Lehetne… illendően munkaszüneti nap, akár egy hosszú hétvégével…
Nemzeti értékeink ünneplésével, önbecsülésünk helyreépülésével…

Miért „ünnepeljük” szépnevű Nemzeti Diadalunk helyett mégis részegülten a bukott kommunizmus Május elsejéjét – még mindig?

Talán azért is, mert a magyarság túlnyomó többsége azt sem tudja, mi is volt a Pozsonyi diadal…

„Decretum… Ugros eliminandos esse” –  A magyarok kiirtassanak!

A magyarok kiirtassanak! – hangzott IV. Ludwig kiáltványa.
Az igazi háttérhatalom emberei – a Gyermek Lajos mögött álló Hatto mainzi érsek és Salamon konstanzi püspök – ezt bizony komolyan is gondolták.
Százezres sereggel vonultak fel ellenünk – Nagy Károly frank uralkodó csaknem száz esztendővel azelőtti, avar eleinket szétverő és fosztogató hadjáratának dicsködében.

Meglepetésükre azonban a Kárpát-medence frissen rendeződött magyarsága iszonyú csapással sújtott vissza.

907. Áldás (július) hava 4.-étől 7.-éig tombolt a Pozsonyi csata. Helyesebben, végre magyarul: a Pozsonyi Diadal!

Első honvédő háborúnk a támadó – és kiirtásunkkal fenyegetődző – nyugat teljes vereségével végződött.

A Pozsony térségétől az Enns-ig – tehát az Óperenciáig – terjedő csatában az Árpád fejedelem vezette magyar sereg megsemmisítette a Keleti Frank Királyság hadait. Számos forrás a “hon(vissza)foglalásunk” végének tekinti az eseményt. Bölcsebben szólva a “hazatérés megerősítésé”-nek tekinthetjük a ránktörő nyugaton aratott teljes diadalt. Történelem tankönyveink mégis hallgatnak róla. Ha pedig a magyar történelemkönyvekben nem kapnak kellő hangsúlyt, hát másoktól a sulykolását hiába várjuk…

Geiger J. Péter : A pozsonyi csata (keptar.oszk.hu)

A csata – a csaknem négyszeres túlerő ellenére – a keleti frank seregek megsemmisítő vereségével végződött, amiben vezéreik, Luitpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek, egészen az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett.

Átlépve az Enns folyón az Óperencián túlra, vagy onnan visszafelé magam erről mindig meg is emlékezem. Gyermekeim is diadallal harsogják: Átléptük az Óperenciát! Átléptük az ó-magyar határt!

Enns, Ausztria legrégibb városa – utca a középkori (ma már inkább klasszicizáló barokk) főtérre

A Magyar Nagyfejedelemség 907-ben, a Pozsonyi diadalt követően kitolta határait az Enns folyóig, északon pedig biztosította a Morvaország alatti határvonalat. Alsó-Ausztria birtokba vételével uralma alá vonta a teljes Bécsi-medencét, és nyugatra – az avar gyepűkig – tolódtak a magyar szállásterületek. A magyarok sorra megostromolták és bevették a Duna menti várakat és városokat. Ezek közül Melk erődített apátságát Babenberg Lipót osztrák őrgróf csak 80 év múlva, 985-ben tudta visszafoglalni.

De lássuk csak, hogyan is történt a Duna-menti diadal!

A Kárpát-medence visszafoglalásának egyik fontos lépése volt, a gyepűrendszer kialakítása. A korábbi szittya-hun-avar területeinket megszálló, így ellenséges germán és szláv népeket a hazatéréskor igyekeztek őseink a határtól minél messzebb űzni.

Johannes Turmair, írói nevén Johannes Aventinus 1477-1534 között élt bajor történetíró Bajor évkönyvek (Annales Boiorium) című, 1521-ben megjelent krónikájában (Gyermek) Lajos német király Ennsnél hívja össze a nyugati seregeket, ahol dekrétumban rendeli el a magyarok kiirtását – Ugros eliminandos esse!

„Decretum… Ugros eliminandos esse”, vagyis elrendeljük, a magyarok kiirtassanak, kezdetű bullában hozták Európa tudomására a “keresztes hadjárat” tervét.

907. június 17. körül IV. Lajos vagy Gyermek Lajos (németül: Ludwig IV. das Kind), keleti frank király (900-911), és a pápa hívó szavára több mint százezres keresztény sereg gyűlt össze az Enns folyó és a Szt. Flórián (Passau beli) kolostor között elterülő síkságon. A keresztesek táborában megállapodtak a hadjárat tervében is. A keresztes haderő legnagyobb részben nehéz gyalogságból állott, tekenősökből, ahogy a magyarok hívták a nyugati, páncélba burkolt, nehezen mozgó gyalogságot.

A több mint száztízezres nyugati sereggel szemben, mintegy harmincötezer fős magyar hadsereg állt. A keresztes haderő három hadoszlopban, kettő a Duna két partján, illetve egy hadoszlop a Dunán, hajókon közeledett Pozsony alá.
Az északi (bal oldali) erősebb sereg vezére maga a fővezér, Luitpold őrgróf volt, a délié pedig Theotmar érsek. Az utánpótlást szállító hajóhad (flotta) vezetője pedig Sieghard volt.

A magyar hadvezetés célja az lehetett, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapásmérésre. Ehhez a csapatok átkelését kellett megakadályozni, vagy megelőzni, valamint az utánpótlás lehetőségét elvágni. Így a csata első napján égő taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. Sieghardt is csak kevesedmagával menekült meg, s így vitte a hírt a királynak Ennsburgba.

