A Heineken elzárással büntetendő!

Hazánk hatályos büntető törvénykönyve 335.§-a alapján önkényuralmi jelkép használatáért az elkövető pénzbüntetéssel és elzárással büntetendő !
A Heineken tiltott önkényuralmi jelképével csaknem három évtizede tiporja a törvényes rendet. Büntetlenül!

A világ legnagyobb – százhúszmilliós – népirtását a vörös csillag nevében követték el !!!

Ha valakinek kétségei lennének, – a mai magyar törvények szerint – épp csak annyira bántó a vörös csillagos sör, mint pl. egy horogkeresztes ser. Képzeljük csak el, micsoda őrjöngés lenne, ha horogkereszttel ékesítené egy európai cég a termékét!

Forrás: http://freeblog.sodika.org/tags/voroscsillag/default.htm

Vajon meddig tűrné a magyar – és nem magyar – közvélemény az épp akkora súllyal tiltott SS-jelvény használatát egy nemzetközi sörterméken? Az internáci cenzúra egy napig nem hagyott volna létezni SS-jelvényes, vagy horogkeresztes sört az európai, vagy épp a magyar piacokon! Pontosan ez lett volna a teendője a süllyesztőbe való – tömeggyilkos jelképpel máig is provokáló – Heinekennel is!

A Magyar Kulturális Örökség alapítvány a magyar törvények érvényesítését és betartását követeli.
A rendszerváltás egyik fő vívmánya volt a tömeggyilkos önkényuralmi jelképek betiltása. Alapítványunk a tiltott önkényuralmi jelképeket viselő, valamint az azokat hirdető cégek betiltását indítványozza jelen hatályos törvényeink alapján. A törvényt legdurvábban sértő cég ma Magyarországon a Heineken. (Egy átlagos palackon három vörös csillag!)

A vörös csillag nevében elkövetett társadalmi bűntettek csak a tatárjárás és a törökdúlás mércéjével mérhetőek magyar történelmünkben.

Nem tűrhetjük tovább, hogy saját országunkban nyíltan terrorizáljanak bennünket.

Különösen nem, hogy a rendszerváltás során magyar gyárainkat messze értékén alul privatizáló külföldi kifektetők merjenek naponta népirtás jelképével jópofáskodni.

Amennyiben számtalanszor kihasznált és ellenünk fordított magyaros megbocsájtásunkban ez elzárástól eltekintünk is, úgy a pénzbírságok kirovásával méltán példát kell statuálni! A jogainkat tipró multik (nagyvárosnyi értékű) vagyonokat szivattyúztak ki az elmúlt évtizedekben fosztogatott hazánkból. Nemcsak a miénkből kell végre törleszteniük.
E bírságok ezermilliárdjaiból pedig a multik által kihalás szélére szorított – hajdan híres minőségű – magyar sörárpa megmentése és nemesítése, meg a minőségi magyar sör, a tisztes magyar kézműves söripar támogatandó.

Itt az idő végre a jogszolgáltatásra!

Ezt várja el tőlünk az Európai Unió is: Magyarország viselkedjen végre európai jogállamként!

A Heineken a törvény (Btk. 335.§-a) nevében azonnal elzárandó, betiltandó.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára, a 120 milliós holokauszt megemlékezésére, február 25.-ére – a jogtiprók és tömeggyilkos reklámjaik ellen – akár az európaiságunkhoz méltó jogi lépések is foganatosíthatóak.

A jogaira ébredő Polgári Magyar Társadalom
iránti
üdvözlettel:

Dr. Szabó László
Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
alapító

Szeged, 2017. Jégbontó (február) hava 12.-én

The post A Heineken elzárással büntetendő! appeared first on Szögedöm.hu.

Mi pedig, itt Európában európai módon akarunk küzdeni olyanok ellen, akik csak az erő szavát értik, akik csak az agresszióban hisznek. És valahogy nem hiszek abban, hogy a nemzetközi összefogás ezeket valaha is megállítaná, csak szép szóval, vagy akár könnygázzal és hanggránátokkal. Mert ezek, ha menni akarnak, menni is fognak, legfeljebb a létszám növekedésére várnak.

