Mivel immáron több, mint egy éve másról sem hallani, csak a vírussal kapcsolatos rémhírekről, itt az idő ebből ma (is) kitörni !

Miniszterelnökünk e héten azt nyilatkozta: A vírussal szemben egyetlen fegyverünk van és az a védőoltás. Másképpen: „A védőoltás jelenti az egyetlen lehetséges védelmet a koronavírus-járvány ellen.”

Minden tiszteletem mellett orvosként azt kell mondjam, hogy ez természetesen nem igaz ! Rengeteg védekezési lehetőségünk van. Keresztény országban legelőször is itt van a HITünk !!! Az ima és minden jó táltulás (meditáció) természetesen az immunrendszert is erősíti. Az immunerősítésre ott vannak a természetes (népi) módok is: fokhagyma, gyömbér, fahéj, kurkuma… A gyógyszeres immunerősítés módja: C-vitamin, D-vitamin (napon sütkérezéssel is), cink és szelén. De vannak ilyen célú orvosságok is, mint pl. az izoprinozin (angolkodón: isoprinosine), amely kifejezetten vírusfertőzések ellen javallott. Igazán érdekes, hogy éppen egy ilyen vírushisztis esztendőben feledkeztek meg róla ennyire, de hát ez már természetesen kőkemény és mindenen átgázoló üzlet !!!
Ezenkívül ott vannak a vírusellenes szerek is ! A favipiravir például néhány kollégám tapasztalata szerint valóban ütőképes védelem.

Ezek után beszélhetünk a védőoltásokról…

No persze, ha az előző – nyíltan hazaáruló – kormány nem veri szét a magyar stratégiai oltóanyag-központunkat, akkor már bizonyára készen lehetne a valóban biztonságos magyar oltóanyag !!! Akkor nem kellene idegen, „külföldi” anyagot méregdrágán koldulnunk… 

Társadalmi önvédelmünk távlati alapja pedig a vírusgyártók elleni nemzetközi nyomozás megindítása lenne… 

Vírusgyilkosságok ellen nyomozások !

Ma azonban itt a védekezés, az immunizáló léleképítés csodás módja: a Költészet !

A Családi kör 170. szülinapján…

Védekezzünk ma lélekben a Költészet Erejével !

A magyar költészet napját 1964. óta József Attila születésnapja alkalmából Szelek (április) hava 11.-én ünnepeljük.

József Attila – született Budapesten, Ferencvárosban, 1905 Szelek (április) hava 11.-én

 A rendszerváltozás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a továbbra is József Attila születésnapjával fémjelzett Magyar Költészet Napja rendezvényeihez.

Talán e napon legillendőbb éppen a Születésnapomra versével emlékeznünk a költőre.
A Csík Zenekar szellemesen meg is zenésítette. Hallgassuk hát az Ő előadásukban:

A nagyon érdeklődők kedvéért pedig íme az eredeti, csaknem végső változat, mely fönnmaradt piszkozatában is:

A Magyar Költészet Napjának ünneplését pedig akár „családiasíthatjuk” e költemény gyermekeink körében való verselésével-éneklésével is…
József Attila sem kívánhatna szebbet a szülinapján!

Akinek az ízlését és kedélyét pedig zavarná József Attila bal(j)os búbaja (és anti-Horger-izmusa), annak figyelmébe ajánljuk, hogy Szelek (április) hava 11.-én ünnepeljük – már 5 évvel régebb óta – Márai Sándor szülinapját is !
A Vörös Terror által kirekesztett Márai Sándor pedig a szovjet megszállás alatt a kisemmizett magyar polgárság elhallgatott irodalmi eszménye volt.

Márai Sándor – született Kassán, 1900 Szelek (április) hava 11.-én
Tihanyi Lajos rajza 1924-ből

Máraitól pedig e napra talán legillendőbb az alábbi idézet:

Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? …
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt…

Márai szobra a szülővárosában, (a máig megszállás alatt álló) Kassán – Gáspár Péter alkotása.

Márai Sándortól ez ünnepre költeményeknél is ünnepélyesebb vallomása önmagáról: „Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

Ünnepi Üdvözlettel:

Dr. Szabó László
Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
alapító

The post Vírusvinnyogás helyett itt a Költészet Napja ! appeared first on Szögedöm.hu.

József Attila – született Budapesten, Ferencvárosban, 1905. Szelek (április) hava 11.-én

 A rendszerváltozás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a továbbra is József Attila születésnapjával fémjelzett Magyar Költészet Napja rendezvényeihez.

Talán e napon legillendőbb éppen a Születésnapomra versével emlékeznünk a költőre.
A Csík Zenekar szellemesen meg is zenésítette. Hallgassuk hát az Ő előadásukban:

A nagyon érdeklődők kedvéért pedig íme az eredeti, csaknem végső változat, mely fönnmaradt piszkozatában is:

A Magyar Költészet Napjának ünneplését pedig akár „családiasíthatjuk” e költemény gyermekeink körében való verselésével-éneklésével is…
József Attila sem kívánhatna szebbet a szülinapján!

Akinek az ízlését és kedélyét pedig zavarná József Attila bal(j)os búbaja (és anti-Horger-izmusa), annak figyelmébe ajánljuk, hogy Szelek (április) hava 11.-én ünnepeljük – már 5 évvel régebb óta – Márai Sándor szülinapját is!
A Vörös Terror által kirekesztett Márai Sándor pedig a szovjet megszállás alatt a kisemmizett magyar polgárság elhallgatott irodalmi eszménye volt.

Márai Sándor – született Kassán, 1900. Szelek (április) hava 11.-én
Tihanyi Lajos rajza, 1924-ből

Máraitól pedig e napra talán legillendőbb az alábbi idézet:

„Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? …
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt…„

Márai szobra a szülővárosában, (a máig megszállás alatt álló) Kassán – Gáspár Péter alkotása.

Márai Sándortól ez ünnepre költeményeknél is ünnepélyesebb vallomása önmagáról: „Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.„

Ünnepi Üdvözlettel:

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító

The post A Magyar Költészet Napján appeared first on Szögedöm.hu.