Azt írták, hogy a közgyűlés tisztán gazdasági döntést hozott, mert a Szegedi Szabadtéri Játékok elmúlt években tapasztalt gazdasági mélyrepülését a tulajdonosnak meg kellett akadályoznia.
Egy a város életében ilyen fontos szerepet betöltő intézményt a helyén kell, hogy kezeljen a tulajdonosa, nem megengedhető, hogy évről évre gazdasági krízis árnyékolja be működést, amit az idei 126 millió forintos veszteség is jellemez – áll a szövegben.
A közlemény szerint a fesztivál igazgatója a cég gazdasági mutatóiért felel, nem a művészetért. A szabadtérit nem az elmúlt nyolc évben találták fel, nem az előző vezetőség, és legkevésbé nem Botka László építette fel, hanem a megalapítás óta eltelt több mint 80 évben belefektetett érzék, tudás, törődés és művészet, amit a szabadtériért dolgozók kifejtettek – fogalmaznak.
Mint írták: Botka László akarata ellenére sem lehetséges, hogy az önkormányzat határozza meg a Szegedi Szabadtéri Játékok műsortervét vagy azt, hogy ki és mit rendezzen. Az ilyen szándékoktól a Fidesz-KDNP-frakció elhatárolódik.
A közleményben emlékeztettek rá, hogy Botka László pályáztatás nélkül nevezte ki a Bátyai Edinát. A Fidesz-KDNP-frakció javaslata szerint most nyílt pályázaton választják ki az igazgatót.
Bátyai Edina menesztéséről csütörtökön a Fidesz-KDNP-frakció tagjainak és a Jobbik képviselőjének szavazatával zárt ülésen döntött a szegedi közgyűlés. A kulturális szakember menesztéséről december 1-jei ülésén egyszer már határozott a testület. A döntést azonban Botka László (MSZP) polgármester – élve az önkormányzati törvényben adott jogkörével – nem írta alá, ezért kellett ismét tárgyalni az ügyet a rendkívüli közgyűlésen.
A zárt ülésről az MSZP és Szabad Város Egyesület frakció tagjai, valamint az LMP képviselője kivonultak.
Botka László (MSZP) polgármester az ülést követően újságíróknak úgy fogalmazott: a közgyűlés fideszes és jobbikos többsége arcul csapta a szegedieket.
A politikus elmondta, bízott benne, hogy a jobboldali képviselők meghallják a szegediek és a magyar kulturális élet reprezentánsainak a döntést elutasító véleményét.
„Ez az ügy nem Bátyai Edináról, hanem elfogadhatatlan hatalomgyakorlásról, öncélú politizálásról szól” – tette hozzá.
Bátyai Edina egyben a szegedi Regionális Összművészeti Központ (REÖK) ügyvezetője is. Leváltása azután került napirendre, hogy egy REÖK-beli kiállításon bemutatott installáció sokakban felháborodást keltett.

(MTI)

The post Szegedi szabadtéri – A Fidesz szerint gazdasági okok indokolták az ügyvezető leváltását appeared first on Szögedöm.hu.

1. primitív indulatokat
2. toleráns, konformistán opportunista állásfoglalásokat
3. és nyerészkedő, politikai kampánysablonokat hoztak felszínre.

                                (kép: reposzt.hu)

Pedig miről is van itt szó az Utolsó vacsora kapcsán, szállóigeként ránk örökölt mondatai alapján:

ad1. Jézus, Isten fia betölti a törvényt.
ad2. Az eucharisztia misztériuma
ad3. Bűneink bocsánata, a megváltás

Az installáció mindhárom fenti elemet, célzottan, szándékoltan és alantas rosszindulattal gyalázza.

1. Jézus áldó, az Úr teremtő kezét végletesen materializálja
2. Jézus testét és vérét, tehát magát Jézust, fekáliaként aposztrofálja.
3. Egy koponya halommal illusztrálja a mennyország realitását.

Végül üzenetként meg is fogalmazza a nehézfejűeknek, hogy ebből a „fekáliából” nem kér. Persze, a neoliberalizmus politikai korrektségében az alaphelyzet minden esetben a kettős mérce, a többség negatív diszkriminációja. A média és az ezeket irányító globális politikai erők számára ezen abszurd játékszabályok bevettek. Egyszerűen azért, mert a kisebbség azt mondja, hogy ő alapból a nap minden másodpercében sértett, kisebbségi mivoltából fakadóan.

De az alkotással nemcsak az a baj, hogy, agresszív, fantáziátlan, és gyerekesen vásári. Hanem az, hogy antidemokratikus, ugyanis:

1. Nem enged mozgásteret a befogadónak, nincs lehetőség egyéni asszociációkra. A kicsit is művelt célközönség a sulykolt gondolatmenettől, ha akarna, sem tudna elszakadni. Ezért nem jöhet létre az élményanyagunk újrarendezése révén katarzis, tehát megtisztulás.