Tudjuk, egységben az erő. Állnak hát Európában a golyószórók, és köröznek a helikopterek.

A Balkán megszállása már megtörtént. Görögország már nem az az ország, ahol nyaralni szerettem, Athén nem az a város, ahol egykor békésen megmásztam az Akropoliszt. A baksisok népe Ciprus helyett a szárazföldön adta meg nekik a békés és vértelen kegyelemdöfést. És áll a bál a Balkán útjain, terein, városaiban. Ahol most még nem keverednek. Most még számít, ki a szír és ki az afgán. Ki szunnita és ki a síita. De ha emlékeztek még, nálunk is volt, hogy a cél érdekében már ez sem számított. Örök ellenségek fogtak össze röpke időkre, hogy a nagy közös ellenséget erővel lebírják. Ahogy a meccseken, úgy náluk is kamerák nélkül zajlik utána a harmadik félidő…

Én pedig a hétvégén álltam az ártérben, és pokoli de ja vue érzésem volt. Mintha el sem telt volna közel egy év azóta, hogy először indultam neki a Szeged melletti ártéri résznek, a migránsok nyomában. Európa picike, alig vannak távolságok. A migránsoknak pedig semmi nem számít. Jönnek hát hozzánk is, mert Merkel mutti még mindig hívja és várja őket. Mintha valami elmeroggyant tragikomédia részesei lennénk, csak úgy, uniós polgárként, uniós tagállam lakosaiként. Emitt a meghívás, amott a segítség kérése a bundesmutti felé, akinek karjai és szíve még mindig tárva.

Az uniós Európa pedig lassan a végnapjai felé közelít. Ellepi a horda, amely idegenül csengő szavakkal és gondolatokkal teli könyveit, ruháit a mi árterünkben is újra szórja. Véres géz, cipő, ruha, telefonkártya – újra tele az erdő velük. Már nem olyan sok, mint a nyáron. Vagy még nem olyan sok. Mert kevesen vannak, és nincs rá esély. Egyelőre. Embercsempész felveszi és viszi, vagy rendőr, katona megcsípi és ő viszi. De van, vannak, akik átjutnak, és indul újra a szemétrakás.

A szerbek pedig már szkeptikusan szemlélik az eseményeket. Mert bár egy hete még busszal hozták őket a magyar határra, már megint csak kis csapatokban lepik el a falvakat, városokat. Kedvenc vendéglősöm boltját is meglátogatták, mesélte, előtte a szemközti eladónő kályháján feküdtek. Jött a rendőr, és elzavarta a két betolakodót, ám ők fel nem adták, mert fáztak. És nekik jár a meleg, és követelték az ételt is mellé. Mesélt, csak mesélt a szerb srác. Kérdeztem, merre keressem a migránsok nyomán. Karját széttárva mutatta: széles a határ. Öten, tízen, húszan mennek, indulnak neki a kerítésnek. És hogy mi lesz a vége? Ő sem tudja. A napi újságot, benne a migránsokról szóló hírrel ajándékba még nekem adta. Tudja, úgyis megyek még vissza. Mert ahogy mondta, ennek az áradatnak se vége, se hossza.

Ám higgyük, ha akarjuk, hogy mindet elkapják, higgyük, hogy tovább onnan, tovább a határtól egy se jut. Én bízom a katonákban, és bízok a rendőrökben. Szerettem és szeretem a helikoptert, ami láttunkra azonnal szűkülő körben repült fölöttünk. Szeretem, mert a biztonság érzetét adja. De nem hiszek igazán. Mert láttam, mert tudom, milyen ez a horda, ha megindul. Milyen, ha érzi, hogy egységben az erő, és milyen, ha tudja, ha a német nép nem is, de a bundesmutti tárt karokkal várja. És tudom, hogy akit elkapnak, az is menthetetlenül itt ragad. Itt ragad, mert nem kell sehol. Mert Európában számukra út csak előre van, visszafelé sose. Nem kellenek se itt, se ott, és jönnek mégis, tojva magasról az össznépi viszolygásra. Tojnak gyűlöletre, haragra, kételyre, és törnek előre, mert tudják, Allah megveti a gyávát.
Európa népei pedig gyáván lapulnak, lépni és küzdeni alig-alig mernek. Ők nem hisznek Allahban, sőt, jó ideje sokan már semmiben.

