2016. szeptember 09. péntek 18.00 óra

6721 Szeged, Felső Tisza-part 2., IH Rendezvényközpont

Az ember működésének

láthatatlan irányítója – az emberi testmező

A NES terápia a XXI. század holisztikus terápiás rendszere. A testünkben lévő és körülölelő mezőkben ott rejlik minden ami velünk kapcsolatos.

Válaszai hatnak test- lélek-szellem szinten, segítenek a minket érő környezeti stressz oldásában.

Beszélgetőtárs : Bognár Éva

NES terapeuta

Háziasszony: Princzkati

A betegség többnyire egy nem megfelelő, elakadt energia materializációja, ami lélek szinten kezdődik a helytelen érzelmek és gondolatok által. Amint a gondolkodás és érzelmi mintázat a megfelelő mederbe terelődik, a betegség jó eséllyel eltűnik.

A NES terápia alapja a kínai medicina és a kvantumfizika. Az ember megközelítését a szakrális geometriától kezdi – a szellem szintjétől a test felé haladva. Tóth Zsolt kutató fizikus könyvében ezt így fogalmazza meg:

„A valóságot ugyanis a szokások adják, vagyis azok az eljárások, algoritmusok, amit folyton ismételgetünk. Vagyis a szokások kialakítása az az öntükröző módszer, ami a fraktál világunkat jelenti. A fraktál algoritmusának az ismétlései, a szokásoknak a megváltoztatása a súlypontot eltolja.” (Tóth Zsolt: Az emberiség eszmélése)

Mindez hétköznapibb nyelven:

valóságunkat, létünket, boldogságunkat avagy boldogtalanságunkat, egészségünket a napi tevékenységeink, gondolataink, érzelmeink (vagyis fraktál mintázataink) ismételgetései hozzák létre!

Ha szokásainkat, érzelmi mintázatainkat, hiedelmeinket tudatosan és kitartóan megváltoztatjuk, komoly esélyünk van arra, hogy javítsunk egészségünkön, életminőségünkön……a többit személyesen…

The post Láthatatlan irányítónk – Az emberi testmező appeared first on Szögedöm.hu.

Bogoly József Ágoston elmondta: egy amerikai egyetemi tanár volt a vendége, aki kíváncsi volt Budapestre, az ottani sétájukat az Andrássy úton kezdték. Az amerikai tanárnő először azt hitte, hogy Budapest múzeumi negyedében járnak, ezért is van némelyik épület felállványozva. – Mikor megtudta, hogy azokban az épületekben családok laknak, megdöbbent, ekkor mondta el, hogy az Egyesült Államokban ezeket a házakat lebontják, és újat húznak fel helyettük – tette hozzá Bogoly József Ágoston. Szerinte azonban ezzel óriási veszteség éri az embereket, hiszen érzelmileg is összenövünk azzal a hellyel, ahová születtünk, ahol felnőttünk, ahol akár csak néhány évet éltünk. – Itt barátokkal találkoztunk, ott problémát oldottunk meg, amott kétségbeestünk valamitől, ezekhez a helyekhez természetesen ragaszkodunk – vélekedett. Szerinte az sem feltétlenül önző érzés, inkább természetes, ha a világ közepének azt a helyet gondoljuk, ahol élünk. Hozzáfűzte: a magyaroknak, a szögedieknek is lehet nemzeti érzésük, nemcsak a szlovákoknak, vagy a franciáknak.

Bogoly beszélgetőtársa, Nógrádi Zoltán volt, akit a meghívóban szegedi emlékőrzőnek neveztek. Nógrádi bevallotta: régóta kutatja szenvedélyesen Szeged múltját, annak ellenére, hogy ő maga habitusában inkább a dunántúli, a pannon emberekre hasonlít.

Emlékezését a török világ végén kezdte: abban az időben az Alföldön napokig utazhatott az ember anélkül, hogy bárki mással találkozott volna, maximum néhány elhagyatott falut, templomromot találhatott. Ez alól pontosan Szeged volt a kivétel: Szeged népe nem menekült el a török elől, iszonyatos körülmények között, kirabolva, nyomorban tartva, de kitartott, és így meg is maradt. Szerinte ugyanakkor a „barokk Szeged” nem létezett, még a Juhász Gyula által tót falunak nevezett Szakolca főtere is városiasabb volt, mint Szegedé, városiasabb, mint az a Palánk, ahol Juhász Gyula született.

Nógrádi szerint az urbanizációnak az első lökést a piaristák Szegedre települése adta, ez ugyanabban az évben történt, amikor Szegedet királyi várossá nyilvánították, 1721-ben. A második lökést a Nagyárvíz adta, az azt követő újjáépítés világszínvonalú, modern várossá tette Szegedet.

A szegediek vitalitását Nógrádi szerint a kirajzások is bizonyítják, mint mondta a Bánságban 50-52 olyan település van, amely létét a szögedieknek köszönheti. Nógrádi a kirajzásokat az észak-amerikai pionírokhoz hasonlította, mint fogalmazott, az addig kihasználatlan hatalmas földbirtokokat vették birtokba és művelték meg a szögediek, akik vitték magukkal innen a népi kultúrát is. – Ez egyébként a mai napig létezik azon a bizonyos 50-52 településen – tette hozzá.

A hallgatóság soraiban helyet foglaló Firbás Zoltán térképész, a Szögedi Védegylet tagja ekkor bemutatta saját térképét, amelyet a szögedi kirajzásokról készített. Firbás a munkát történeti, kultúrföldrajzi tájtérképnek nevezte. Mint mondta, a térkép tartalmazza az általa ismert kirajzásokat. Jelöli azt, hogy melyik részre kik költöztek (dohánytermesztők, borászok, paprikatermesztők), de jelöli a vízrajzi változásokat is, az újonnan épített, vagy azóta megszüntetett vasútvonalakat is.

Nógrádi Zoltán az árvíz utáni újjáépítésről szólva elmesélte azt is: a történelmi Magyarország legszebb főtere jött létre: vidéken az eklektika még csak hasonló formában sem jelenik meg máshol. Nógrádi beszélt még az Oskola utcáról: ha Komócsin elvtárs nem rombolta volna le, ma az Oskola utca ugyanolyan éttermekkel, kávézókkal, sörözőkkel és főleg élettel teli hely lehetne, mint Prágában a Hradzsinba vezető Arany utcácska.

The post Szegedé a történelmi Magyarország legszebb főtere – Beszélgetés a közéleti kávéházban appeared first on Szögedöm.hu.