Nekem a legelképesztőbb dolog, hogy a legtöbb embör már azt se tudja mi az a „szendvicsembör”, de még azt se, mi az a „szendvicsember” ! Erre hívta föl Koppci fiam a figyelmemet, hogy a mai emberek már magát a szót sem értik ! Sebaj ! Itt az idő és alkalom föleleveníteni !

A Szögedi Szendvicsembör nem csak régi jó barátom, de környezetbarát is.

A Szögedi Szendvicsembör fáradhatatlanul rója köreit Szögedön. Kerékpárral…
Ahogyan röndös embörhöz az illik… egy Szöbb Szögedért… egy élhetőbb Városért… ahol nem pártok csatározásain és osztogatásain meg fosztogatásain enyészik el a Város, hanem a helyfiek szerető gondosságából építközik…

A Szögedi Szendvicsembör nem csak az én derék, jó barátom, de szívesen lesz az Önöké is.
Barátságos, jó lelkű magyar, aki a fényképöt is jól tűri…
Ha nem is tud mindönről mindönt, de biz’ igen művelt is.
Beszélgessenek hát Vele, mert jól esik Neki is a Jó Szó…

Örülök, hogy ilyen barátom van…
Hasonló örömöt kívánok mindön röndös szögedinek !

Ajánlott még :

Kátyúváros

helyött

SZÖM – SZÖGEDI ÖNKORMÁNYZATI MODELL

Olvasói hozzászólás :

Évekkel ez előtt láttam egy IGAZÁN TALÁLÓ hirdetést:
Egy NÉGER volt elöl-hátul beöltöztetve „szön’vicsembörnek”:
szoláriumot hirdetett a békásmegyeri aluljáróban sétálva.

The post A Szögedi Szöndvicsembör appeared first on Szögedöm.hu.

Szeged az elmúlt évtizedekben határozottan lemaradt. Minden tekintetben.
Nemcsak a nemzetközi porondon, de hazai városaink többsége is elhúzott mellettünk.

Módszeresen elpusztított épített örökségünk… Pl. egy hajdan szép napsugaras ház Fölsővároson…

Nem hogy SZEGED (BELVÁROSA) a VILÁGÖRÖKSÉG része nem lett, de hagytuk értékeinket még tovább romboltatni a hűtlen kezelőkkel, a Város-ellenes helyi balvezetéssel …

Valódi fejlesztések helyett Városunk elmerült a fesztigyálozás vigalmaiban…
Cirkuszt, kenyeret! (Panem et circenses!) – Ez a modell működik ma Szegeden.
(Róma legelvetemültebb császárai is ezzel tartották féken a lebutított népet.)

Valódi városi koncepcióra és fejlődésre, értékmegőrzően korszerű átalakulásra van szükség !

SZÖM – SZÖGEDI ÖNKORMÁNYZATI MODELL – SZAKÉRTŐI ÖNKORMÁNYZATI MODELL
A célom városatyaként fölzárkóztatni szülővárosomat végre az Európai jóléti városok szintjére.
Sőt a távlati célom messze meghaladni azok színvonalát! Gyökeresen…
Mind kulturális, gazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi és minden más tekintetben is…
 

Pártpolitika – helyi politika – Várospolitika

A politika föladata lenne a többségi társadalom érdekeinek képviselete, a közjó, az általános jólét előmozdítása. Ezzel szemben mára világszinten oda jutottunk, hogy a politika többnyire csupán „politikai marketing”-gé silányult. A nagypolitika háttérszemélyeinek célja a hatalom megszerzése és ezáltal a közpénzek kiszipolyozása. A valószerűtlenül túlárazott beruházások minimál színvonalon való megvalósítása köszön ránk Városunk utcáin is mindenfelől.
A politika és a gazdaság összefonódása és a gazdasági érdekek a világon mindenütt háttérbe szorítják a többségi társadalom valódi problémáit és a lakosság érdekeit.
Ezen kívánunk most változtatni Szegeden.

Szeged évtizedek óta magán viseli a hazai „modern” demokrácia minden betegségét is. A józan szegedi választópolgár nem tudja már, hogy sírjon vagy nevessen – esetleg közönyösen fölülemelkedjen – azon a szánalmas politikai színjátékon, amely a Torony alatt zajlik évtizedek óta. Az örökös lehetetlen és tehetetlen szembenállás lehetetlenné teszi a Város érdekeinek érvényesülését is.
Ez szinte minden területen érzékelhető.
Mi most nem felelőst keresünk, hanem alternatívát kínálunk!

Alapföladatunk:

Egyensúlyt kell teremteni az országos politika és a helyi várospolitika között!

