A terv sikerére külföldön is felfigyeltek, így az orosz cári Hadügyminisztérium is rendelt tőle terveket egy hasonló hídra. Ezekben már hasznosította a hazai tapasztalatokat, így még jobban sikerültek. A korabeli nemzetközi sajtó elismerően írt róla.
Vasúti hídjai közül kiemelkedik az első déli összekötő Duna-híd Budapesten. Ő tervezte az 1889-ben épített szolnoki vasúti Tisza-hidat, amely az 1857-ben készített fahidat váltotta fel. Az 1878-as párizsi világkiállításra új rendszerű Duna-híd tervét készítette el, és küldte be. A terv díjat is nyert, de nem építették meg.
Közúti hídjai közül megemlítésre érdemes a fából készített poroszlói Tisza-híd, a komáromi Duna-híd (1892), a nagyváradi Sebes-Körös-híd (elsődíjas pályamunkája alapján készült 1880-ban), valamint ez idő tájt és ugyancsak pályadíj nyertesként a győri Rába-híd.

FEKETEHÁZY ÉS SZEGED

A szegedi közúti Tisza-hídra nemzetközi tervpályázatot írtak ki azzal a feltétellel, hogy magánszemély nem pályázhatott, csak olyan cég, amely egyben a kivitelezést is vállalta. Feketeházy is papírra vetette elképzeléseit, és azt egész életével megerősített elveinek megfelelően először magyar vállalkozóknak ajánlotta fel. Itt azonban merev elutasítással találkozott: senki nem volt hajlandó Feketeházy terveit a cég pályaműveként benyújtani. Ekkor felajánlotta a tervet a világhírű francia Eiffel-cégnek. Jellemző Feketeházy nemzetközi hírnevére, hogy az Eiffel-cég látatlanban elfogadta a tervet, nem tartottak attól, hogy szakmai jóhírük esetleg csorbát szenved egy rossz koncepció vagy megalapozatlan, gyengén kidolgozott terv miatt. Így történt azután, hogy az Eiffel-cég két tervvel pályázott, amelyek egyikét Feketeházy készítette. Ezt a bíráló bizottság döntéséig titokban tartották. A pályázatra 23 munka érkezett be a legnevesebb magyar, francia, belga, osztrák, holland, olasz és német vasszerkezeti vállalkozóktól. A rendkívül erős mezőnyben az első díjat Feketeházy terve, a híd kivitelezésére pedig a megbízást az Eiffel-cég kapta. A híd 1883-ban elkészült, és sokáig azt hitték róla, hogy Gustav Eiffel tervezte. A zseniális és ugyanakkor rendkívül szerény Feketeházy nem tett ez ellen semmit. Az igazságot dr. Lósy Schmidt Ede, a műszaki tudománytörténet egyik úttörője 1933-ban tárta a magyar szakmai közvélemény elé egy tanulmányában.

A BUDAPESTI FERENCZ JÓZSEF (SZABADSÁG) HÍD

Feketeházy életének fő műve a Fővám téri Duna-híd (ma: Szabadság híd) volt. Az 1893–94 telén lebonyolított pályázatot az Eskü téri (ma Erzsébet) híddal együtt írták ki, és bírálták el. A beérkezett 74 pályaműből 53 vonatkozott az Eskü téri hidra, 21 pedig a Fővám térire. Összesen tizenegy ország mérnökei pályáztak, a legtöbben (tizenhatan) Amerikából. Az első díjat egy német pályaterv kapta, ez azonban az Eskü téri hídra vonatkozott, és végül is nem épült meg. A második díjat Feketeházy nyerte a Fővám téri híd tervével.