A másik két seregrész is hasonló sorsra jutott. A magyar csapat lovas íjászai július 5-re teljesen felőrölték a Ditmár vezette seregrészt. Majd megsemmisítették a Luitpold őrgróf vezette sereget is. Elesett maga Luitpold, Ditmár érsek, két másik püspök, három apát, és tizenkilenc gróf is.
A legenda szerint az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd Ennsburghoz érve színleg megfutott. A már sokszor alkalmazott szittya-magyar modor megint bevált.  A vár őrsége lépre ment, és üldözésükre indult. A visszaforduló magyar lovasság megsemmisítette az „üldözőket”. A menekülő király is nehezen jutott csak el Passauig. Erről minden magyarnak érdemes megemlékeznie Passaunál átlépve a ma osztrák-német határt!

De nagy ára volt a honvédő háborúnak! Mi magyarok Árpádot és három fiát Tarhost (43), Üllőt (41), és Jutast (35) vesztettük el. (Bárcsak neveikben túlélnének!)
Így lett ezért nem sokkal ezután a negyedik fiú, a tizenegy éves Zoltán-Zolta-Zsolt-Solt fejedelem Árpád utóda. Milyen érdekes! Az Ő neve bizony messze túlélte Őt! Csak viselői nem tudják, hogy miért! Éppen e diadalért! A Pozsonyi Diadalért oly gyakori ma is a Zoltán név!

Árpád nagyfejedelem emlékműve Ópusztaszeren

A Pozsonyi csatában a támadó németek vesztesége annyira súlyos volt, hogy több mint száz esztendeig tartózkodtak mindenféle magyarellenes hadmozdulattól. Legközelebb csak 123 év múlva, 1030-ban mertek jelentősebb támadást indítani, akkor már a keresztény Magyar Királyság ellen. (Az utánpótlásukat akkor Búvár Kund intézte el…)

Hogyan lehet, hogy mégsem közismert e sorsdöntő csatánk? Milyen erő titkolta évszázadokon át előlünk. Hogyan lehet(ett) ezt “kifelejteni” a magyar közoktatásból? – Súlyos kérdések. Halovány válaszok…

Egy valóban magyar országon ez a – Nándorfehérvárit is messze felülmúló – diadal a történelemoktatás alaptétele és természetesen az egyik legfontosabb érettségi tétel is lenne! Csonkolt roncsországunkban ma nem az!

Változnak az idők. Szovjet agymosás és deformkor után lassan megindul végre a magyar ébredés…
Ópusztaszeren Nyílzápor és Íjásztalálkozó emlékezett tavaly a csaknem feledésbe veszett magyar diadalra.

Az egyik legígéretesebb kezdeményezés: Pozsonyi csata Emléktúra 2012. július 07-én Ausztriában.

Bízom benne, hogy hamarosan nem jelenhet már meg már hazánkban történelemkönyv e tanulságos lecke módszeres elhallgatásával.
Javaslatom azonban nemcsak egy leckényi tananyag, hanem legalább egy érettségi tétel.

Mindezen alapvetésen túllépve magyar hadi játékokkal pompás ünnepnap is illendő lenne országszerte. A diadal négy napjához közelebb súlyozható hétvégére.
Egy valóban magyar ország hamarosan nagyszabású történelmi filmmel is készül majd a Pozsonyi Diadal következő évfordulóira. 

Amíg Pozsonyi és Nándorfehérvári Diadal napja(i) helyett a május elsejét – éppen a “munka ünnepét” – ünnepli munkaszünettel a Kárpát-medence, addig nem is nevezheti magát tisztességgel Magyarországnak!

Amíg szellemileg, meg lelkileg is csonkák vagyunk, addig hiába is várnánk a Magyar Föltámadást!

Hozzánk méltó,

Szebb Jövendőt!
kíván

Dr. Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító

Könyvajánló: Torma Béla Gyula – Veszprémy László (szerk.) : Egy elfeledett diadal: a 907. évi pozsonyi csata (jelzet: 78.333)

Ajánlott még: A POZSONYI CSATA TÖRTÉNETE

A pozsonyi csata – 907 július 4-7. (Keszi Íjász Egyesület)

907. július 4. A pozsonyi csata kezdete – Rubicon

A 907-es pozsonyi csata tananyag a West Point Akadémián …

Szaniszló Ferenc a Pozsonyi Csata emlékén

Ajánlott olvasmány:

Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

A POZSONYI CSATA TÖRTÉNETE

A Pozsonyi diadal magyar szemmel

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

The post A Pozsonyi Diadal – Nemzeti Ünnepünk appeared first on Szögedöm.hu.

Diadaljaink emlékei helyett zavaros május elsejék izzatag munkásmozgalmi kötődése még mindig béklyóba veri a magyart.
Nem látjuk tőle az igazi Ünnepet!
Nándorfehérvárt nem ünnepeljük, míg május elseje meg még mindig piros betűs ünnepnapunk.
A “munka ünnepén” meg nem csak a magyar dicsőséget, de még a munkát is messziről kerüljük…
Ezzel szembe kellene néznünk: Röhejesen magyarellenesek vagyunk!
Ünnepelhetnénk a munkát akár munkával is!
A chicagoi csőcselék tombolásának és balsorsának avítt kötődéstől pedig igazán meg kellene már szabadulnia a modern magyarságnak. Egy érett nemzethez nem méltó a sajátja helyett más népek kétes évfordulóit ünnepelgetni. Majd ünnepli azt, aki akarja. Ki-ki magában, vagy elvtársai kedélyes körében. Bárki kiveheti a szabadnapjait és vigadhat. Amikor akar, vagy amikor épp a munkahelye engedi.
Ahogyan megszabadultunk a vörös októberi november 7.-étől, úgy könnyedén megszabadulhatunk a május elsejéktől is. Magyaros engedékenységgel meghagyva persze az ünneplés lehetőségét annak, akinek világnézete, vagy vallása (hiánya) úgy kívánja.

Ha már nem a 907. Áldás (július) hava 4.-étől 7.-éig tombolt Pozsonyi csatát, helyesebben, végre magyarul a Pozsonyi diadalt, első honvédő háborúnk sikerét ünnepeljük, hát itt van – jelenkorunkig a félidőben – Nándorfehérvár!