Közvetlen demokrácia

Helyben a megoldás maga a közvetlen demokrácia, a Várost értő és érző többségi akarat érvényesítése! A társadalmi élet fölelevenítésével városi szinten ez ma is érvényesülhet. Ha az egymást ismerő, értő többség összefog, minden problémát sikeresebben képes megoldani. Ez persze sért(het)i bizonyos társadalmi csoportok érdekeit, akik abban érdekeltek, a társadalom mindig minden szinten megosztott legyen, mert minden hasznot a saját malmukra hajtanának. Ezt már a rómaiak is jól tudták és alkalmazták: Oszd meg és uralkodj! (Divide et impera!) – Hát ezt a megosztottságot kell most legyőznünk a szögedi polgárok segítségével.
Ez Szegeden 2024-ben Önökkel most sikerülhet!

SZÖM mint Szakértői Önkormányzati Modell

A pártpolitikának nem lehet súlyponti helye az önkormányzatokban!
Szakértői önkormányzatokat kívánunk Hazánk városaiban!
Minden területen szakértőkre kívánjuk bízni a városfejlesztést, a civilek széleskörű bevonásával ahogyan ez korábban már a harmincas években elindult Szegeden…
Ennek első, mintaértékű példája lehet Szeged.
Szegeden kívánjuk útjára indítani a SZÖMöt!
A távlatokban pedig Szegedről mintaként másolható lesz a Szakértői Önkormányzati Modellt.

SZÖM mint Szegedi Önkormányzati Modell

A Szegedi Önkormányzati Modell alapja a képviselő-jelöltjeink függetlensége, a jelöltek Szeged és a szegedi közösség iránti elkötelezettségére, valamint a szakmai és társadalmi háttere. Jelöltjeink pártoktól többé-kevésbé, de leginkább a Város-ellenes gazdasági érdekcsoportoktól  mindenképpen függetlenek kell, hogy legyenek. A független szakértői csoportokkal való rendszeres egyeztetés és együttműködés alapja lesz egy új fejlődési pályának.
Az önkormányzati ismeretek, szakmai követelmények elsajátítása érdekében rendszeres képzéseket, tréningeket (Önkormányzati Akadémia) szervezünk a képviselők és a hivatali dolgozók részére is. Ezáltal megvalósulhat a Város történetiségéhez is, és lehetőségeihez is illeszkedő szerves fejlődés.
A kampány és a későbbi önkormányzati munka során széleskörű együttműködésre törekszünk minden szakterület szakértőivel. Tesszük mindezt egy új politikai stílus megvalósításának jegyében.

A SZÖM, azaz a Szegedi Önkormányzati Modell sokrétű helyi képzéseket, a szakértők hálózatát, új stílusú helyi politizálást magasabb szintű önkormányzati működést is eredményez. Ebben partnerünk lehet a Város lakosságán túl kerek egy évszázada (Trianon óta) nálunk fejlődő egyetemünk is.

Kiemelt föladatunknak tekintjük az új politikai stílus megteremtését, amelyben a szakértői politizálás tisztán a Városért folyik és nem személyes és szövevényes üzleti érdekek mentén…

Támogatásukban bízva
Tisztelettel :

Dr. Szabó László
Független jelölt

SZÖM – SZEGEDI ÖNKORMÁNYZATI MODELL – 2019

Ajánlott még:

LECHNER LAJOS SZÜLINAPJÁN – SZEGED A VILÁGÖRÖKSÉG !

1833 jégbontó (február) 8.-án Budapesten született a Szeged mai arcát megálmodó és megalkotó mérnök, építész: Lechner Lajos a világörökségre érdemes tervek szellemi atyja.

 Vezetőt a Városnak!

The post SZÖM – SZÖGEDI ÖNKORMÁNYZATI MODELL appeared first on Szögedöm.hu.

1527 Áldás hava 22.-én Szegeden halálosan megsebesítették az aljas martalócaival a Városra támadó
C(s)erni Jovánt. A rác (szerb) vezért Szapolyai János eredetileg a déli végek védelmével bízta meg, ám ő martalóc hadával itt dúlni, fosztogatni kezdett. A fosztogatók és népirtók utódai ma hősként tisztelik őt…

C(s)erni Jován vezér szobra ma is áll a megszállott Szabadkán, azazhogy ma Rabkán.

A hagyomány szerint a „Fekete cár”-t egy szögedi szögény embör lőtte szívön.

De lássuk csak a történelemhamisítás legalját !!!
A Fekete Cár eggyetlen eggy esztendeig fönnálló „birodalma” Dél-Magyarországon :

Ím a Cserni Jován által 1526 és 1527 között terrorizált és fosztogatott terület, amelyet a rácok (szerbek) egy része – nem szerény történelemhamisítással – hajdani független „állam”-ként is emleget ma is.
Ezen a jogon hívják e magyar vidéket ma Szerb Vajdaságnak…
No persze épp azidőtájt járt éppen arra a világ legnagyobb török serege is, hogy Mohácsnál véget vessen Magyarországnak… De a birodalmi álmú rác regékből valahogy ez a súlyos tény is teljesen kimaradt…
Milyen érdekes !

A győzedelmes Perényi Péter volt a legfőbb vezetője a tomboló és – török helyett – a magyart fosztogató rácok (szerbek) elleni had-szervezésnek.