A híd kivitelezéséhez Feketeházy tervét részleteiben át kellett dolgozni, megtartva azonban a vonalozást és az eredeti koncepciót. A terv átdolgozásába Feketeházyt nem vonták be, sőt egy időben a szerzőségét is kétségbe vonták. A sokszor mellőzött, háttérbe szorított Feketeházy ezt már nem tudta elviselni, szenvedélyes vitába bonyolódott a Mérnök Egylet Heti Értesítőjének hasábjain. Nem csoda, hiszen úgy érezte, hogy élete fő művének szerzői jogától akarják megfosztani. A vitában a szegedi Tisza-híd tervpályázatának megnyerését is felemlítette. A szerény, de ugyanakkor érzékeny ember hosszú időn át magába zárt keserűsége került ebben az 1896-os vitában felszínre. Ez magyarázza az itt-ott fellelhető túlzásokat és a hangnemet. A vitázó felek végül is visszavonták a megalapozatlan érveiket, megállapításaikat. Feketeházy szerzőségét vitapartnere is elismerte, és ma az utókor is vallja, Egyfajta mellőzést jelentett az is, hogy a pilonok bronztábláin szerepel ugyan a neve, de a nagy márványtáblán nem, (A szegedi Tisza-hídra is csak halála után, 1935-ben írták ki a Feketeházy János nevet.)
Az eredetileg Ferencz József híd névre keresztelt Fővám téri híd szépsége általános sikert aratott itthon és külföldön egyaránt, Mehrtens így ír róla Eisenbrückenbau című könyvében: „A budapesti Ferencz József Duna-híd külső megjelenésében a világ egyik legszebb konzolos hídja.”

AZ EL NEM ISMERT TERVEZŐ

A hosszú időn keresztül végzett megfeszített munka megviselte egészségét, így orvosi tanácsra 1892-ben nyugállományba vonult mint MÁV főmérnök. A pihenés használt a szervezetének, egészsége helyreállt, és magas kort ért meg. 1922-ben anyagi okokból visszaköltözött szülőfalujába, ahol röviddel később balesetet szenvedett, és egyik lábát amputálni kellett. Öt évvel később orbáncot kapott, amelynek 85 éves szervezete nem tudott ellenállni, 1927. október 31-én elhunyt.
Feketeházy János azok közé a kiváló magyarok közé tartozott, akik nem tudtak próféták lenni a saját hazájukban. Külföldön bizonyára óriási karriert csinált volna mind mérnöki hírnév, dicsőség, hivatali előmenetel, mind pedig a hozzá tartozó javadalmazás terén. Ez azonban idegen volt hazafiságától, magyarsága vállalásától. Magyar kortársaitól, hivatali feletteseitől viszont nem kapta meg az őt megillető elismerést. Kitüntetésben soha nem részesült, csak egyszer kapott írásbeli dicséretet Baross Gábor minisztertől. A következő generáció csendben elfeledte, csak a mai utódok próbálják tisztelettel adózva feltámasztani nagy hidászunk emlékét.

FEKETEHÁZY, AZ EMBER

Feketeházy jelentős alkotásai és munkássága ellenére sem részesült semmilyen kitüntetésben, elismerésben, igaz, hogy nem is vett részt semmilyen tülekedésben, s nem is kívánta ünnepeltetni magát. Szerény ember volt, akit kielégített az a tudat, hogy fontos és szép műveket alkotott. Egyetlen alkalommal kapott írásbeli dicséretet Baross Gábor minisztertől, de sem a komáromi Erzsébet-híd, sem a Ferenc József híd átadásán résztvettek névsorában nem találjuk.
A szegedi hídon is csak 1935. augusztus 11-én vasárnap helyezte el a Magyar Mérnök- és Építész Egylet a tiszteletére készíttetett emléktáblát, Tápay Dezső szobrászművész alkotását. Az avatáson H. Pap István, az Egylet szegedi bizottságának elnöke mondott beszédet. Itt Feketeházy tiszteletére már a főispán és a város polgármestere is megjelent és koszorút helyezett el.

A szegedi közúti Tisza-híd

A szegedi átkelő megvalósítására 1880. július 1-én írtak ki nemzetközi pályázatot szeptember 1-i beadási határidővel. A pályázati feltételek szerint a pályázaton csak azok vehettek részt, akik a híd megépítésére is vállalkoztak. Így tervező mérnökök csak vállalkozó cég útján pályázhattak. További feltételek voltak, hogy a költségek az egymillió-kettőszázötvenezer forintot nem haladhatják meg, a főnyílás legalább 110 méter legyen, továbbá – esztétikai okokból – a vasúti hidaknál általában alkalmazott párhuzamos övű rácsos tartókkal nem lehetett pályázni és a kivitelezéssel megbízott pályázónak a szerződési összeg tíz százalékát a szegedi Magyar Királyi Adóhivatalnál letétbe kellett helyeznie. Tehát csak jelentős tőkével rendelkező vállalkozók tudtak a pályázaton részt venni.