A mi örökségünk Nándorfehérvár és a diadala! Nem pedig holmi idegen május elsejék! Ahogyan már a módszerváltozással töröltük a november 7.-éket, úgy törölhetnénk le a Vörös Terror üres sör-virsli tolongásainak kétes emlékét is…

Ha munkaszüneti nap, hát a magyarnak Áldás hava (július) 22.-e, a Diadal Napja illendő, a diadalhoz méltó ünnepléssel, hagyományőrző fölvonulásokkal, korabeli hőseinket és vitézségüket idéző gyermekműsorokkal.

A Nándorfehérvári Csata. (Ismeretlen, 19. századi festő munkája)
A kép közepén kereszttel a kezében a győzelembe vetett HIT Hőse, Kapisztrán János.

A Nándorfehérvári Diadal 555. évfordulója alkalmából (2011-ben) a Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány már indítványozta Áldás hava (július) 22.-e nemzeti ünnepnappá és – május elseje helyett – munkaszüneti nappá nyilvánítását Magyarországon. Nem lett sok foganatja. A roncsország kétes elitje nem eszmél…

Idén keddi napra esik Nemzeti Ünnepünk. Érdemes hát elmerengeni rajta, a május elsejét kellene továbbra is, jövőre is munkátlanul elvesztegetni, vagy Nándorfehérvár diadalmas hangulatát idéző párviadalokat élveznénk inkább az évfordulón, a Nemzeti Ünnepen, illendően magyar szabadnapunkon?!

Szebb Magyar Jövendőt!
kíván

Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
www.makultur.hu

Emlékeztetőül: 2011-05-01 – Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Ajánlott oldal még:

Magyar csaták újratöltve

Megvívhatjuk harcainkat – Megnyerhetjük csatáinkat! A Mohácsi Csata megnyerhető, de a Piski Csata is újrajátszható a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) által a Történelmi Animációs Egyesülettel indított Magyar Történelmi csaták 3D-ben című sorozat segítségével …

A Pozsonyi diadal magyar szemmel

Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Nehezen hihető, hogy 25 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! S mi bizony tűrjük. Sőt jó képet is vágunk hozzá…

The post Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk! appeared first on Szögedöm.hu.

Magát „jobb oldali”-nak mondó pártok is ünnepelgetik…

Ugyan mi fontosabb ma a magyarnak? A chicagói csőcselék tüntetése, vagy nagyságrendekkel jelentősebb magyar tragédiáink (tatárjárás, törökdúlás, Habsburg-rontás, szovjet fosztogatás) emlékezete.
Netán magyar sikereink, diadaljaink, nemzeti önbecsülésünk, magyar eszmélésünk?!

Négy napos ünnep néhány tomboló tüntető munkás emlékére! Nem túlzás ez?
A “Munka Ünnepe”… sörrel és virslivel… többé-kevésbé részegen…
Ünnepeljük a munkát? Hát legyen! Ünnepelje, aki akarja! Dolgozhat akár kétszer annyit is! Akár többször annyit is, akár Sztahanov emlékére, akár annak képe alatt is! De ebben csak akadály lehet ez a kelletlen munkaszüneti nap!

Hogyan is létezhet, hogy május 1.-je még mindig munkaszüneti nap a rendszerváltás után 24 esztendővel?

Május elseje a nemzetközi baloldal(iság) ünnepe, nem a magyarságé!
A nemzetközi baloldal meg nemigen hozott semmi jót a magyar nemzetnek… Két Vörös Terrort! Egy rövidebbet, 133 naposat 1919-ben, aztán meg egy kiadósabbat fél évszázadon át. A vörös agymosás és terror oly sikeres volt, hogy két “retro” változata is kerekedett: a Horn-korszak, majd jött a deform korszak dögvirága, a 8 esztendős szabadrablás és nemzetvesztés, meg nemzeti kincsünk kiárusítása. D-207  egyetlen őszinte érdeklődésért (Hová tűnik a pénz Csillag elvtárs kezei közt?) a sűllyesztőben végezve a még elaljasultabb Furcsány-Bajnagy ámokfutásnak adta át a terepet.

Az olcsó hús után most meg ihatjuk a híg levet...

1919 Május elseje… – a népirtás (a 120 milliós kommunista holokauszt) szellemi atyjaival a képen

Teljesen értelmetlen, hogy a chicagoi csőcselék tombolását (és annak megtorlását) miért is kellene ünnepelnünk, nekünk magyaroknak, Magyarországon a 21. században…

Az meg ugyan még érthetetlenebb, miért is kell ennek az “ünnep”-nek a szabadnapiság?

Ünnepelje bárki a május elsejét, a munka ünnepét! Szabadon! Dolgozzon csak akárki amennyit akar!
Ha meg nem akar… mert május elseje az ő számára henyenap, hát majd szabadságolást kér, és ünnepelheti azt henyéléssel, ha akarja.

Nekünk magyaroknak pedig immár lehetne helyette egy igazi ünnepnapunk! Lehet Május elseje helyett egy valóban szabadnap, egy valóban ünnepi, munkaszüneti nap!
Nemzeti önbecsülésünk nagyon szomjazik már a sikereink emlegetésére: Legyen hát munkaszüneti nap egy Nemzeti Diadalunk napja!

A legdiadalmasabb Nándorfehérvár, a győzedelmes csata napja!
Május elseje helyett lehet ünnepünk a Nemzeti Diadal Napja – július 22.-e!

Ha volt rendszerváltás… – Ennyit igazán megérdemel már a magyar!

A Nándorfehérvári Diadal festményen – Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)

Mennyivel szebb is lenne kétes értékű Május elsejéknél egy igazi Ünnepnap!
Nándorfehérvári Diadala Napja (1456. Áldás hava, azaz július 22.-e) bizony szép nap lenne erre!