Perényi Péter – Augustin Hirschvogel rézmetszetén.

Lássuk Jován népét is ! A bocskorosokat, akiket magyaros vendégszeretettel befogadtunk…

A törökök elől a befogadó Magyarországra menekülő rácok (önnevükön szerbek) 1527-ben bennünket, a befogadókat fosztogattak, mészároltak. Az anti-magyar Habsburg kormányzat később magyar földterületek és kiváltságok nekik adományozásával újra meg újra fölhasználta őket a magyarok ellen… Nem is kellett nagyon unszolni őket, a Rákóczi-szabadságharc, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt is hősiesen hátbatámadtak bennünket.

Érdemes a történelmet alaposabban megismerni !
A történelemhamisítókat pedig leleplezni, és torz propagandáikat kisöpörni !!!
A szomszédainkat pedig ettől, de nem ezért, lehet még szeretni…
Sőt ! Éppen a múltbéli hamisságaik beismeréséért, a bűnbánatukért lehet őket igazán szeretni…

Dr. Szabó László
Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
alapító

Ajánlott olvasmány még :

The post A magyarirtó rác martalóc csúfos veszte Szegeden appeared first on Szögedöm.hu.

Majd a Szeged-ben 1921-ben Köszönt e vers … kezdettel, majd a szegedi Színházi Újságban 1923-ban :

Husvéti stanzák

 Húsvétra

Köszöntelek, te váltig visszatérő
Föltámadás e  földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő, te zendülő pagony !
Köszöntelek, Élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom :
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S a lét : diadal az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm : neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény !
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én !
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van :
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban !

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt  nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És néki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt…
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd ó Élet, hogy Föltámadás van !

A szögedi rajzoló, Bozó Gyula képeslapja is csaknem százesztendős… (még ha pestiessen mekegve írja is) – Hisz azóta várunk epedve a Magyar Föltámadásra…

Husvéti stanzák – Husvétra. – Először a Délmagyarország 1919 április 20.-ai számában látott napvilágot Husvéti stanzák címmel. Ennek a kivágata megvan a Kilényi-gyűjteményben a költő saját kezű javítgatásaival. Ezt tekintette kézıratnak, így innen közölte e költeményt Paku (2: 119-120., 363.) is.  Megjelent később a Szeged 1921 március 27.-ei számában Husvétra címmel. Majd legutóbb a szegedi Színházi Újság 1923 március 31.-ei számában is Husvéti stancák címmel, de mivel ez utóbbi az első közléssel egyezik meg szinte, nyılván annak gépies újraközlése, így nem ezt, hanem az 1921-es közlést, ill. a kézıratos javítás legjavát tekintjük a végleges tısztázatnak. Péter László hīvta föl a figyelmet e költemény szokatlan rímképletére: a-b-a-b-a-b-c-c – Ő rótta kéziratosan a nyomtatott sorok vége mellé saját kötetébe (Juhász Gyula összes versei, 1963.)…

Apróbb eltérésekkel bukkan föl e vers szinte minden megjelenésében…
Juhász Gyula talán maga is évente újragondolta és talán újra is írta…
Néhány érdekes példa :

A vers zárósora kétféleképpen is megjelent. Utóbb: Hirdesd világ, hogy új föltámadás van !
A Délmagyarországban meg a Színházi Újságban:  Hirdesd ó élet, hogy föltámadás van

– Vajon, melyik lehet az „igazi” változat ? Lehet erre szabályt alkotni ?! Kell-e egyáltalán ?!
Amit tudnunk kell : Több változatban jelent meg !
Ezután a magunkét már csak tudnunk kell kiválasztanunk !

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány

The post Húsvétra – egy évszázad távolából üzen Juhász Gyula appeared first on Szögedöm.hu.

Itt az idő fölfedezni a Karácsonyban magyar magunkat !
Fölfedezni és magyar módra ünnepelni a Magyar Karácsonyt !
Ideje végre a Karácsonyban meglátni minden magyarságunkat, amíg még van mit…

Ady Endre – Karácsony (Harang csendül…) – Szabó Gyula szavalatában

Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi” írásaiban összegyűlytötte Karácsonyunk magyarságát mög szögediségeit is. Kárpát-medencei ágyazatában ebből kínálok most kis koszorút :

Mária vajúdása – Karácsony Böjtje – Álom hava 24.-e – az istensegítsi székelyek ajkán Karácsony szenvedeje, röviden szenvedeje, az andrásfalviakén Szenvedejeeste, a bukovinai eredetű Székelykeve – legdélebbi, még mindig magyarlakta településünk (rácul Skorenovac) – szóhasználatában Szenvedeeste, az északi csángóknál Karácsony szenvedje, a református Csúza baranyai faluban Béved, máshol az Ormánságban Bévődeste, Bátán pedig Bővedeste, egyes helyeken karácsony szombatja (még ha nem is erre a napra esik), Szakadát szebeni evangélikus magyar faluban meg az ünnep szombatja. Németkedő aszfaltbetyár köreinkben a német Heiliger Abend tükörszavaként a Szenteste járja…