A FEDEZETHIÁNY

Feketeházy tervét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának (MÁVAG) ajánlotta fel, de „…a gyár ezévi költségvetésében az említett tervek megvételére a fedezet hiányzik, sajnálatomra elfogadhatónak nem találta” – szól az igazgatóság döntését tudató 1880. augusztus 11-én kelt válaszlevél. Ezután ajánlotta fel tervét Feketeházy a francia Eiffel cégnek, akik először idegenkedtek annak megvételétől, mert attól tartottak, hogy rossz fényben tünteti fel a céget, ha kitudódik, hogy idegen tervvel pályáznak. Feketeházy 1880. augusztus 9-én szerződést kötött Schickedanz Albert építész-festőművésszel (Műcsarnok, Szépművészeti Múzeum és Millenniumi Emlékmű építészeti részének későbbi tervezőjével) a híd építészeti részének megtervezésére, ennek a szerződésnek a szövege ismert, de ezt Gyengő László (az Eiffel cég megbízottja és a hídépítés későbbi vezetője) augusztus 19-én kelt levelében is rögzíti. Eiffelek a kért 5.000 forintot nem adták meg a tervért, de győzelem esetére 10.000 forint fizetésére tettek ígéretet. Feltétel volt, hogy „…egy szót se szóljanak senkinek, míg a tervbírák ki nem mondották véleményüket”. Határidőre 12 tekintélyes európai cég összesen 23 pályatervet nyújtott be. Eiffel cég is két tervvel pályázott. A bíráló bizottság 1880. szeptember 16-án döntött és az Eiffel által benyújtott második tervet nyilvánította győztesnek. Ez volt Feketeházy terve!!

 EIFFEL SZEGEDEN

Eiffel Szegedre jött és október 19-én aláírta a szerződést. Bár a Péter Lloyd című napilap már szeptember 19-én megírta, hogy a tervet Feketeházy készítette (és utána több újság is tudósított erről) és az Építő Ipar című műszaki hetilap október 21-én kelt, Feketeházy által írt levelet is közölte, melyben jogainak védelmében leszögezte, hogy a tervet ő készítette, hazánkban sokáig az a nézet tartotta magát, hogy a terveket az Eiffel cég készítette. A híd átadásának közelgő félévszázados évfordulója alkalmából Móra Ferenc, a kitűnő író és múzeumigazgató 1933. február 5-én a Délmagyarország c. lapban „Kit ünnepelünk?” című tárcacikkben írta meg – korábbi híradásokra hivatkozva –, hogy a híd tervezője Feketeházy János. Móra felkérésére Lósy-Schmidt Ede az általa felkutatott dokumentumok alapján bizonyította be, hogy a híd Feketeházy tervei szerint épült.

A LEGSZEBB HÍD

A hidat – mely a bíráló bizottság 12 oldalas jegyzőkönyve szerint mind külső csínyre, mind alakjára nézve messze felette áll vetélytársainak – 1880. december 14-én kezdték építeni és 1883 szeptember 13-án ünnepélyesen átadták a forgalomnak. Délig ingyen lehetett átmenni, de délután is, a rossz idő dacára nagy volt a forgalom. Ezen a napon 12.787 személy ment át rajta.
A felsőpályás híd a folyómedret egy ívvel, az ártéri részt három ívvel hidalta át, alépítményeit a Gregersen G. és Fia cég, a vasszerkezetet az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság resícai és aninai gyára készítette.

Forrás: Szeged Panoráma

The post A SZÖGEDI HÍDEMBÖR SZÜLINAPJÁN appeared first on Szögedöm.hu.

The post Szöged többet érdemöl ! appeared first on Szögedöm.hu.

Móra Ferenc emléközetében:

„Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló. […] világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz.”

Tömörkény… Emléközhetnénk rá a házában… akár az emlékházában is, de nem lehet !