Nem hiszek igazán én sem, de félek, és féltem a családomat, mert az ártér gyógyszereket is rejt. Egy kis szakaszon gyógyszertárra való mennyiséget leltünk. Jönnek göthösen, betegen, idegen kórságokkal, és ha meg is fogják őket, a betegségük velük együtt itt marad. Itt marad a kehesség, a rüh, az ótvar, mely az átázott ruhák alatt aligha látszik. Zárt táborban, nyitottban, valahogyan, de köpködik kifelé mindazt, ami számunkra idegen, még ha náluk megszokott és mindennapos is.

Idegen népek, idegen kultúrák, idegen arcok és szokások. Idegen betegségek. Népek, akiknek csak a jó kell Európa nyugati felén, és akik ezért le akarják csupázni a déli és a keleti végeket. És harcosok, akiknek a mi földünk, a mi otthonunk kell, legyen az bárhol is, ha az a bárhol Európa része. Harcosok, akik el akarják venni a lányainkat, meggyalázni hagyományainkat, házainkat, életünket. Mert Allah a legnagyobb, és az ő nevében bármi megtehető.

Mert tudod mit, menekültek ezek, valóban menekültek! Menekülnek a saját tehetetlenségük, életképtelenségük elől. Menekülnek, hogy ne kelljen tenniük fikarcnyit sem a jobb életért, egy élhetőbb hazáért – otthon. Menekülnek, hogy harcolniuk se kelljen, se fegyverek ellen, se az élhetőbb élet reményében. Menekülnek egy gazdagabb és tunyább élet felé, a nyugati segélyek ígéretével a fülükben. És menekülnek, hogy téríthessenek, mert Allah számukra a leghatalmasabb.

Európa pedig lassan belehal a bundesmutti által rákényszerített nagy, össznépi szeretetbe. Vagy ha abba nem, hát az ellenállásba. Görögország, a nagy renitens már elveszett, a baksisok népe pedig egyre csak fenyeget. Zsarol, követel, kér és kinyilatkoztat. A végcél pedig úgyis egy és ugyanaz. Jönnek ezek, ez a harcos horda, vagy ha nem, hát újra Oszmán Birodalom lesz Európa. (Annál bizony sokkal rosszabb! Náciszlám terror! Sz.) Választhatunk a két rossz közül, mert ha a baksisok népe meg is állítja a keletről érkezőket, az ára ő beáramlásuk lesz a vén kontinens számára. Annak pedig egyetlen kerítés sem szab majd határt, hiszen áldását adja rá az unió. Helyettünk, és a mi nevünkben, de minket meg sem kérdezve erről.

Az ártérben állva, az idegen betűket silabizálva könyvön, krémen és kekszes zacskón pedig már csak azon gondolkodtunk, mikor jön el az idő, amikor újra müezzin zengi Budán az imára hívó szót.

Varga Moncsi – Hunhír

2016. február 29. 22:02
Forrás: Hunhir.info

The post Mert Allah megvet minden gyávát… appeared first on Szögedöm.hu.

A magyarnak gazdag díszítőkincse van.
A hazafiság minimuma (lenne) ezt ma megőrizni!

Reök-palota lépcsőháza – Magyar Ede
Építészeink hajdan a szecesszióban – egy új stílusban – is tudtak magyarosat, nagyot alkotni!

Ma lelki és szellemi beteg magyartalan építészeink a cipősdoboz fájdalmas sivárságában sem képesek magukat – magukban a magyart – megtalálni…

Régi szép korok építészeire ma itt vannak a modern rondítászok!

Kontraszelektált kockafejűek diktálnak ma közpénzen rettenetet!