Karácsony böjtjén magyar vidékeinken gondosan rendbeteszik, kitakarítják a házat, udvart, a jószág helyét is, hiszen Vendéget várnak, a világra születő Kisdedet, de már fordulnak az új esztendőbe is. Mindennek a helyén, otthon kell lennie. A kikölcsönzött tárgyakat legalább erre a napra sokfelé hazakérik. Amint Tófej göcseji faluban mondják: nehogy „megboszorkányozzák”. Nem adnak és nem kérnek kölcsön. Nem örülnek a látogatónak, csak a köszöntőket: pásztorokat, gyerekeket, betlehemesezőket fogadják szívesen. Háromszékben a készülődést így jelentik:

Tizenkét kapuláb gyöngyből van kiverve,
Az Úr Jézus széke közből van helyezve.
Az Isten az embert annyira szerette,
Szerelmes szent Fiát hogy földre küldötte,
Hideg istállóba, jászolba fektette.
Oh emberi nemzet indulj igazságra,
Mert eljött a Krisztus szegény szállásodra.
Tisztítsd ki házadat, hívd be őtet oda,
Hogy vigye lelkedet boldog mennyországba.

Egész nap folyik az ünnepi előkészület: sütés-főzés, a karácsonyi asztal és az ajándékok elrendezése, a jószág ellátása, egyes vidékeken a hajlék „fölszentelése”. … a palócoknál az ünnepre a haragosok is – legalább látszólag – kibékülnek, a szegényebb rokonoknak, a család állandó munkásainak természetbeli ajándékot küldtek, akik segítettek a gazda portáját rendbetenni.
Régebben a gyónás, áldozás sem maradt el…

Sajátos hagyomány élt még a múlt században is Bajmóc – ma rácul Bojnice – délvidéki mezővárosunkban: Karácsony estéjén a családfő, az apa papnak öltözött, majd az asztalfővel szemben leült egy székre és a családtagjait gyóntatta: mindenkire ráolvasta az esztendő folyamán elkövetett hibáit, vétkeit, bűneit.

Martonfalvy György debreceni kálvinista professzor az ünnepek méltó megünnepléséről szólva (1663) megrója, hogy „némely emberek Karátson napján jeges vízben mosdanak”… Bizonyára ez is ősi magyar szokásaink túlélése. Itt az idő föleleveníteni ezt minden Igaz Magyarnak !!!

E szokáshoz tartozik e kuruckorból ránkmaradt versezet is mosdás közben:

Amaz tisztaságban gyönyörködő Isten,
Tü Kegyelmetek minden bűnből szépen
Mossa s tisztítsa ki, hogy így jövendőben
Istennél lehessen Kegyelmetek mennyben.

Miképpen testedet im e testi vízzel
Megmosod, Úristen amaz lelki vízzel.
Mosson meg tégedet ő szent igéjivel,
Ruházzon fel téged az ő szent lelkivel.

Ez aranyvíz, aranyosvíz, életvíz, élet vize, szerencsevíz, szentvíz hagyományainkban nem más, mint karácsony (ritkábban Szilveszter, újév, vízkereszt) estéjén, éjszakáján, hajnalán kútból, folyóból, esetleg forrásból frissiben merített víz. Az édeni forrást a megszületett Jézus megnyitotta az ember számára, aki ilyenkor megmerül, újjászületik benne.

Kissárréten azt tartják, hogy éjjel tizenegy órától éjfél után egy óráig aranyos víz folyik a Körösön. Ha az ember ebből itatja meg a jószágait, nem áll beléjük a nyavalya.

A téli napforduló örömünnepére, a föld jövőévi áldásának, a család és jószág gyarapodásának kiérdemlésére, a szellemvilág megvendégelésére az európai pogány népek nagy áldomásokkal éltek. A hajdani áldozati lakomákra nálunk már alighanem csak a decemberi disznótorok emlékeztetnek.

A keresztény ember a nagy ünnepekre böjttel, megtartóztatással, testi-lelki tisztálkodással készül, hogy így érdemelje ki a karácsony, illetőleg új esztendő áldásait.
Karácsony Böjtje népünknél a legszigorúbb, de örömmel vállalt böjti nap volt.
Szögedi öregök valamikor egész nap nem szoktak mást enni, csak kenyeret és nyers, olajba áztatott savanyúkáposztát.
Mások són, kenyéren, vízen böjtölnek. Csépa hagyománya szerint egész nyáron szomjas lesz, aki karácsony böjtjén akárcsak vizet is iszik. Aki e napon húst öszik, azt Kömpöc szögedi eredetű népe szerint elviszi az ördög.

A karácsonyi asztal, a karácsonyesti étrend hagyományvilága még fél évszázada is igen elevenen élt. Az egyház-adta újabb böjti fölmentésekkel csak a városi, műveltebb körök éltek, parasztok és öregek kitartottanak a növényi eredetű eledelek mellett. Még halat is ritkán ettek.

