E napon született… 1776 Ígéret (május) hava 7.-én, a Vazs megyei Egyházashetyén 
Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel …

Berzsenyi Dánielt köszöntjük ma a 150. szülinapjára Juhász Gyula által írott versével…

A tikkatag magyar nyár napja barnúl
Bús homlokán és bágyatag szemén,
Konok szivében csöndes zivatar dúl,
Elverve dús vetése : a remény !

Pipája füstöl és haragja lángol,
Eszébe jut bírája : Kölcsey
S felködlenek a római világbol
Komor lemondás zordon hősei.

S boldog Horácra gondol, aki bölcsen
Borral, leánnyal megelégedett
S kevély nyakán dagadnak kék erek.

Ki itt a költő és magyar, ha ő nem ?
S míg döngő lépte mély homokba fúl,
A szilvafán egy vén harkály gyalúl.

A szilvafai vén Gyalunk, azaz Juhász Gyulánk Berzsenyi-költeménye először a Magyarország lap 1921 június 19.-ei számában jelent meg. Vélhetően Berzsenyi Dániel 150. szülinapjára vagy annak alkalmából írta. Azután szerepelt a Hárfa (1929) kötetében is…

Tanuljuk hát e gyöngyszemet, és szavaljuk együtt gyermekeinkkel, ahogy magyar emberhez illik…

Aki pedig a Balatonra látogat, különösen annak dél-nyugati tájára, annak esőben, de égetően tikkatag vakmelegben is ajánlott Nikla !

Keressen rá Somogy vármegyében nagyító lencsénkkel Niklára !

Hűvösebb időben érdemes ellátogatni Berzsenyi birtokára. Egy fél órácska gépkocsizással 200 évet utazhat a derék Magyar Gondolkodó :

Berzsenyi Dániel Emlékház – Nikla

Az 1811-ben épült kis udvarházában, Niklán 1954-ben alakították ki a Berzsenyi Emlékmúzeumot.
A szovjet hadsereg, azaz a 2. Ukrán Front (Второй Украинский фронт) alaposan kifosztotta a család udvarházát… Csak az utódok rendkívüli bátorságának köszönhetően menekültek meg a hagyaték értékes darabjai… A dédunoka saját személyes holmijai helyett a nagyrabecsült ős kéziratait mentette… a kisorosz (ukrán) horda elől…

A Berzsenyi-ház csöndes termeiben ma a költő személyes tárgyain túl találhatóak a levelei, valamint költeményeinek kéziratai és azok nyomtatott változatai is, valamint kedvelt pipái, tollai és népi hangszerei is…

Berzsenyi … A Hetyei Szülőház meg a Niklai Múzeum parkjába illik e fönti Gyalu-költemény !

Berzsenyi Dániel emlékháza (Egyházashetye) – Kép : Vadaro

A Költeményes Magyarország tervezetben ilyen verseket helyezünk ki, hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Költészet !

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Lócás, pados pihenő mellé…
hogy a leecsüccsenők olvashassák…
Többrétegű „törhetetlen” üvegbe vésetve a versek…
Ahol kézirat fönnmaradt, ott az eredeti kézírásnak megfelelően…
Napelemes önellátó rendszerben alkonyatkor fölkelnek… világolni kezdenek a költemények…
Ez lesz a Költe-kelte… Ahogyan hajdan Tuhudún népe köszöntötte Áldumás Csillagát napnyugodotkor…

Minden Magyar Városba meg faluba találunk majd illő költeményt !!!
Így körbeér és életre kel végre a Költeményes Magyarország !!!

Egyházashetyén meg Niklán, a Berzsenyi Dániel Emlékházakban, ill. azok udvarán világol majd e költemény… Berzsenyi !!!

The post Berzsenyi szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá más Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázása sok hasonló kincsünket tönkretett. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte ezt is.
(Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát.)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL! appeared first on Szögedöm.hu.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó márciusi láz.

Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor márciusi láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár :
Végig cikáz
A lelkeken a márciusi láz !