Az Ország főterén a Magyar Néprajzi Múzeum – üzenet a Világnak!

A kultúra fellegvárát onnan kiakolbólítani is egy üzenet…
Szégyenteljes szegénységi bizonyítvány.
De még mindig lehetne egy méltó helyet, illő épületet teremteni hozzá…

Egy szocreál-brigád szellemi toprongy doboz-csarnokába zsúfolni a magyar nép kultúráját azonban a legsúlyosabb üzenet!!!

A magyar kultúra az internácizmus dobozbörtönében…

http://epiteszforum.hu/igy-fog-kinezni-a-liget-a-neprajzi-muzeummal

A magyar kultúra kidobva a hulladék-tervezők hulladékházába…

De meddig tűrjük még a kockafejűség terrorát?!
Meddig tűrjük a jellegtelenség fojtogató áradatát?!

Látványkörünket csak ezek a szellemtelen otrombítászok uralhatják?

Megfontolandók az erdélyi magyar őseire is büszke Károly (Charles) herceg szavai: „A német bombázások nem okoztak annyi kárt Londonnak, mint a modern építészek…„

Ajánlott olvasmány: Hagyományőrző országarculat, vagy további „korszerű” otrombolás ?!

London intő példája lehet Budapestnek!

Lehetne méltósággal is építeni Néprajzi Múzeumot!
Ha valóban annyit fejlődött az építészet az elmúlt száz esztendőben, hát könnyedén újraépíthetnénk a Millennium pompás pavilonjait, csodálatos csarnokait!

Vadonatúj, csodás, időt álló teherbíróbb anyagokból…

Esetleg magyar üvegbetonból…

A Magyar Millenniumi (Ezredéves) Világkiállítás csarnokai a Városligetben…

És mindezek helyett mi magyarok ezt az alantit érdemeljük?
Hát még fölfogni is nehéz… ilyen mérvű csökevényesedés…

Nem merjük talán kimondani?!
Elég a jellegtelenség terrorából!
Elég a kirekesztésből!

Itt az idő üzenni az internáciknak:
Elég a magyarnak a kirekesztettségből!
Magyarnak magyar építészetet!
Kirekesztő építészek helyett Magyar Életet!!!

A Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány ragaszkodik hozzá, hogy a kiakolbólított Magyar Néprajzi Múzeumnak csakis a Magyar Ezredéves (millenniumi) Kiállítás újraépített csarnokai adhatnak méltó helyszínt és illő keretet a Városligetben:
Magyarország szebb volt, mint lessz…
vagy estleg…
Magyarország szebb lessz, mint volt!

Csak rajtunk áll!

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító

Ma olyan házak épülnek, amelyek bárhol felhúzhatók. A házból nem tudhatjuk meg azt, hogy Szegeden vagy Székesfehérváron sétálunk.

A miénkhez teljesen hasonló panelházakat állanak Stockholmban is. Itthon rengeteg a panel. Rengeteg a Kádár-kocka ház vidéken. Ha csak e kettőre gondolunk, mekkora ez a feladat? Mindkettő teljesen jellegtelen. Hol van pénz a változásra?

De még ennél is rosszabb azonban a helyzet. Nézd meg a www.epiteszforum.hu honlapot. Sajnos ma a világon bármi épül, az csak cipődoboz formájú lehet! Tök mindegy, hogy pince vagy színház vagy ravatalozó…

Ma csak a globális cipősdoboz a menő. Ez teljesen mai!
Ennek már semmi köze sem a szocreálhoz, sem a vörösökhöz. Ez a trendi.

Nézzük csak meg a világhírességek által tervezett budapesti Liget-program épületeit.

Ne értsük félre! Nem a Liget-program ellen, hanem csak a cipősdobozok ellen szólok. Nekem ez egy óriási csalódás volt! Főleg, ha ugyanezen a honlapon megnézzük a hatalmas nemzetközi zsűri összetételét. Nem a Liget-projekt ellen írok. De, ha ezek épülnének ennyi művész közreműködésével, akkor inkább ültessünk platánokat. Azoknak legalább gyönyörű az árnyékuk az ilyen piszkos meleg időkben.