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

Nándorfehérvárra pedig bizony Szögedről indult Hunyadi János serege…

Tudatosabb május elsejéket!
és
Szöbb Magyar Ünnep(ök)et!
kíván tisztelettel:
Dr Szabó László
Szögedi Védegylet

Kapisztrán János, a magyar szabadság és a keresztény hit hősének halálára pedig október 23-án emlékezhetünk, ugyan azon a napon, amikor az 1956-os forradalom vértanúiról is megemlékezünk. (A képen: Kapisztrán János szobra a Budai várban.)

Ajánlott olvasmány: Május elseje – ünnep vagy gyász?!

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

The post Május elseje – nemzeti ünnepünk még mindig? appeared first on Szögedöm.hu.

A május elsejék munkásmozgalmi kötődése még mindig béklyóba veri a magyart. Nem látja tőle az igazi Ünnepet! Nándorfehérvárt nem ünnepeljük, május elseje meg még mindig piros betűs ünnepnapunk. A „munka ünnepén” meg nem csak a magyar dicsőséget, de még a munkát is messziről kerüljük…
Ünnepelhetnénk a munkát akár munkával is!
A chicagoi csőcselék tombolásának és balsorsának avítt kötődéstől pedig igazán meg kellene már szabadulnia a modern magyarságnak. Egy érett nemzethez nem méltó a sajátja helyett más népek kétes évfordulóit ünnepelgetni. Majd ünnepli azt, aki akarja. Ki-ki magában, vagy elvtársai kedélyes körében. Bárki kiveheti a szabadnapjait és vigadhat. Amikor akar, vagy amikor épp a munkahelye engedi.
Ahogyan megszabadultunk a vörös októberi november 7.-étől, úgy könnyedén megszabadulhatunk a május elsejéktől is. Magyaros engedékenységgel meghagyva persze az ünneplés lehetőségét annak, akinek világnézete, vagy vallása (hiánya) úgy kívánja.

Ha már nem a 907. Áldás (július) hava 4.-étől 7.-éig tombolt Pozsonyi csatát, helyesebben, végre magyarul a Pozsonyi diadalt, első honvédő háborúnk sikerét ünnepeljük, hát itt van – jelenkorunkig a félidőben – Nándorfehérvár!

A mi örökségünk Nándorfehérvár és a diadala! Nem pedig holmi idegen május elsejék! Ahogyan már a módszerváltozással töröltük a november 7.-éket, úgy törölhetnénk le a Vörös Terror üres sör-virsli tolongásainak kétes emlékét is…

Ha munkaszüneti nap, hát a magyarnak Áldás hava (július) 22.-e, a Diadal Napja illendő, a diadalhoz méltó ünnepléssel, hagyományőrző fölvonulásokkal, korabeli hőseinket és vitézségüket idéző gyermekműsorokkal.

A Nándorfehérvári Csata. (Ismeretlen, 19. századi festő munkája)
A kép közepén kereszttel a kezében a győzelembe vetett hit hőse, Kapisztrán János.

A Nándorfehérvári Diadal 555. évfordulója alkalmából (2011-ben) a Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány már indítványozta Áldás hava (július) 22.-e nemzeti ünnepnappá és – május elseje helyett – munkaszüneti nappá nyilvánítását Magyarországon. Nem lett sok foganatja. A roncsország kétes elitje nem eszmél…

Idén hétfői napra esik Nemzeti Ünnepünk. Érdemes hát elmerengeni rajta, a május elsejét kellene továbbra is, jövőre is munkátlanul elvesztegetni, vagy Nándorfehérvár diadalmas hangulatát idéző párviadalokat élveznénk inkább az évfordulón, a Nemzeti Ünnepen, illendően magyar szabadnapunkon?!

Szebb Jövendőt!
kíván

Tisztelettel:
Dr Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
www.makultur.hu

Emlékeztetőül: 2011-05-01 – Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Ajánlott oldal még:

Magyar csaták újratöltve

Megvívhatjuk harcainkat – Megnyerhetjük csatáinkat! A Mohácsi Csata megnyerhető, de a Piski Csata is újrajátszható a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) által a Történelmi Animációs Egyesülettel indított Magyar Történelmi csaták 3D-ben című sorozat segítségével …

A Pozsonyi diadal magyar szemmel

Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Nehezen hihető, hogy 22 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! S mi bizony tűrjük. Sőt jó képet is vágunk hozzá…

The post Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk! appeared first on Szögedöm.hu.

A történeti feltárás mindinkább kiteljesedő tablója mellett – bár gyakorta attól függetlenül is – formálódott egy aktuálpolitikával mindig erősen átitatott, illetve ideológiai töltetű hősmítosz, legenda. Ennek részeként fogalmazta meg a mindenkori hatalmi berendezkedés önnön viszonyát a forradalomhoz, s ezen belül Március 15. emlékéhez. Másik szálon az úgynevezett civil társadalom – alkalmasint az önszerveződési tilalom ellenére – rekonstruálta a „saját” forradalom, illetve Március 15. képét. Ezek legfeljebb indíttatásukban hasonlítottak egymásra annyiban, amennyiben – pontatlan publicisztikai fordulattal – mind a „hatalom”, mind pedig a „társadalom” aktuális, aktualizált célkitűzésekhez rendelten használta a történelmi mementót.

A szabadságharc leverését követően a Habsburg neoabszolutizmus nem csupán a forradalomnak a császár által is szentesített törvényeit helyezte hatályon kívül, hanem – a közismert „jogeljátszás”-fikcióval – Magyarország önálló identitását is elvitatta. Ahhoz, hogy Március 15. ünnep lehessen, az emlékezés jogáért is meg kellett vívni. Egy halálos áldozat fejében, 1860 tavasza hozta az első csatanyerést. Az emlékezés virágait a Kerepesi úti temetőben elhelyezni kívánókra tüzet vezényeltek. Forinyák Géza jurátus életét kioltották, de két hét múltán a diák temetése olyan méretű tömegdemonstrációvá vált, amellyel szemben már a parancsadásra jogosultak is jobbnak látták mellőzni a beavatkozást.