A böjt miatt éhes gyermekeket az újkígyósiak azzal szokták biztatni, hogy jutalmul majd meglátják az arany szekeret a mennyezeten. Balástyán ezüst csikókkal vigasztalják őket, amelyek a ház tetején nyargalnak. Ezüst Csikó – Ez bizonyára a Fehérló és Fehérlófia(k) ősi magyar hagyományának túlélése lehet… Ki is szokták küldeni őket, nézzék meg, vajon látják-e már a csikókat ott szaladozni. (Érdemes lenne ezt a kedves hagyományt föleleveníteni ma a Jézuska-hozta ajándékvárás izgatott perceire…)

Aranymadár – Régi szőregi hiedelem szerint meglátja az aranymadarat aki a karácsony böjtjét megtartja: a madár beszáll a szobába és végigsétál a mestergerendán.
Mi másra utalhat ez az Aranymadár, mint a magyarok szent madarára, a TURULMADÁRra?!

Ennek legújabbkori fölelevenítése a székelyeknél fönnmaradt sólyomröptetés, azazhogy kerecsenröptetés. Karácsony – kerecsen(y) szavaink hasonlatossága is igen ősi titkok hordozója.

A Magyar Karácsonyról…

A vacsorán ősi hit szerint az asztalnál megjelennek, ott vannak a halott ősök is.
Hangonyi hiedelem szerint ilyenkor nem jó az asztal alá nézni, talán mert oda telepednek a lelkek. Terítenek a távollévő családtagnak is. Üresen hagyják a helyét. Ezért történik valami jelképes módon az elhunytakról is gondoskodás. Nagykanizsán még a közelmúltban elhalt családtag számára is terítettek. Ugyanitt a fogásokból a tűzbe is vetnek, a tisztítóhelyen szenvedők táplálására. A terített asztalt egész éjszakán át Hosszúhetényben úgy hagyják, hogy – másodlagos magyarázatként – a halottak helyébe lépő Szent Család is jóllakjék belőle. Nógrádságon a karácsonyi asztal alá kis teknőt tesznek. Ez a Mária teknője. A vacsora fogásaiból mindenki rak bele. Másnap koldusok kapják. Hasonlóképpen Egerbaktán is: egy tányérba mindenki rak a maga ételéből, majd a jószágnak adják oda.

A szögedi tájon vacsora elején mindent az asztalra készítenek, hogy közben ne álljon föl senki.

A jómódú gazdák asztalukhoz régebben tizenkét szegényt is meghívtak, mintegy a halottjaik helyett.
A karácsonyra sült kenyeret (Porgányban) a gazda szegi meg, máshol akkor, amikor az asztalnál már együtt ül a család (Vének). Az asztalra egész kenyér, a kis Jézus számára pedig cipó, koszorúba font kalács kerül (Csorna, Egyed, Sármellék). Ez utóbbit a szegényeknek adják, eredeti meggondolás szerint mint a család halottjait illető részt. A göcseji Vaspör hagyománya szerint a gazdasszony a karácsonyi kalácstésztából cipót is süt. Ebből minden jószág is kap egy-egy darabot. Rédics családjaiban a cipót a karácsonyi asztal sarkára teszik, majd vízkeresztkor a jószágnak adják.
Győrvárott a karácsonyra sütött kukoricakenyérnek pásztorkenyér a neve. Úgy véljük, hogy ez valamikor ősi, kultikus rendeltetésű, szaporaságot varázsló köleskásából készült. Eredetileg talán a köszöntő pásztorok ajándékozták a családnak.

A bukovinai Istensegíts székely népe a múlt században vacsorára még mézzel ízesített főtt búzát is evett.

Bátán a szépen hímzett, gondosan őrizgetett karácsonyi (asztal)terítőt a lakodalomban a menyasszonyra vetik, hogy a rontás ne fogjon rajta. A menyasszonyos házhoz látogatva reá is, a vőlegényre is ráterítik. Eredeti célzata szerint nyilván még az asszonyi termékenységet, a család boldogulását akarták előmozdítani.

A szegedi tájon a múlt században, itt-ott még manapság is a gyerekeknek ajándékul karácsonyi bárány, kisbárány, vagy játékbárány, tápaiassan sárbuba, maksus. A Jézuska báránya néven emlegetett bárányalakú játékszer készül szikföldből, esetleg sárból. Vékony fácskából, gyufaszálból van a lába, borsóból a szeme, báránygyapjút is ragasztanak rá.

A téli napfordulat, illetőleg a Megtestesülés ünnepe az esztendő középkori kezdete, készülete is. Az alvó természet, a téli álmába merült anyaföld ébresztése, termőre igézése jellemzi a karácsonyi asztal képzetkörét. Mint már előbb is láttuk, az óév fölterített termését az Egyház valamikor, egyes helyeken még manapság is meg szokta áldani, hogy ezzel az áldással elvetve új életre keljen, gazdagon gyümölcsözzék és legyen a család táplálására, oltalmára.