A „Néprajzi Múzeum” doboz-tervei helyén még állnak a fák (a kép közepén)

Az ugyanitt álló rém globális vaskefét (1956?!) sem a múlt barmai készítették!

Az új Néprajzi Múzeum így fog kinézni:

http://epiteszforum.hu/igy-fog-kinezni-a-liget-a-neprajzi-muzeummal

A Liget fái helyén a „Néprajzi Múzeum” doboza (a kép közepén)

Ez a cipősdoboz mitől magyar és mitől néprajzi? Ennek már semmi köze a vörösökhöz(?), ez teljesen mai baromság, ez globális! Ez bárhol a világon bármi lehet. Lehet ez még pláza is, akár, vagy legalább egy része. Más meg mi is kellene? Nem?  Ez a vörösök idején csak egy raktár vagy gyárcsarnok lehetett volna!

Van egy kisfilm az alábbi hivatkozású írás közepén.

Egy igazi cipősdoboz gyűjtemény! Hiszen a többi is  cipősdoboz is, csak egy kivétel van a palacsinta csúfnevű nulla.

http://epiteszforum.hu/reszeredmenyek-a-ligetbol-meg-tobb-reszlettel

Szerintem legfeljebb egy gyári üzemcsarnok jellegű lesz pl. a Népművészeti Múzeum.
Az építészek azonban figyelmen kívül hagynak mindent. Ma nem lehet nemzeti, csak globális!

…

Ajánlott olvasmány:

Hagyományőrző országarculat, vagy további „korszerű” otrombolás ?!

Megfontolandók Károly (Charles) herceg szavai: „A német bombázások nem okoztak annyi kárt Londonnak, mint a modern építészek...„

Kendergyárak – www.ujszeged.hu

The post A jellegtelenség terrora appeared first on Szögedöm.hu.

A magyargyalázat Martonoson 1944-ben esett, míg a végtisztességre 2012-ig kellett várniuk. Tegnap a martonosi templom kertjében jeles vendégek részvételével adták át az emlékművet, Simor Márton szegedi szobrászművész alkotását a Délvidéki Kutatóközpont, a Rákóczi Szövetség Egyesület magyarkanizsai helyi szervezete és a magyarkanizsai önkormányzat szervezésében megtartott ünnepségen. Martonoson leleplezték Werner Mihály apátplébános domborművét, kegyelettel adózva az 1944-es vadrác partizán terror ártatlan áldozatainak emléke előtt.

” – A gyilkosoknak ma fejfájuk van a temetőben, rendezett sírjaikon virág nyílik. Azt szeretném, ha ártatlanul meggyilkolt családtagjainknak is lenne fejfájuk. Addig nem nyugszom, míg az ártatlanul meggyilkolt falusi emberek nem kapják meg a nekik járó végtisztességet!” – jelentette ki Forró Lajos. Hát ennél szerényebbet egy holokauszt-áldozat túlélő rokona nem is kívánhat. Forró Lajos – nevével ellentétben – mindig is meglehetősen visszafogott volt. Vannak azonban reális igények is, melyek a teljeskörű elszámoltatást és a teljeskörű kárpótlást követelik, méltán. Vannak mérvadó vélemények, melyek szerint idővel csak a kárpótlás kamatai nőnek.

Az elszámoltatásokról és a kárpótlásokról azonban még máig sem kezdődtek meg a tárgyalások. Szánalmas ez a kettős mérce, mellyel hagyja magát a magyar mérni ma. Rácország (Szerbia) nem lehet Európa része, míg el nem számol a múltjával, és meg nem fizet sötét bűneiért.

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány még: A végtisztességhez mindenkinek joga van (Magyar szó)

Werner Mihály martonosi apátplébános emlékhelyének avatása (Keskenyúton/MNO)

The post Magyargyalázat Martonoson 1944-ben – Végtisztesség 2012-ben appeared first on Szögedöm.hu.