Tömörkény szép belvárosi házát szétverte a vak bolsevista indulat. „A múltat végképp eltörölni…”
A balvárosi vezetés elpusztította a szegények írójának házát a Palánk – a történelmi Városmag – ledózerolásakor.

Tömörkény nevét Szegeden – a hajdani háza helyén – ugyan utca és gimnázium is őrzi, ma azonban már e gimnázium diákjai, de tanárai sem mind tudják, hol is állott a háza…

TÖMÖRKÉNY ÉS SZEGED

A Szögedi Városvédő Egyesület azonban emléket kíván állítani Tömörkény Istvánnak és a Vörös Terror által elpusztított háznak és irodalmi örökségének is. A ház emléke első indulattal „Tömörkény lócája” lehet, irodalmi örökségének helyszíne pedig a Szegedi Irodalmi Múzeum!

Az emlékfal remekül elfér az eredeti ház helyén, a jelenleg üres tér közepén.
Terveim alapján Barczánfalvi Ferenc rajz-vázlata jól érzékelteti a lócát a fallal a tér közepén…

DARVADOZÁS

Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,
Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet

Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,
Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.

Kikelet készül kinn és az alkonyatban
Hajnali derű és boldog bódulat van.

Felhők csodálkozva a Tiszába néznek,
Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.

Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.

Természetesen tudatos és célzatos volt Tömörkény István 150. születésnapján a Szegedi Irodalmi Múzeum alapításának tervének bejelentése is:

MÚZEUMOT ALAPÍTANÁNAK A RAINER-HÁZBAN | SZEGED HÍREI – DELMAGYAR.HU

Immár a méltó helyszín is körvonalazódott – a Rainer-ház…

Elég sokat küzdöttünk a többre érdemes polgári ház megmentéséért.

Hát talán most megjöhet annak is az értelme… távlati eredménye… méltó tartalmat kaphat a jövőre. Jelenleg a Rainer-ház üresen áll, ami bizonyára az eladni szándékozó tulajnak sem kedvez.

Schulcz Péter úr, a Csongrád Megyei Építész Kamara elnöke is támogatta a tervünket.

Hogyan is hangzott már mindez évekkel ezelőtt ?

Irodalmi múzeumot nyitnának a civilek Szegeden

De itt van, amit meg a balvárosi – a Várost máig is megvezető – ellenzékem írt rólunk (meg a pénzügyi forrás hiányáról) annak az önkormányzatnak a szolgalelkű strázsájaként, amelynek mérhetetlen az adósság a mérlege : Legyen irodalmi múzeum Szegeden?

A tárgyi gyűjtemények adottak : Látogatatlanul a Móra Ferenc Múzeum meg a Somogyi könyvtár raktáraiban… valamint szerte magángyűjteményekben…

A Városvédő Egyesület (Szögedi Védegylet) és a Magyar Kulturális Örökség Alapítvány szívesen kialakítja, berendezi, hírleli és üzemel(tet)i is az illő helyszínen e műintézményt. (Természetesen a gyűjtemények tulajdonosaival együttműködésben.)

Helyi irodalommal is foglalkozó irodalomtörténészeink is boldogan vállalnának szerepet benne !

A rendhagyó irodalomórákat pedig minden diák örömmel venné !
Kalandos kirándulás az iskola falain kívül kétségtelenül vonzóbb, mint egy megszokott tanóra.

A Rainer-ház meg éppen szemközt van Juhász Gyula házával – a Juhász Gyula utcában !
Szeged, Juhász Gyula utca 3. – Nem rossz cím a Szegedi Irodalmi Múzeumnak !

Tömörkény István a kioszkba, azaz a Szögedi Vár maradványába is járt még hajdan darvadozni…
Átmenetileg ott is gyűlhetne a leendő kiállítás terve meg sok tárgya…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító.

Ajánlott olvasmány még:

Irodalmi múzeumot nyitnának a civilek Szegeden

Méltatlan ingatlanüzérkedés a Juhász Gyula utcában

Megint lebonthatnak egy Nagy Árvizet is túlélt házat!