2. Arcátlanul, tehát miután megfosztottak az egyéni feldolgozás szabadságától, a reflexiókra adott viszontválaszokban még el is mondta a szokásos neoliberális-diktatórikus művész lobbi, hogy a művet máshogy kell értelmezni. A „kell”, „kellett volna” stb., kifejezések nem egyeztethetők össze sem a művészettel, sem a demokráciával.

Tessék színvonalas, nem gagyi, alpári installációval előrukkolni. És ne tessék diktálni! a befogadónak, hogy mit és hogyan értelmezzen. Mint ahogy a befogadó sem diktálhat a művésznek. Az alkotás tehát nem eszmeiségét tekintve nem működik, hiszen egy neoliberális, csalódott, kiégett művész türelmét vesztve nyugodtan mondhatja, hogy Jézus üzenete manapság megkérdőjelezhető. De ennek katarzist kiváltó módja nem ez.
Bár ebben Rostand igazán illetékesebb:

A VICOMTE

… Majd lesz! Mondok én neki
Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!…
(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)
Önnek az orra… hm… az orra… nagy.

CYRANO
(komolyan)

Igen nagy.

A VICOMTE
(nevetve)

Ha!

CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)

Ez az egész?

A VICOMTE

De…

CYRANO

Lássa,
Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!

Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:

Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”

Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”

Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”

Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”

Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”

Gavallér módon: „A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”

Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”

Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”

Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”

Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”

Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”

Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!… Pirul az áruló!”

Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!

Hát ilyen a szivárványosan befogadó szellemesség…

A legfőbb gond – összegzem – a kiváltott reakció kiszámíthatósága. Ha egy neoliberális egzisztencia nap mint nap fortyog, hogy még mindig nem a „nyugati sirály” értékrend érvényesül a „hájszagú” magyar földön, az előbb-utóbb elveszti a kontrollt, teljesítménye agresszív elemekkel töltődve silányul. Majd még a bölcs, művelt, és leginkább toleráns polgár rétegnél is sikerül végül túlfeszíteni a húrt. Pedig a polgár addig is észlelte ezt a kellemetlen intellektuális böglyöt, mint a telkét fosztogató purdékat a gazda, de inkább nem vetett rá ügyet. Higgadt türelmét, persze az egzaltált, dekadens provokátorok vastagbőrű kifinomulatlanságnak, a választékosság hiányának aposztrofálják.

Tiszai Tamás

The post Reök-önyödés művészszemmel appeared first on Szögedöm.hu.

A közvéleményben terjesztett állításokkal szemben, nem a REÖK-palotában kiállított, ízlésromboló installáció az első, amely megkérdőjelezi Bátyai Edina alkalmasságát a közel 1 milliárdos évi költségvetésű intézmény vezetésére. Az intézményvezető már tavaly provokatív mulasztást követett el, amikor a fenntartó szegedi közgyűlés tagjai elé olyan sajtószemlét tett le, amelyben a képviselőket és a püspököt gyalázó olvasói kommentek maradtak benn.

Az állítólagos figyelmetlenség nyilvános bocsánatkéréssel végződött. Az igazgatónő előéletének ismeretében mégis több óvatosság látszott volna indokoltnak. Bátyai Edina pályáztatás nélkül, az MSZP-SZDSZ-Centrum háttéralkujával került az igazgatói székbe 2004-ben oly módon, hogy a pályázat útján kinevezett direktor, Székhelyi József igazgatása alatt álló színházi-szabadtéri intézményt kettébontották, és Bátyai, mindenféle intézményvezetői pályafutás nélkül, kapott egy személyre szabott gigaintézményt.

Az 1931-ben alapított Szegedi Szabadtéri Játékok a kezdetektől messze túlmutat a városi nyári színház jelentőségén. A Juhász Gyula által vizionált „magyar Salzburg” a magyar drámajátszás élvonalát tette elérhetővé a széles néptömegek számára. Ezt a nívós népszínházi funkciót, amelynek kereteit Janovics Jenő szabta ki a 30-as években, a Játékok lényegében az ezredfordulóig megőrizte. 1935-től a szegedi Dóm tér a nemzetközi operaélet vérkeringésébe is sikerrel kapcsolódott be. A háború utáni évtizedek keleti igazodása sem csorbított a világszintű nívón: a legnevesebb orosz balett-együttesek, a nemzetközi vendégekkel kibővített hazai operajátszás és a dráma aranykora köszöntött be. A Játékok a rendszerváltozás idején is rangját megőrizve igazodott az új elvárásokhoz: a musicalirodalom első vonala jelent meg a Dóm téren, a nyugati sajtó figyelmét is kivívó, színvonalas előadásokkal.