1867 után – a dualista Monarchiában – megtűrve, a „rebellis magyarok” kezelhetetlenségének egyik szimptómájaként vétetett tudomásul a márciusra való évenkénti társadalmi-politikai emlékezés. A magyar kormányzat a forradalom ötvenedik évfordulóján próbált kompromisszumot találni a függetlenség mértékével elégedetlen magyar öntudat és a Bécsben székelő Habsburg uralkodó között. 1898-ban elrendelték, hogy ne március 15-én, hanem április 11-én emlékezzenek 1848-ra. Azon a napon, amikor a polgári társadalmi-politikai berendezkedés alapjait jelentő törvényeket az uralkodó 1848-ban szentesítette. Az ünnep szertartásrendjében igyekeztek érvényesíteni a kiegyezéses konstrukciót: szimbolikusan összebékíteni a magyar forradalom kormányzó-elnökének kultusszal övezett emlékét (Kossuth Lajos 1894-ben hunyt el) és az uralkodó időközben Ferenc József „apánkká” formálódó imázsát.

Ezt azonban a társadalom soha nem fogadta el egyöntetűen. Emiatt megkettőződött az ünnepi szertartás. Áprilisban – mivel törvény írta elő –  kötelességszerűen ünnepelt az államhivatali adminisztráció, miközben a társadalmi szervezetek továbbra is március 15-én ülték meg a maguk szabadság-ünnepét. A kettősség másként is tetten érhető. A dualizmus korában a márciushoz kötődő tudattartalom legfőbb eleme – a királlyá koronázása ellenére is idegennek érzett Habsburg uralkodó ellenében – egy, a Kossuth-kultuszban megjelenített szabadság-ethosz volt. Példának hozható erre a zeneakadémiai tanulmányait éppen bevégző Bartók Béla 1903-as feljegyzése: „Egy Habsburg – és alkotmányos király; fából vaskarika!” A falusi gazdák tisztaszobáinak egy részében viszont lassacskán átrendeződött a „házi oltár”. A köznapi-köznépi kiegyezés szimbólumaként az ikerágy fölötti Jézus az olajfák hegyén olajnyomatot mind gyakrabban keretezte egyik oldalról a „nemzeti öntudat ura”, (Kossuth) a másikról pedig „az első ember a király” (Ferenc József) portréja.

A Kossuth-tér születése

A rendszer változott, a kettősség viszont tovább élt a két világháború közötti időszakban is. Bartók ugyan nem hangszerelte át ifjonti hévvel – és a fentebb idézett szellemben – még a század elején írt Kossuth-szimfóniáját, a Horthy-korszak ideológiai normaadói annál inkább. Szekfű Gyula közismert Három nemzedék című kötete a forradalmár Kossuth helyére Széchenyi Istvánt állította úgy, hogy Magyarhon első nagyformátumú liberálisát konzervatív reformerré fazonírozta át. Ezt toldotta meg Klebelsberg Kuno azzal, hogy a heroikus szabadságharc tragikus végkifejletét poentírozta: ’48 olyan régmúlt történelmi relikvia, amiből legfennebb, ha Világosra és Aradra érdemes igazán emlékezni. Erre volt korigény, mivel az volt párhuzamba állítható a „trianoni Golgotával”. A békerendszer opponálásához és a revíziót vezéreszmévé tevő külpolitikai célkitűzésekhez társítást megkönnyítette az, hogy a korabeli közgondolkodásban a Március 15-höz kötődő szabadságremény és Nagy-Magyarország helyreállításának vágya harmonizálható volt.

( Forrás: Múlt-kor Történelmi portál)

The post Az átpolitizált Március 15. appeared first on Szögedöm.hu.

A május elsejei avítt kötődéstől igazán meg kellene már szabadulnia a modern magyarságnak. Egy érett nemzethez nem méltó a sajátja helyett más évfordulóit ünnepelgetni. Majd ünnepli azt, aki akarja. Bárki kiveheti a szabadságát és vigadhat. Ahogyan megszabadultunk a november 7.-étől, úgy könnyedén megszabadulhatunk a május elsejéktől is. Meghagyva persze az ünneplés lehetőségét annak, akinek világnézete, vagy vallása úgy kívánja.

A mi örökségünk Nándorfehérvár és a diadala, nem pedig holmi idegen május elsejék! Ahogyan már a módszerváltozással töröltük a november 7.-éket, úgy törölhetnénk le a Vörös Terror üres sör-virsli tolongásainak kétes emlékét is…

Ha munkaszüneti nap, hát a magyarnak Áldás hava (július) 22.-e, a Diadal Napja illendő, a diadalhoz méltó ünnepléssel, hagyományőrző fölvonulásokkal, korabeli hőseinket és vitézségüket idéző gyermekműsorokkal.

A Nándorfehérvári Csata. (Ismeretlen, 19. századi festő munkája)
A kép közepén kereszttel a kezében a győzelembe vetett hit hőse, Kapisztrán János.

A Nándorfehérvári Diadal 555. évfordulója alkalmából a Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány már indítványozta Áldás hava (július) 22.-e nemzeti ünnepnappá és – május elseje helyett – munkaszüneti nappá nyilvánítását Magyarországon.

Idén ugyan vasárnapra esett, de jövőre már keddi nap lesz. Érdemes elmerengeni rajta, a május elsejét kellene jövőre is munkátlanul elvesztegetni, vagy Nándorfehérvár hangulatát idéző párviadalokat néznénk inkább a diadal évfordulóján, Nemzeti Ünnepen, magyar szabadnapunkon…

Tisztelettel:
Dr Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
Alapító
www.makultur.hu

Emlékeztetőül: 2011-05-01 – Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Ajánlott oldal még:

Magyar csaták újratöltve

Megvívhatjuk harcainkat – Megnyerhetjük csatáinkat! A Mohácsi Csata megnyerhető, de a Piski Csata is újrajátszható a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) által a Történelmi Animációs Egyesülettel indított Magyar Történelmi csaták 3D-ben című sorozat segítségével …

The post Nemzeti Ünnepünk – Nándorfehérvár Napja appeared first on Szögedöm.hu.