Lebonthatják a nagy árvizet túlélt házat

Nem adtak engedélyt a Rainer-ház bontására

Emlékházat Juhász Gyulának – Halála 75. évfordulóján

NINCS EMLÉKHÁZA A „SZÖGEDI KÖLTŐNEK” (MAGYAR NEMZET)

SZEGED BELVÁROSA – VILÁGÖRÖKSÉG!

TÖMÖRKÉNY EMLÉKFALA

A Versös Város – Versös Szöged tervezet keretében a Szögedi Védegylet (Szegedi Városvédő Egyesület) e költemény elhelyezését a Tömörkény Gimnáziummal szemben, Tömörkény lerombolt háza helyén, kőlócán – azaz a mögötti emlékfalon – tervezi.

Persze kedvelt borozója helye, ahol ma a Sellő-ház áll szintúgy megfelelő helyszín lehet más vers(ek), emlékek szerepeltetésének …

Verseink szaporításával a Versös Városban – Versös Szögedön – idővel akár további Tömörkény-lócáknak is hellyet lelhetünk…

„Itt élt s darvadozott a magyar föld és a magyar nép
Hű és tisztaszivű íróművésze: Tömörkény.” (Juhász Gyula, A darvadozás – 1927)

Tömörkény háza és róla elnevezett utcája… házán (halála után) már az emléktáblával…
Az is elveszett… egy új áll a múltunkat maga alá temető jellegtelen házon…

„Itt élt, álmodozott és tért pihenőre Tömörkény.
Vándor, szent ez a hely, míg magyar él s hire száll!”

Ábrándozott Juhász Gyula még 1922-ben (Tömörkény emléktáblájára), de alig több, mint negyven év múlva győzött „A múltat végképp eltörölni” sötét rémsége… az elvetemült bűnösök pedig büntetlenül élték le életüket, vagy még mindig a pusztító Vörös Terror eszméit osztják…

Tömörkénynek – ha városi házát szét is verte a pártos bugrizmus, – tanyai menedékét (apósa tanyáját) Zákányszék határában, a Sebőkhögyben még megmenthetnénk tanya(s)i Tömörkény Emlékháznak. Emlékolvasások tanyájának…

Városi háza helyén pedig – míg újjá nem építjük – álljon ott Tömörkény lócája!
A reá emlékező, darvadozó költeménnyel…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító

The post Tömörkény halála napján a háza helyén appeared first on Szögedöm.hu.

JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá más Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázása sok hasonló kincsünket tönkretett. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte ezt is.
(Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát.)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL! appeared first on Szögedöm.hu.

Azután ez a Polgár is eltűnt és nem jött vissza sohasem…

A kötelező kommunista szláv-ajnározásban Gogol utca lett a neve.

Eleinte legalább még helyesen írták : Gogoly. Hiszen (hilyen) oroszul is „ely”-lyel íratik: Гоголь. Az „(e)l” lágyjellel… Gogoly utca…

Aztán az élhető szocializmus meg utána a még nehezebben élhető új-vadkapitalizmus bugrizmusa e nevet végleg „Gogol”-ra rontotta. De talán még sem kellene neki utca egy olyan városban, ahol soha nem járt, és amit a tolla hegyére még említésül se biggyesztett soha az őrületbe fúló kozák szerző…

A kozák-orosz írót ma már „ukrán”-nak hazudja a virtulis valóság. (Bár életében ez a fogalom még nem is létezett. „Környéki”. Egy nemesemberre legföljebb szitokszó gyanánt szólna.) De hát a Kárpátalja is ukrán, ahol ukránokról századunkig senki sem hallott ! Nem baj. Az őslakókat ki lehet irtani onnan is… ahogyan Amerikából is… Következménye nincsen ilyesminek az ördög birodalmaiban, csak Mammón haszna meglegyen ! Az igazság nem számít. Az antikrisztus századában biztosan nem.

De vissza az utcához : A Polgár utca az magyarnak Polgár utca ! Szögedinek mög még inkább az !

Polgári negyed volt, igazi sétálni való utca, amelyen látszik még Szeged világ(ra szóló )öröksége. Húsvétkor locsolkodni jártam ez utcában. A Polgár utca pusztulata lesújtó. De nem egyedülálló, hanem egész Városunkra jellemző ! A polgáriatlan pusztulat otrombán álmagyar mintája.