A karácsonyesti mákostészta, guba, kalácsfélék ősi termékenységi hiedelmei már alig élnek. A somlóvidéki Oroszi szarvas-alakú karácsonyi kalácsai a regölés hagyományait, a csodafiúszarvas, vagy Jézus Krisztus alakját is idézi.
A fényhozó Turulmadár – a Szentlélek – megidézése a Délfő székely faluban sütött galambas, Szeged vidékén pedig a pipícske, tubus, kisgalamb, Bátyán csak galamb. Törökkoppányban, Sióagárdon fánktésztából készített, Ádám-Éva néven emlegetett ember alakú sütemény került a karácsonyfára.

A vacsora kezdő fogása máig illően a méz, mézbe mártott fokhagyma, dió, mézzel ízesített ostya. A méz foganatosságát évkezdő vacsorán az ősi gonoszűző szerrel, a fokhagymával is fokozni vélik. Okát már nem tudják mindenütt magyarázni, de Szeged vidékén még lényegében a szentelményi erőt hangoztatják, ahogy a szatymazi öregek mondják: a kígyó ne marja meg, a kígyó képében rejtőző gonoszlélek ne kísértse meg.

A mézbe mártott fokhagyma nyeléséről máshol már csak annyit tudnak, hogy az ősök is így cselekedtek. Esetleg azt mondják, hogy az új esztendő „édes” legyen, vagyis gondtalan…

A vacsora hagyományőrző szegedi családokban mai napig mézbe mártott fokhagyma és dióbél nyelésével kezdődik. Régebben a gyerekeknek nyújtották először, hogy egészségesek legyenek. A szegedi világhoz tartozó Szatymazon a megtört dió beléből először a gazdája eszik, de nyomban megkínálja a többieket is…
Legalább ezt a kedves szokást igazán megtarthatjuk: A családfő osztotta mézes dióval kezdődjék a karácsonyi vacsora!

A Kálmány Lajostól leírt szögedi diószórás már a múlté: az éjféli misére igyekvők közé a legények diót dobáltak, majd – különösen a lányok – kedvteléssel kapkodták össze…

Méltatlanul feledött szögedi rajzoló, Bozó Gyula képével kívánok:

Boldog Magyar Karácsonyt !

Dr. Szabó László

Ajánlott olvasmány bővebben itt: Bálint Sándor – Karácsony böjtje

Hóban, fényben a Csík zenekar…

The post KARÁCSONY SZENTESTÉJÉN … appeared first on Szögedöm.hu.

Álom havában – Álmus, Álmos, Álm(od)ó…

A Természet éves édes álmának, a télnek első hónapja, az esztendő utolsó hava magyarhoz méltatlan és értelmetlen latinkodó nevén „december”. Jelentése meg: a „tizedik hónap”, bár már több, mint ezer esztendeje meg éppen a tizenkettedik.

Ez a beteges római örökség azon túl, hogy egy megrögzött zűrzavar, a Természetről, az esztendőről nem is mond semmit, hiszen közel 2000 éve (Január és Február betoldása óta) nem is jelent semmit. Még a naptárban következő sorszámát sem ! A „december” tehát nem több, mint egy régen megváltozott rendszerű időszámlálás időtlen-idétlen emléke. Távolról sem a magyar, legfeljebb a (hagyományos magyart maga alá temető) latin világ kultúrtörténeti érdekessége.

Az ifjú horvát nemzet 2000-hez közeli újjászületésekor el tudta takarítani nyelvéből az emberi butaság ezen fölös latinkodó, mi több romanomán hordalékát… Miért okozna gondot hát ez éppen nekünk?!
Bár… a mi értelmiségünk valóban nem oly magyar, mint amennyire horvát a horvátoké…
A kirekesztők köztünk élnek, és kirekesztik magyar gondolatainkat is…
Idegenszívű rasszisták bomlasztják a Magyart ! Ezért késlekedik a Magyar Újjászületés !!!

Mitől lenne ugyan „tizedik” hónap a „tizenkettedik” ?!
Ezt már 200 éve megújította – még latinból – a francia forradalom is! (Kevés ehhez fogható értelmes vívmánya volt.) – A „hó hónapja” élt is 12 esztendeig – Nivôse (a ‘havas’ jelentésű latin Nivosus szóból).
A magyar „Álom hava” azonban ennél is sokkal találóbb.
Hó más hónapokban is lehet bőven…
De mi is jellemző leginkább az évnek erre a hónapjára ?
Ez a hónap a leghosszabb éjszakáké… meg természetesen a hosszú, mélly álmoké…

A kerek esztendő utolsó hónapjának kifejező, szép magyar neve: „Álom hava”. Az álomé, hiszen a lombruháját lehullatván az Anyatermészet csöndes álomba merül. Az álom hava, hiszen rövid nappalait követően ilyenkor a leghosszabbak az álomalmú éjszakák.
Az éj leplének öblein álmok fogannak a csönd mély ölén, ahogyan a „Megálmodott” is fogant Emese álmában. A magok és rügyek jövendő álmai valóra válhatnak a Turul – a megváltást jelentő Fény – üdvös (szent) lelkének feltámadásával. Ősi álommal fogant – ősanyánk által megálmodott – „Álmos” fejedelmünk emléke és szent neve is új életre ébredhet, ha óhajtjuk és merjük is újraálmodni Őt.