A zsűri előtt a Kossuth-kiflik

A Potóczki család sütötte a legkossuthabb Kossuth-kiflit, az Erdei család pedig különdíjat kapott a süteményéért a múzeum által meghirdetett versenyen.

A Potóczki család egy hagyományos Kossuth-kiflit sütött, amelynek tetejét színezett tojáshabban nemzetiszínűre festették. Az Erdei család édessége nem hagyományos volt, mint azt a családfő elmondta: kuglóftésztát színeztek pirosra és zöldre, a közepébe pedig vaníliapudingos túrókrémet töltöttek. A két győztes a múzeum ajándékcsomagját vehette át. Ennek része volt Fehér Béla Kossuthkifli című regénye is. A két kötet a Szögedi Védegylet és a Magvető Kiadó közös ajándéka volt a verseny győzteseinek.

A Móra Ferenc Múzeum kiállításait egész nap ingyen látogathatták az érdeklődők. A múzeum dísztermében olyan különlegességeket állítottak ki, mint Sissi királynő Eötvös József miniszterhez magyar nyelven írt levele, vagy a Habsburg-ház trónfosztását kimondó szegedi közgyűlési nyilatkozat. Ennek különlegessége, hogy akkoriban a közgyűlési döntéseket egy nagy könyvbe kellett bevezetni; 1849 után e határozatot otrombán leragasztották, így akarták megsemmisíteni az iratot Ferenc József rezsimjéhez hű hivatalnokok. A statisztikák szerint ezen a napon 2200 érdeklődő nézte meg ezeket a dokumentumokat. A gyerekeknek legjobban a Hazádnak rendületlenül…  című kiállítás tetszett, azon belül is az, hogy felvehettek egy huszáregyenruhát, illetve megfoghatták a fegyvereket is. A Sebesült Görgei című kiállítást annyian szerették volna látni, hogy a tárlatvezetések idején nem lehetett beférni a terembe.

A múzeum előtt a Móra parkban néptáncosok és huszárok szórakoztatták az érdeklődőket. A gyerekek lovagolhattak, végignézhették a huszárok ruházatát és fegyverzetét, és 1848-as zászlót is készíthettek.

Tápén a nemzeti ünnepre az országzászló előtt emlékeztek. Perlaki György plébános úgy fogalmazott: egy nemzet, ha nem tud ünnepelni, a progresszív jövője megkérdőjelezhető. A plébános az evangélium szavait idézte: az ország, amely meghasonul, az el is pusztul. Juhász Gyula önkormányzati képviselő azt mondta: a magyarok évezredes történelmük során vigyázó szemeiket mindig a Nyugatra vetették. Annak civilizációját, kultúráját tekintették mintának, ehhez igyekeztek igazodni, felzárkózni, a Nyugat fejlettségét akarták minden erejükkel utolérni. – Ha bajba kerültünk, onnan vártunk bajainkra gyógyírt, segítséget. Ám ez a segítség az ezer év során sajnos soha nem jött el. Jött helyette viszont pusztító hadsereg, száz évenként legalább egy, eleinte a kiirtásunk, majd később a leigázásunk, elnyomásunk és kifosztásunk mohó szándékával – mutatott rá.

Szőregen a Kossuth Lajos iskola előtti téren megtartott március 15-ei ünnepségen Kerényi Imre Kossuth-díjas rendező mondott beszédet. Szerinte ez a legszebb ünnep, az ünnepek ünnepe, a nemzet ünnepe. Emlékeztetett: csak akkor születtek nagy dolgok, „ha bátrak voltak, akik mertek”. Hozzátette: a hatalom múlandó, a nemzet azonban föntebb van, mint a hatalom. A magyar függetlenség eszméje örökkévaló, e nélkül elképzelhetetlen Magyarország. A magyarság sorsa a nemzeti függetlenségért vívott folyamatos harc. E harcok során nemesedik nemzetünk, hangsúlyozta a szónok, acélozódik jellemünk, virágzik újra s újra kultúránk, mutatja legszebb arcát a magyarság.

The post Megtalálták a legkossuthabb kiflit appeared first on Szögedöm.hu.

A szocialista politikus szerint Európa része vagyunk, egy úton halad a történelmünk Európáéval, és ez az út csak akkor ágazik ketté, amikor Magyarországot a zsarnokság, vagy idegen megszállás tartja a markában. Úgy fogalmazott: Európa a szabadság, a demokrácia, a sokszínűség, a tolerancia szinonimája. Európa azé a fölemelt fejű polgáré, aki a történelem során oly sokszor ki tudta mondani, hogy elég volt, hogy nem kér a zsarnokságból, a rabságból, nem kér az agresszív hatalomból, az egyenlőtlenségből és az igazságtalanságból – fogalmazott Botka. Szerinte ez a mindenkori európai-magyar polgár fogalmazta meg 1848-ban Magyarországon a 12 pontot, aki először mondta ki, fogalmazta meg a ma is érvényes igazságot.

Botka azt mondta: ez a mindenkori európai-magyar polgár Szegeden is sokféle volt és sokféle ma is. – Amikor március 17-én, Pestről érkező utazók révén elért ide a forradalom híre, a sokszínű „szögedi nemzet”, a Bakay Nándor féle nagyiparosok (akinek örökségét Botka, maga tűntette el), a felsővárosi hajóácsok, a palánk szerb és zsidó kereskedői, az alsóvárosi paprikatermesztők, a főgimnáziumi tanárok és a román anyanyelvű sóhordók egy emberként mozdultak meg – emlékeztetett Botka, hozzátéve: nem voltak egyformák, de egyetértettek.