Ajánlott olvasmány : LECHNER LAJOS SZÜLINAPJÁN – SZEGED A VILÁGÖRÖKSÉG !

Nem ismerek embert, aki ennyi idő és erő, no meg szeretet és helyismeret befektetésével ilyen kevésre vitte volna ! (Mint magam.) Talán Hannibál érezhette szörnyebben magát birodalma végső romjain, a legjóravalóbb és legműveltebb sémmi nép, a púnok pusztulatán… (A púnokat sikerült kiirtani teljesen. Földjüket ma sokkal sémmibb, haszontalanabb népek lakják. Ez is Róma érdeme !)

Eszembe jut gyakran Horthy kormányzó úr is, aki egy egész (kétszer ekkora) Országot mentett volna meg a háborútól meg a kommunista pusztulattól, de elbukott teljesen. Portugál száműzetésében az általa megmentett zsidók támogató pénzein élt. Mégis mocskosul antiszemitázza meg fasisztázza Őt máig is a szavak és nevek értelmét is megrontó gonoszok hígagyú hada. De hát ez nem is csoda !
Az antikrisztus Európájában élünk… Szégyen !!!
Bátran kimondom : Az Igazságok és az Értékek Európájában kívánok élni !

Ám – ahogy az EU-ban, úgy itthon is – csak dőzsölnek a pénzpörgetők. Műveletlen senkik pofáznak közügyekben a köz ügyeiről, pedig csak a zsebeiket tömik szennyes indulataik szörnyű kapzsiságain…

Az utóbbi 15 évben a Magyar Műemlékvédelem rendszerét is sikerült megsemisíteni !!!

A Polgár utca épített örökségét, Szeged büszkeségét, a Világörökség rendszerébe való belépésünk zálogát apránként elsikkasztja a pénzéhség meg a szegedi ingatlan-maffia, vagyis az internáci mutyizmus.

Műemlékileg védett ősöreg épület, amelyről eltűnt a MŰEMLÉK tábla…
Vajon mi lesz a sorsa ?!

Sok száz szép ház, pótolhatatlan épített érték elpusztítása ellen tiltakoztam (képviselőként is) az elmúlt 3 évtizedben. De a toronyaljasok tobzódtak a pusztításaikban ! Csak eggyetlen példa a sokszázból :

WWW.UJSZEGED.HU – ÚJSZEGED

Kenderfonó-mentő indítvány I. … Kenderfonó-mentő indítvány II. …

Legutóbb pedig :

ÚJABB MERÉNYLET A NEMZET ELLEN – BUDENZ-HÁZ BONTÁS ALATT

Műemlékvédelem ma Magyarországon lényegében nem létezik. Csak önszerveződő kis csoportok…
Mint egy (antikulturálisan) Mammón által megszállt országban szétszórt ellenállók…
Magam az utolsó ellenállók közé tartozom… a totalitárius antimagyar terror ellenében…

Néhányan kiálltak és kitartottak mellettem, de a „magyar” értelmiség többsége a mindennapi szánalmas hazaárulásában csak a jelentéktelen sebeit nyalogatta vagy éppen a pénzét számolgatta… De hát ilyen az áruló ! Nem áll ki semmi magyar érték mellett ! Se szóban se tettben. Ettől gerinctelen ma a magyar. Nincs minőségi Magyar Értelmiség. Eltűnt az antimagyar agyiszapolás labormunkálatain…

Szeged Város főépítésze pedig minden mutyulásra, minden árulásra kapható !

Csak sétáljanak eggyetlen utcahosszat bárhol és nézzenek az épített környezetre ! Ez egy utcahosszon belül azonnal nyilvánvaló !

Aki pedig nem lázad ez ellen, az is cinkos és áruló !
Az antimagyar terror támogatója…

Javasolnám így, húsvétkor minden magyar polgárnak a mély és alapos önvizsgálatot ! Krisztus kínhalála talán ennyit megér… Talán megér ennyit a Magyar Föltámadás egy „keresztény országban”…

No és… Miért tart ebben a szellemi-erkölcsi nyomorban ez az ország ?
Talán mert kevés a Polgár ! Meg túl sok az Áruló !!! A jellemtelenek országa lettünk !!!
Üldözött ma minden Jellemes Magyar !!!