A Hét Vezér – Álmus / Álmucs és vezértársai
Anonymus (P. Magister) : Chronicon Pictum (Képes Khrónika) 1360.

Álmus, mai bevett nevén kenve Álmos fejedelmünk, Emese fejedelemasszony álmában, az égi, szent Turul által fogant. – Milyen érdekes a hasonlatosság Jézus foganásával és (éppen Álom havabeli) születésével…

Álmos a „megálmodás”-tól, az álomtól, régi, ómagyar szóval az „álum”-tól „Álum-os”, azaz „Álmus”. A hetedik ízéből – a szentlélek, vagyis – a Turul által életre kelt Álmus nem csak megálmodott volt, de ő maga is nagyhitű (meg)álmodó: Őfejedelemsége álmodta meg az Etelközből induló Hazatérést, a világ szívébe, a Megtérést a Kárpátok gyűrűjébe. Aggastyánként megbékélve, Szent Hazánkban tért meg, földi nagy álma beteljesedtén, az örök égi álomra, a Hadak útjára – talán éppen álom… „Álum havá”-ban.

Emese a Turul madárral a Nagyszentmiklósi kincs eggyik korsaján

Mai „álmos” szavunk már csak távoli mellékértelmében jelent „megálmodott”-at, vagy „megálmodó”-t; köznyelvi „álomra vágyó” „fáradt” jelentése mára teljesen eluralta a névben rejlő ősi másikat. Egyebek közt ezen álmos árnyék miatt is oly ritka ma e sokatmondóan szép férfinév. Az álmodni merő és szebb jövőt álmodó őst is tiszteljük, nyelvünk ősibb állapotát is büszkén becsüljük, őrizzük egy kelletlen elértés lehetőségének eltakarításával: az Álmus-Álmos névkör ősibb alakjának, az eredeti „Álmus” névnek és változatainak közkinccsé avatásával.

Kónsztantinosz Porphürogennétosz (a Bíborbanszületett Kónsztantin) írásában „Álmutzész”-ként (Αλμούτζης) jelenik meg görögös alakban Álmos, azaz Álmus – e forrás névalakja alapján magyarul valószínűsíthetőbben „Álmucs” – vezér neve, következetesen mindig „u”-val (a ma megszokott és erőltetett „o” helyén), pedig a görögben egyáltalán nem szokás az „-u”-s végződés.

 Kónsztantinosz Porphürogennétosz – Jézus áldásával (elefántcsont faragvány)

Az „Αλμούτζης” alakból – a görögös ragadvány-végződés lefosztása után – a végi „τζ” betűkből  a megszokott alakkal szemben inkább az eredeti „cs” végződés valószínűsíthető. Ha ezen írásalak „Álmus”alakot rejtene, kora görög leíratában „Álmuszész”-ként, tau-zéta ( „t” és „z”) helyett (csak egy) szigmával ( „sz”-szel) kellene megjelennie. A sajnálatos módon – tisztes kultúrmecenatúra  hiányában – magyarul máig meg nem jelent „Bizantinoturcica” című művében, Moravcsik Gyula – a „türk” népek görög forrásainak vitathatatlanul legképzettebb ismerője – is „Almucs(i)”-ként fejti ez írott névalak valószínűsíthető eredetijét. (Megtalálható persze ez a névalak ekként már Gombocz, Pais, Ligeti és Németh műveiben is.)

Az „Álmucs” alak ma még talán szokatlanul hangzik, de minden tekintetben létjogosult arra, hogy mielőbb az „Álmos”-névkör egyik – bár elveszett, ősi, most új életre elő-kelő – méltó tagjává váljon.

A Bécsi Képes Krónika „Almus”-ként emlegeti Előd – korabeli ejtése szerint „Eleüd” – fiát, Csaba ükunokáját, Attila királyunk és az Árpád-ház folytonos családfáján.

A Kr. u. 920 táján uralkodó, szintén nagyhírű, volgai bolgár „Almıs” fejedelem neve vélhetően más tőről fakadó, török eredetű név, de az időben nem is, térben tőle bizony meglehetősen távol eső „Álmus” nevével való egybecsengése, hasonlatossága mindenképpen figyelmet érdemlő szójáték. (Jelentése: megszerző, aki megszerzi amit akar…) Akár korabeli, vagy későbbi áthallás népnyelvi értelmezése is elképzelhető…

De lássuk csak másík hírneves „Álmus”-unkat! A tétényt, a herceget! Az 1138-ból származó Dömösi összeírás „Almus”-ként emlegeti prépostságának egy emberöltővel előbbi alapítóját, az „Álmos” néven közismert Árpád-házi herceget, Szent László unokaöccsét (I. Géza fiát), Könyves Kálmán nagyerejű öccsét, az Uruszág egyharmadának – egy mai bő Csonka-Magyarországnyi területnek – az urát. Ugyanezen esztendőben, ugyanezen iratban az „Álmus” név már a köznép fiának neveként is felbukkan. Ioannész Kinnamosznál pedig „Álmuzész” görögös alakban jelenik meg Álmos-Álmus hercegünk, azaz talán „Álmuz” tétény (herceg) neve, újfent csak „u”-val a második szótagjában.