Szerinte ez a szegediség az, ami Kossuth Lajos „nemzetének büszkeségét” 31 évvel később, a Nagyárvíz idején, ismét csak egy emberként fordította szembe az elemekkel, mint mondta, a fölbőszült Tisza gátjain ugyanúgy ott van a tudós rabbi, mint a város jegyzője, a fiatal mérnök, az idős hírlapíró és a szegénysori kubikos.

A polgármester úgy fogalmazott, ha az európaiságra bizonyíték kell, hát Szegeden itt a bizonyíték: nekünk Párizs, Brüsszel, Bécs, London nem csak néhány távoli főváros, de életünk része, a pénzükből épült szegedi nagykörút részei. Hozzátette: Szeged az árvíz után a semmiből újrateremtődött, s az utóbbi tíz évben dermedtségéből újjászületett, fejlődő, dinamikus város minden téglájában ott van Európa segítsége, Európa összefogása, az európai adófizetők pénze. Beszédének ez a panele kísértetiesen emlékeztetett a bukott Mesterhazug miniszterelnök-jelölt hasonló süketeléseire. Azt persze nem említette a főbalvezér, hogy különösen hol van „ott” Európa pénze. A busásan kistafírozott szocimborák lajstromából nem kaphattunk ízelítőt. A mutyimester nem tett említést az elveszejtett és hűtlenül kezelt milliárdokról sem, ekként az európai pénzből elleisztingelt fürdővel sem dicsekedett…

A Város-ellenes polgármester tehetséges szövegírója most is kitett magáért. Megérdemli a fizetését! Ha a Várostól ugyan nem is, Botkától annál inkább! Hiszen a Város igazi gondjairól soha tudomást nem vevő panel-polgármester beszédében üres szólamokkal ma is Tiszát lehetett rekeszteni. Botka úgy vélekedett: „Ma az Európai Unió nem támadja, hanem védi Magyarországot, a magyar szabadságot.” Hát persze! Csakúgy, mint a szolnoki gyüttmönt az arany tojást tojó tyúkját, a még őt is anyáskodón befogadó Szegedet és a már-már betegesen toleráns szögedieket, a máig megvezetett és semmibevett, rászavazó tömegeket.

The post Botka: az Unió nem támad, hanem véd appeared first on Szögedöm.hu.

A „legkossuthabb” kiflit keresi a Móra-múzeum. Mi pedig a legszögedibb receptöt hozzá!

Kossuth-kiflik versenye zajlik ma a szögedi Móra Ferenc Múzeumban, március 15-én. A mögmérettetésön induló süteményök közül szakértők választják majd ki a „legkossuthabb” kiflit.

Kossuth Lajos kedvenc süteménye, a Kossuth-kifli az 1840-es években vált közkedvelt édösséggé. Kossuth a Pozsonyi Országgyűlés idején gyakran szállt mög a Zöldfa fogadóban, melynek tulajdonosa Palugyay Jakab volt. A „pozsonyi Gundelként” emlögetött vendéglős sütötte mög először a pozsonyi kifli mandulás változatát, mely Kossuth Lajos kedvence lett.

A Kossuth-kiflisütő verseny mögmérettetésére saját sütésű kiflivel löhet nevezni az ünnepnapon. A sütögető honleányok és honfiak által készítött édös műremekök „bemutatására” és persze elfogyasztására a március 15-ei nemzeti ünnepön kerül sor. Az első helyezött kifli-sütő múzeumi ajándékcsomagot kap sütőtudománya elismeréseként. A legeredetibb Kossuth-kifli különdíja is Kossuthkifli lösz. Könyv alakban. Fehér Béla mulattató reformkori története alakjában, a Szögedi Védegylet és a Magvető Kiadó fölajánlásában.

Ha olvasnának róla, hát nem csak a Kossuth-kiflit, de a Kossuthkiflit is melegen ajánlhatjuk: > Olvasson bele!

A nemzeti ünnep alkalmából Szögedön a legszögedibb Kossuth-kifli kerestetik. A Szögedi Védegylet möghirdette a legszögedibb Kossuth-kiflik receptjének versenyét. Várjuk receptjeiket a levelek@szegedem.hu címre. A legeredetibb szögedi receptök beküldői Kossuthkiflit nyerhetnek. Ízelítőül itt egy szögedi recept a tősgyökerös Lábdy család hagyományos konyhájából, Lábdy Magdi néni receptkönyvéből:

Szögedi Kossuth-kifli Lábdy módra

12 dkg liszt
10 dkg vaj
25 dkg cukor
5 tojás
fél citrom leve.

A vajat a cukorral habosra keveröm, majd tovább keveröm az öt tojás sárgájával, és fél citrom levével.
A lisztöt apránként beleszórom, majd a kemény habbá vert tojásfehérjével lazán összekeveröm.
Kivajazott, kilisztözött tepsibe símitom, tetejét mögszórom apróra vágott mandulával ( esetleg dióval ) és durva szömű cukorral.
Nagyon lassú tűzön mögsütöm, s ha kihűlt, pogácsaszaggatóval kifliket vágok ki belőle.

Ennek Hódmezővásárhelyi változata, a Kossuth félhold:

A citrom leve helyett a jól megmosott citrom héját kockacukorral kell ledörzsölni, vigyázva, hogy a fehér , keserű része már ne kerüljön bele! Ez kerül a tésztába. Ez, valamint a habverés mindig a gyermekek föladata volt.

A legszögedibb Kossuth-kiflik nyeröménye:

> Olvasson bele!