A Polgár utca legrégibb – még a Nagy Árvíz előtti épületét már szétverték…

Bizonyára nagyon kellett már, mert három éve áll a(z üzérkedés hasznára) „fölszabadított” telken a téglarakás és az új építését el nem kezdték…

A falon egy rémisztően jellegtelen és szellemtelen terv : újabb heg a Város arcára…

Most meg egy újabb műemlékházról került le a műemléki tábla. Bizonyára a bontás már várat magára… Nem tiltakozik senki sem, a helyi sajtó is hallgat, vagy mással van elfoglalva. Többnyire jelentéktelenségekkel… Talán még árulónak sem érzik magukat…

Pedig a velejükig azok !
Valakinek föl kell végre állnia !

Törjük végre át a Hallgatás Falát !

Elég a hazaárulásból !

Elég az Örökségünk rombolásából !!!

Magyarországon Magyar Országot ! Értékeket és minőséget !!!

Ajánlott olvasmányok :

SZEGED BELVÁROSA – VILÁGÖRÖKSÉG!

SZEGED BELVÁROSA A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZE, MEG KELL ŐRIZNÜNK!

MÉLTATLAN INGATLANÜZÉRKEDÉS A JUHÁSZ GYULA UTCÁBAN

Szeged – Szeged mélygyökérzetét jelentik a nagy árvizet túlélt házak, amelyeket meg kell menteni az utókornak – mondta Szabó László, a Szögedi Városvédő Egyesület elnöke…

REQUIEM A SZEGEDI TEREKÉRT – A KÁLVÁRIA TÉR

A NAGY SZEGEDI BONTÓ HADMŰVELET II.

INGATLANÜZÉRKEDÉS – A VÁROS ARCÁT VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI!

Méltatlan ingatlanüzérkedés zajlik a Juhász Gyula utcai Rainer-ház táján is a pénzpörgető bugrizmus jegyében…

SZEGED VÁROSA TÖBBET ÉRDEMEL! – VÁROSVEZETÉST!

Szeged Városa többet érdemel ! – Városvezetést ! Új Városvezetést ! Így hát fölhagyunk eddigi passzív ellenállásunkkal. Áttörjük végre a hallgatás falát! 

Tetszik  
Gárdián Gábor (ápr. 9., K 21:46)

The post A POLGÁR UTCA PUSZTULATÁN appeared first on Szögedöm.hu.

Kis csapatommal Szászrégen fölött szálltunk vízre a Görgény patak torkolata fölött, ahol már a Maros éppen evezhető…

Ahogyan Petz-ősöm is tette, két hét alatt szinte napra pontosan értünk Szegedre.

Az Ő képes naplójához, annak 100 éves tükréül megírtam a magamét és meg is jelentettem (több más tanulmánnyal fűszerezve) e könyvben :

Ím : Maros – a Hű Folyó…

Azután is eveztünk… a román EU-csatlakozás előtt… Az iható Marosért…

Marosfőtől Marostőig

Idén is indulunk !
A 120. évfordulón… Tiszától Tiszáig evezünk a Maroson !
Tisza biz egy falu a Maros mentén… a Maros meg végül a Tiszába torkollik…

Támogatókat örömmel látunk. Akár csatlakozókat is, de csak igen gyakorlottakat, hiszen a Maros fölsőbb folyása igen vadregényes… néhol régi malomgátakkal, másutt ipari szörnyépítményekkel is veszélyes…
Az érintetlen természet azonban vissza-visszaköszön…
A Hű Folyó partján mi magyarok otthon vagyunk !

Vida Róbert Tanár Úr, a Klauzál-Radnóti Gimnázium történelem tanára, akivel csaknem minden melengető hétvégén Nagylaktól Szegedig evezünk, szívesen vállalja a veteránok és gyakorlott öregdiákok fölkészítését…

A könyv pedig immár a harmadik képes naplóval is gazdagabban újra megjelenik majd !!!