Mindezt azért fontos leszögeznünk, mivel a most elbocsátott igazgató és művészeti vezetője, Kesselyák Gergely rendszerint a közönségigények, a korszellem változásával magyarázza a felhígult, bulvárosodott műsorkínálatot. A szegedi Játékok megfakulását a kritika évek óta panaszolja. Marton Árpád, a Szabadtéri történetének avatott ismerője az idei szezont összegző kritikájában úgy fogalmaz, hogy az elmúlt évek kínálatát végignézve nem bukkanunk nyomára semmiféle koncepciónak. A kritikus aligha túloz. Az operettek modernizálása többnyire védhető, de az operaműfaj „felhabosításának” kísérlete egyértelműen kudarcot vallott: a közönség nem kíváncsi musicalsztárok operai debütálására. A próza jószerével kiveszett a kínálatból. Elég a 2013-as műsortervre pillantanunk, hogy láthatóvá váljék az ötletszerűség: egy-egy operett és musical vadnyugati témában, egy kínai balett-turné, egy gálaest és a bombabiztos István, a király. A műsorkínálat nem több, mint egy szélesvásznú hakniszínház nyári ajánlata.

Mindezek a tények látványosan ellentmondanak az igazgatónő minapi közleményének, aki szerényen Klebelsberg, Juhász és Hont műve folytatójának nevezi magát. De a művészeti vezető nyilatkozatának is, aki Mascagni, Vaszy és – rejtélyes okokból – a Dóm téren sosem szerepelt Lamberto Gardelli örökségére hivatkozik, miközben 2013-ra nem hirdettek operaelőadást.

Aki e kifogásoknak hangot ad, évek óta azzal a válasszal szembesül, hogy a Játékok a népszerűségi index utáni hajszában kényszerül minőségi engedményekre. A város havi folyóiratában megjelent írás e téren is érdekfeszítő következtetésekre jut. A Játékok saját beszámolóit alaposabban szemügyre véve ugyanis kiderül, hogy míg a most elbocsátott igazgatónő a város legnyereségesebb cégeként tünteti föl a Játékokat, a valóság úgy fest, hogy a városi támogatással szembeállított jegybevétel csupán az egybevetésben nem szereplő, mert másik számoszlopban feltüntetett állami támogatásokkal együtt képez többletet. Azaz: a direkció által sulykolt kiváló megtérülés egyszerűen nem áll fenn – a Szegedi Szabadtéri Játékok, mint a legtöbb kultúrintézmény, nagyobbrészt társadalmi ráfordításból működik! Ha pedig így van, megdőlnek a minőségi engedmény indokai! Ahogy a cikk összegez: Bátyai és csapata „kultúrfinanszírozási hungarikumot” produkál, amikor gigabulvárt állít ki tetemes közpénzből.

Megjegyzendő, hogy Marton Árpád írása vitaindítóként jelent meg a Szeged szeptemberi számában, cáfolat azonban a mai napig semmilyen fórumon nem született. A direktorváltás körüli hisztériakeltésnél tehát jóval fontosabbnak tartjuk, hogy tisztázódjon a Játékok küldetése – ez nem csak morális és kulturális, de bizony a közvagyon hasznosulását is illető kérdés. A személyeskedő közgyűlési háború mögött nem csak a „kultúrfinanszírozási hungarikumnak”, de a szegedi baloldal egyik utolsó bástyájának – és különféle üzleti érdekeknek megingása állhat .

Kohári Nándor

önkormányzati képviselő

The post A Szabadtéri Játékok ügyéről – a tények tükrében appeared first on Szögedöm.hu.

A százharminc alkotást festményeket, grafikákat, szobrokat, installációkat összekötő közös pont, hogy készítőjük az 1990-ben létrejött egyik első magánalapítású, tisztán kortárs profilú galéria művészköréhez kapcsolódik – mondta Nátyi Róbert, a szegedi kiállítóhely művészeti vezetője a tárlatot bemutató szerdai sajtóbejáráson.
A kiállítás anyagának gerince a Várfok Galéria alapító tulajdonosa, Szalóky Károly magángyűjteményéből származik. A bemutatkozó alkotók között épp úgy vannak befutott és híres művészek – Nádler István, feLugossy László, Mulasics László vagy éppen El Kazovszkij -, mint fiatal, feltörekvő tehetségek, akiket a galéria Spiritusz szekció fog össze.
Kovács Krisztina művészettörténész, a tárlat kurátora elmondta, hogy a műveket a stiláris sokszínűség jellemzi, nonfiguratív, szürreális alkotások éppúgy szerepelnek a kiállításon, mint geometrikus művek vagy hiperrealista festmények.
A magyar művészek mellett külföldi alkotók is kötődnek a galériához. Közülük a leghíresebb a jelenleg 91 esztendős Francoise Gilot, akit Pablo Picasso élettársaként és gyermekei anyjaként ismert meg a nagyközönség, ám festményeivel saját jogon is komoly népszerűséget vívott ki.
2011-től a festmények mellett a fotográfiákkal is foglalkozik a Várfok Galéria. A szegedi tárlaton a közönség többek között a Kossuth-díjas Korniss Péter életidegen környezetbe helyezett betlehemeseket bemutató sorozatával ismerkedhet meg.

The post Kontrasztok vonzásában – A Várfok Galéria művészei Szegeden appeared first on Szögedöm.hu.