Juhász Gyulánk e költeménye először 1921 március 20.-án jelent meg a Munka kiadásában…

Kikelet havában éppen e napon jelent meg Juhász Gyulánk e remeke…

Különösen időszerű ez most :
A betegítő rémhírek helyett és a fölös rettegés ellen itt a tavasz és itt a költészet ! 
A Magyar Lélek gyógyulásra vár !
Gyógyult lélek ellenáll majd a világ gonoszságainak, gyártottan gyilkos vírusoknak meg a köré kerített rettegés kísértésének is…

Az egészséges lélek pedig ellenáll majd a világ más gonoszságainak, az agymos(lékol)ásnak, az antimagyar kishitűség kísértéseinek is…

Az 1963-as Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban – bizonyára a korábbi kiadásokhoz – betűhíven, azaz betűhiven csakis végig rövid „i”-vel szerepel :

Vigan cikáz
A nyiló, bizó márciusi láz.

A Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban (1963-ban) – bizonyára a korábbi kiadásokhoz – betűhíven, csakis végig rövid „u”-vel szerepel ami ma átiratban rendre hosszú :

A vér és könny termékeny földje már
Uj csókra és uj ölelésre vár :

Érdemes lenne e rövid-hosszú kérdést a kézirattal összevetni !

Egészében ez a „márciusi” latinkodás nekem kicsit fájó…
Így behelyettesítem alliteráló(bba)n a szép magyar Kikelettel…

Így tanulom meg, magyar(abb)ul :

Virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet.
Végig cikáz
A termő, zengő, kikeleti láz.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó, kikeleti láz.

Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor, kikeleti láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár :
Végig cikáz
A lelkeken a kikeleti láz !

The post A márciusi láz – Juhász Gyula appeared first on Szögedöm.hu.

Több, mint két évtizede, egy nagyadszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se pénze !

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne Ő jobban, ha letekint onnan Föntről?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki Őt érti!

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula hónapja április. Szegeden született, 1883 április 4.-én, és Szegeden is húnyt el 1937 április 6.-án. Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja!

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!? A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve:

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázása sok hasonló kincsünket tönkretett.
Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével egy Tömörkény-negyed !!!

Tömörkény (máig álló) szülőháza, a Ceglédi állomás 2023 Szelek (április) hava 4.-én…
Pfaff Ferenc tervei szerint épült, mint (a Történelmi) Magyarország legtöbb állomása…

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, möeg a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

The post JUHÁSZ GYULA 140. SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL! appeared first on Szögedöm.hu.

Nem is búcsuzott, elment szótalan,
Az ifjuságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltünt éveken :

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar :
Holt ifjuságom most élni akar !

Juhász Gyulánk e remek költeménye 1920-ban Szeged november 30.-ai számában jelent meg.
(Paku e vers kéziratát egy évvel korábbinak, 1919-esnek tartotta…)

Ajánlott olvasmány :

Kerek 10 esztendővel korábban jelent meg :

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

The post Juhász Gyula – November appeared first on Szögedöm.hu.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsugár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy … gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik…
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad…
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megutálni is kénytelen legyen!

1852 Áldás (július) hava 6.-án e verse miatt tartóztatják le Tompa Mihályt…

Eredetiben:

A gólyához 

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár !
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól ?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy C volt! az is elveszett !

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk… !

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy … gyalázat reánk !
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik…
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad…
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten :
Megútálni is kénytelen legyen !

The post Tompa Mihály: A gólyához appeared first on Szögedöm.hu.

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne Ő jobban, ha letekint onnan Föntről?! … Mint ha olvasnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindönkinek!

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Csak kérdezzünk meg gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!? A közoktatásban is jó háromszor olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk.
Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány: Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve:

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével Tömörkény-negyed !!!

Épp e szobra talpán, meg a Város hírös „(régóta nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi:

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

The post OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – A SZÜLINAPJÁN! appeared first on Szögedöm.hu.

Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet !

Akár hívő, akár hitetlen… Gondolkodó ember nem értheti, hogyan lehet hazugságokból ekkora várat építeni a józan ész ellen… az internáci terror förtelmes boszorkánykonyháján…

József Attilánk – akinek szülinapját a Költészet Napjává tették és tartják, ünneplik ma is – így írt egy a mainál jóval visszafogottabb vélemény-terrorról éppen e napon 86 évvel ezelőtt… A mához szól :

LEVEGŐT !

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet ?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad !

Az én vezérem bensőmből vezérel !
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk ! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat !

1935 november 21.

Olvasói hozzászólás:
A feje tetejére állított világ őrülete, hogy nem a mostani genocidiumot kitervelő, végrehajtó aljas gengszterek viselnek maszkot, ŐK REJTŐZNEK a háttérben, miközben azokra kényszerítik rá a falanszter szerepelővé tevő maszkviselést, majd a génmanipulációval járó vakcinázást, akik mindennek elszenvedő polgárai … (F.Z.)

[…]
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

[…]
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

[…] De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

És hogyan is hangzik egy igazi terrorgép, a színházvilág rettegett cenzora szájából mindez…

Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet !

A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg

Békésen…

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet ?

Békés és vidéke egészségére ügyelek… Éjjel is, míg mások alszanak… Békésen…
A fulladáshoz hívott mentő meg ma – bizonyára fölsőbb rendeletre – nem élesztette újra otthonában a volt kovidos (mára már negatív) életerős (58 éves) beteget… a friss halottat…
Nekem már csak a megkésett szemlézés jutott… az enyészet szirmait bontogató hullafoltok…
Ő (is) hiába kért… Levegőt !!!

Muronyban …

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.

The post Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet ! appeared first on Szögedöm.hu.

Petőfi Sándor: Erdélyben – Végvári Tamás szavalatában

Barangol és zúg, zúg az őszi szél.
Csörögnek a fák száraz lombjai,
Mint rab kezén a megrázott bilincs.
Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én!
Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,
Mint nősirást az égiháború.
Egy nemzet és két ország hallja meg,
Mi bennem eddig titkon forra csak,
S amit keblemből mostan kiröpítek,
Mint a volkán az égő köveket.
Az forra bennem, az fájt énnekem,
Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy
E kétországos nemzet a magyar!
Ez tette lelkem pusztává, a bánat
Pusztájává, hol egy tigris lakik:
A vérszemű, a lángszemű harag.
Oh e vadállat hányszor verte el
Magányos éjim csendét, amidőn
Besüvöltötte puszta lelkemet! –
Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,
Hogy szétrepesszük a szent levelet,
Mit diadalmas őseink írának,
Szivök vérébe mártván kardjokat?
Kettészakadtunk, és a szép levélből
Rongyok levének, miket elsodort
És sárba dobott a századok viharja.
Lábbal tiportak bennünket. Könyűket
És jajkiáltást küldöttünk az égbe,
De panaszunkat az be nem fogadta.
A rabszolgákat nem hallgatja az meg,
Mert aki jármot hágy nyakába tenni,
Méltó reá, hogy azt hurcolja is,
Míg össze nem dől a korbács alatt.
Tartottunk volna össze: a világ most
Tudná hirünket, nem volnánk kizárva
A templomból, hol a nagy nemzeteknek
A tisztelet tömjénét égetik.
Tartottunk volna össze, nem törölnénk
Szemünkből annyi fájdalmas könyűt,
Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel
Történetünknek sötét lapjait.
A porszemet, mely csak magában áll,
Elfúja egy kis szellő, egy lehellet;
De hogyha összeolvad, összenő, ha
A porszemekből szikla alakúl:
A fergeteg sem ingathatja meg!
Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,
Amit mondtam, nem új, de szent igaz.
Az események romboló szele
Nem fú jelenleg, és a porszemek
Nyugton hevernek biztos helyökön;
De ha föltámad a szél, mielőtt
Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre
A nagy világnak minden részibe,
És soha többé meg nem leljük egymást.
Iparkodjunk. A század viselős,
Születni fognak nagyszerű napok,
Élet-halálnak vészes napjai.
Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen
Az eljövendő óriásokat.
Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást,
Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem!
Ki legelőször nyujtja ki kezét,
Azé legyen a hála s a dicsőség;
S ki elfogadni azt vonakodik?
Annak porára szálljon minden átok,
Melyet sirunkra majd virág helyett
Ültetni fognak maradékaink,
Kiket örökre megnyomoritánk!

Petőfi Sándor
Koltó, 1846. október 26.