Dr. Szabó László

Ajánlott olvasmány még :

Túra a tiszta Marosért

Vendégváró gátőrtanya a Maros partján

Tisztább Marost! (2006-07-09 , Webradio)

Megérkeztek Szegedre a Maros túra résztvevői (2004-08-04, Webradio)

Evezőkkel végig a Maroson (2004-06-04, Webradio)

Holt-Maros – Volt-Maros

Szabó Bendegúz (7 éves szögedi legényke) szerint nem „holt” az, csak „volt”… Él az még… Csak már nem a Maros része…

Szabó László a Holt-Maros teljes rehabilitációját javasolja (2011.02.24. Szegedma)

„… kívánatos lenne a teljes szakaszt  rehabilitálni. Ez példaértékű lehetne a Maros többi holtágának életrekeltéséhez is, mely egy összefüggő és üdítő parkerdő-láncolatot vonhatna Szegedtől egészen Makóig, vagy még tovább, akár Aradig is…”

A Holt-Maros védettsége… – a tények tükrében

” Még 2003-ban, 8 esztendővel ezelőtt indítványoztam Szeged (és határa) természeti értékeinek védetté nyilvánítását. Természetvédő képviselőtársaim – Makrai László és Molnár Gyula – támogatásával terjesztettem elő az indítványt. A természetvédelem érdekében folytatott „tavaszi hadjárat”-ot a napirendről is leszavaztatta akkor a polgármester és a baltöbbség. Azóta pihent az ügyirat (a több, mint 100 oldalas szakértői javaslattal egyetemben) a városháza fiókjaiban szebb jövendőről álmodozva… ” – Most meg (2011-ben) maga terjeszti elő !!! Milyen érdekes! Csak nem pénz(mozgás) van a háttérben?! Ahogy szokott…

A teljes cikket ide (vagy a képre) kattintva olvashatja el!

Holt-Maros: Szeged Velencéje (2009.04.24. Szegedma)

A Holt-Maros életrekelt(és)e… – meg a 7 éve halogató irodavezetői „válasz”

Holt-Maros á la Szeviép , és az ellenérvek

Környezetrombolás, természetpusztítás „Holt-Maros rehabilitáció „

A Holt Maros rehabilitációja ( Sűrgősségi beadvány 2003. 04.08.)

Folytatódhat a Holt-Maros rehabilitációja? (2011-02-08, Szegedma)

Védetté nyilvánítják a Holt-Maros területét (2011-02-11, Délmagyarország)

A Magyar Nemzet cikke ( a fönti írásra rákattintva nagyítható )

Szeged természeti értékei – TiszapartTV

Szeged természeti értékeinek védettsége

A balvezetés apparátusának halogató válasza Szeged természeti értékeinek védetté nyilvánítása indítványhoz:
” Az egyeztető tárgyalások lefolytatását követően van lehetőség a védelemre javasolt területek védetté nyilvánítását Közgyűlés elé terjeszteni. Ennek várható ideje 2004. IV. negyedév. „

…Azóta sem került napirendre…

A teljes írást – az iroda „ajánlását” ide kattintva olvashatja el!

Áprily Lajos

Tutajok

Állunk a parton. Szép aranymadár
acélos fényű hullámokra száll:

Tollászkodik a zengő-szárnyu nap,
felé fehérlő foltok siklanak.

Nagy méltósággal, mint a hattyuraj,
a fordulóban úszik hat tutaj.

Vizen derengő ősi fantomok,
keletre lengő vízi vándorok.

Kormánylapátról gyöngyeső pereg
habloccsanásra. „Meddig, emberek?”

„Zámig.” – A válasz tompa és komor
s mélységes, mint a munka és nyomor.

Alkonyba búgó titkos harsona,
úgy zendül, mintha Thamust mondana.

S tűnnek, haladnak, szürke hat madár,
hét napja és hét éjszakája már

TUTAJOK A TISZÁN…

A némán ballagó vizen
Tutajok úsznak szeliden.
Nekem mindegyik izenet,
Mely megállítja szivemet.

The post TISZÁTÓL A TISZÁIG A MAROSON – PETZ-EVICKE 120 ÉVRE appeared first on Szögedöm.hu.