Kossuthkifli

Aki végigrepül Fehér Béla új nagyregényén, annak páratlan kilátásban lesz része. Egy száguldó zöld delizsánsz ablakából nézheti végig a magyar szabadságharcot. Láthat szabadságot, szerelmet, háborút és békét, ármányt, bűnt, hűséget, nagyságot és bukást. Mert a Kossuthkifli egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, XIX. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény.
A történelmi málhaposta olykor megáll, hogy az olvasó eltűnődhessen máig aktuális (vagy inkább sosem volt ilyen aktuális) sorskérdéseken. Hányszor lehet a történelmi lehetőséget elszalasztani? Mit kezd a magyar a szabadsággal? Létezik-e nemzeti végzet? Megbűnhődtük már a múltat s jövendőt?
A Kossuthkifli végtelenül sokszínű, mégis teljesen homogén mű. Nyelvi leleményei lenyűgözők, humora utánozhatatlan. És hát (nem utolsó sorban) a XIX. század gasztronómiai tárháza, ízes hasregény. (Cserna-Szabó András)

Ajánljuk még az alábbi ajánlót:
A Kossuthkifliről aztán nem lehet mondani, hogy ne volna világa.

The post Március idusán – Süssünk Kossuth-kiflit szögedi módra! appeared first on Szögedöm.hu.

A Móra Ferenc Múzeum a nemzeti ünnepen ingyenesen látogatható, délután egy és öt óra között pedig tárlatvezetéssel nézhetik meg a Hazádnak rendületlenül…, illetve a Sebesült Görgei című kiállításokat. Az ünnep tiszteletére a díszteremben három különleges iratot is bemutatnak: látható lesz Kossuth Lajos szegediekhez címzett üzenete, a Habsburg-ház trónfosztását kimondó szegedi közgyűlési nyilatkozat, valamint Erzsébet királyné Eötvös József miniszterhez írt levele is. A Habsburg-ház trónfosztásáról szóló irat története örök tanulságként is szolgál. Akkoriban a közgyűlési döntéseket egy nagy könyvbe kellett bevezetni; 1849 után e határozatot otrombán leragasztották, így akarták megsemmisíteni az iratot Ferenc József rezsimjéhez hű hivatalnokok. A kiegyezés utáni időkben egy ügyes restaurátor leszedte a ráragasztást, és így minden más döntésnél markánsabban látszik a trónfosztásról szóló közgyűlési határozat. Éppen a ragasztás miatt teljesen elüt a többi határozattól, és bizonyítja: a történelem tényeit nem lehet leragasztani, nem létezővé tenni.

A harmadik irat egy levél Eötvös Józsefnek, az 1867 utáni kultuszminiszternek, amit Erzsébet királyné, azaz a magyarok által szeretett Sissi írt. Egy köszönőlevél Eötvös-nek, amiatt, hogy segítette a magyar politikus a királyné magyarra tanítását. A forrás a kiegyezés évéből való és azt üzeni, 1848 nagyszerű forradalmának teljesítménye nélkül az osztrák császárné bizonyára soha nem írt volna magyar nyelvű levelet a magyar kultuszminiszternek.

Délután a Móra Parkban kalandvágyó kishuszárokat toboroz az 1848-49-iki Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület, két órától pedig Patyi Zoltán és zenekara, valamint a Cuháré Táncműhely várja az érdeklődőket. Fél háromkor lesz az eredményhirdetése annak a múzeum által meghirdetett versenynek, amelyen a lehető legkossuthabb Kossuth-kiflit kell megsütniük a vállalkozó kedvű szegedieknek.

Délután három órától a múzeum előtti színpadon a Makói Oktatási Központ és a Földeáki Szárazéri Néptáncegyüttes ad a forradalom és szabadságharc szellemiségét megidéző verses-táncos műsort.

A Móra Parkban ünneplőket Polner Eörs, a Csongrád Megyei Kormányhivatal főigazgatója köszönti. Az idei megemlékezésen ünnepi szónoklatot mond Pálffy István, Pethő István-díjas újságíró, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának alelnöke.

Az ünnepséget a hagyományoknak megfelelően koszorúzás zárja Klauzál Gábor szobránál. A Batthyány vezette első felelős magyar kormány Földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere emlékművénél pártok, intézmények civil szervezetek képviselői tisztelegnek.

A szegedi önkormányzat által szervezett megemlékezés március 15-én tíz órakor koszorúzásokkal veszi kezdetét Petőfi Sándor és Batthyány Lajos szobránál a Dóm téren, majd az Aradi vértanúk terén. Az országzászlót háromnegyed 11-kor vonják fel a Városháza előtt, a díszünnepség pedig 11 órakor kezdődik a Klauzál téren, amelyen Botka László polgármester, országgyűlési képviselő mondja el ünnepi gondolatait.

Szeged településrészein is tartanak ünnepi megemlékezéseket március 15-én. Tápén 9 órakor lesz koszorúzás az Országzászló Emlékműnél. A Kiskundorozsmán 10 órakor az Országzászló Emlékműnél műsort adnak az Orczy István Általános Iskola diákjai, majd Kozma József MSZP-s országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet.

A Csongrád Megyei Önkormányzat március 14-én délután öt órakor kezdődő rendezvényén adja át a Megyeházán a díszpolgári címet, valamint a megye sajtódíját. Március 15-én a Móra Ferenc Múzeum előtti térre várják a megemlékezőket. Fél tíztől gyermekprogramokat tartanak, majd fél 11-től perctől kezdődik „Sorsforduló” címmel a megemlékezés. Köszöntőt mond Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, ünnepi beszédet tart Koltay Gábor filmrendező, majd Bohács Zsolt, a Csongrád Megyei Önkormányzat sportnagykövete a múzeum melletti Klauzál Gábor-szobornál szól az egybegyűltekhez.

A nemzeti ünnepen a megye számos településén lesznek programok, ezekről ebben az írásunkban olvashatnak.

Ha tömegközlekedéssel utaznak a programokra, figyeljenek oda: a hosszú hétvége mindegyik napján vasárnapi menetrend lesz érvényben.

The post Nemzeti ünnep Szegeden: a programok többsége a belvárosban lesz appeared first on Szögedöm.hu.