A máig oláj (rumuny) megszállás alatt álló Erdély :
sárga színnel a történelmi Erdély, azaz Belső-Erdély

barnással pedig a Partium és a Temesköz (a Bánság keleti része)

kékkel pedig Oláhország („Ó-Románia”), Moldva és Havasalföld uniója a szintén megszállás alatt álló bolgár-török-tatár Dobrudzsával…

A csaknem évszázados ethnikai piszkolgatások – máig folyó módszeres betelepítések – után töredékére olvadt és anyaországa által is rendre cserbenhagyott magyarság…

Erdély magyar néprajzi tagolódása

Gyermekeinknek tartozunk annyival, hogy e remek költeményt megtanítjuk nekik és örökre a szívükbe írjuk a 175. szülinapján…

The post ERDÉLYBEN – e nap verse – a 175. évfordulóján appeared first on Szögedöm.hu.

Szabad-e regölni ?
Régi rónák, messzi puszták
Boldogságos mélabúját,
Érzitek-e még a vágyat,
Újra látni Vén Hazánkat ?

Szabad-e regölni ?
Érzitek-e még a vágyat,
Mely a szabad, ősi sátrak
Álmait áhítja vissza…
Ki a Volga vizét issza !

Szabad-e regölni ?
Hold ha feljő, Nap ha támad,
Érzitek-e még a vágyat,
Leborulni, le a Földre,
Az Anyára, az Örökre ?

Szabad-e regölni ?
Emlékeztek Emesére,
Arany Gímre, Fehér Ménre,
Világbíró Etelére,
Kinek itt hullt drága vére ?

Szabad-e regölni ?
Öreg İsten népe voltunk,
Európán átrobogtunk,
Hadak Útját égbe írtuk,
E világot győzve bírtuk.

Szabad-e regölni ?
Hej urak, haj, regö rejtem,
Könnyemet mély kútba ejtem,
Énekem mind elfelejtem,
Úgy sem ért már senki engem !

Juhász Gyula
1921

Alig száz éve még… Regös volt az udvarban !
Nem bögölyszem, kémek kéme, rémek réme, nem sivár beton-kövezet, nem kocsirengeteg, nem betoszarintott reklámújság szeméttengere és nem műanyaggal tömött kukák szemétrengetege… hanem… Regös volt az udvarban !

E remek költemény először a Magyarság 1921 október 23.-ai számában jelent meg, majd a Szegedi Szemle 1929 május 6.-ai számában…

Juhász Gyula Testamentom kötetébe is (33-34. o) beválogatta…
Ott a „regö” hosszú „ő”-vel, „regő” alakban szerepelt…

A Volga (folyó) magyarul Etil, Etel, talán Atil, azaz Attila vize…
Emlékezve… „Világbíró Etelére,
Kinek itt hullt drága vére”

Álmait áhítja vissza…
Ki az Etil vizét issza !
… bizonyára a szókezdőrím (alliteráció) kedvéért oroszkodón: „Ki a Volga vizét issza !”
Hun-rokon Qazaqul ma is Edil (Еділ)… Torkolatában pedig máig ott áll Etil / Itil / Atil (Asztrakhán) városa, amely a vallástürelmes Kazár Birodalom fővárosa volt…

Julianus barát elfeledett útja kapcsán érdemes fölidézni a még elfeledettebb két „Nagy Magyarország”: Magna Hungaria és Hungaria Maior, valamint az „Új Magyarország”, azaz Hungaria Nova (a Történelmi Magyarország) térbeli viszonyát… (Ez is filmre kívánkozik !!!)

Keményebb (kivitelű) Országok, mint például Tajwan természetesen már rég benyújtották volna igényüket az Őshazá(ik)ra… Legelábbis távlati tervbe veszik, ami számít…

EURÓPA TARTOZIK NEKÜNK!

Mi pedig tartozunk gyermekeinknek annyival, hogy e remek költeményt megtanítjuk nekik és a szívükbe írjuk a 100. szülinapján…

Olvasói levél:

Laci, ezt is köszönöm, még nem láttam/vagy elfelejtettem ezt a térképet, és a Juhász Gyula vers is új volt számomra.
Üdv : Gyula
Ádándi-Kiss Gyula

Milyen érdekes, hogy mind a kettő kimarad(t) a közoktatásból… (Sz.)

The post Regös az udvarban – 100 éve ! appeared first on Szögedöm.hu.