Verancsics Antal, dalmáciai születésű egri érsekünk tanúsága szerint a Szerémség hajdan (a török előtt) híres magyar szöllőtermő lejtői, (a ma ráckodón meg horvátkodón Fruška Gora-ként ismert vonulat) – vélhetően a fejedelem, vagy a hercegi Álmus nevéről – „Almus-hegy(ség)”-ként volt ismeretes.
Álmusnak tehát hegyvonulata is volt a déli végeinken! A legjobb magyar bortermő vidék…

Az 1211-es esztendőből való Váradi Összeírás (Regestrum Varadiense) egy „Almo” – mai kiejtésében vélhetően hosszú „ó”-val értendő „Álmó” – névalakot említ a Mot nemzetség egyik férfitagja neveként. Ez a szokatlan alakú férfinév talán átkötő láncszem lehet mai, közismert „Álmos”-unk felé.

Álmus nagyfejedelem álma beteljesedtén…

Tiszteletre méltó mai Álmosoknak, és édes szüleiknek, köszönet érte, hogy nem hagyták feledésbe veszni ez öreg, dicső nevünk szép emlékét. Az Álmos névcsokor bővülése, gazdagodása talán segíti majd az Önök nevének tisztelettudóbb elfogad(tat)ását is. Álmus, Álmucs, Álmuz, vagy Álmó… az „Álmos” gúnnyal évődő félreérthetősége nélkül a köznapi használatra talán alkalmasabb nevek, ódon, de szépreményű, hosszú, új életre méltó névalakok. Hivatalos névvé avatásuk, kedveltebbé tételük, megkedveltetésük az enyészettől mentheti meg szebb jövőt álmodó, fejedelmi Álmos-névkörünket.

Ma még az Álmos név ősibb változatait csak a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos megkeresésével és engedélyével – vagy a félreértelmezett „multikulturalitás” jegyében, esetlegesen családunkat valamely nem-magyar nemzetiségnek vallva (!) – adhatjuk gyermekeinknek. Egyébiránt kb. 50 ezer forintból megváltható…

Talán eljön majd a vad „liberalizmus”-nak egy olyan korszaka is, amely Magyarországon a magyarokat, saját hazájukban a nemzetiségeikhez fogható jogokkal is felruházza. Akkor talán majd szabad sőt illendő és „korszerű” is lesz régi magyar neveinkből magyar gyermekeinkre illőt is szabadon választani.

Székely Bertalan (1835–1910) – Vérszerződés (1896. és 1897. között) – Kecskemét, Városháza tanácsterme.

Európa szívébe (haza)vezérlő álmával „Álmucs” fejedelmünk emlékének és nevének megidézésével, új „Álmus”-ok életre álmodásával méltón lehet a ma még latinkodó december az ádventhez is méltóbban az álmok és az álmodók hava, a szebb-jobb jövőt álmodó magyarok üdvös, Szent Hónapja.

Nyáry Szabó László
egy kis Álmos atyja

The post Álom havában – Álmus, Álmos, Álm(od)ó… appeared first on Szögedöm.hu.

E borús őszidőben fölfrissülésül ajánlom hát mindenkinek ez elfeledett bájos-mókás derítő duettet!

Kupsa János néven született Oláhország (Rómánia) fővárosában a székely Kupsa János és Bartis Karola gyermekeként 1937-ben. A család a már 19 éve oláh megszállás alatt álló Gyergyószárhegyen élt, de szobafestő édesapja éppen Bukarestben dolgozott, amikor várandós felesége meglátogatta, így végül ott született meg a fiuk.

Származásáról így nyilatkozott: „Édesanyám és édesapám Erdélyben, a hargitai Gyergyószárhegyen lakott, igazi székely családból származom, a rokonságom egy része most is Gyergyószárhegyen él.” 

Koós János is ebben a székely környezetben nevelkedett…
Már ifjan zenész szeretett volna lenni, de édesapja így intette: „Fiam, nem kéne ilyen bohócnak menned.”

The post A KANDÚR-DUETT – KOÓS JÁNOS SZÜLINAPJÁN! appeared first on Szögedöm.hu.

1919 Enyészet (november) hava 16.-án a Vörös Terror leverését követően Horthy Miklós a fölszabadító Nemzeti Hadsereg élén bevonult a bűnös városba, Budapestre.

Filmen is fönnmaradt ez az esemény a még néma Magyar Filmhiradó közreműködésével:

Horthy Miklós beszéde
1919 november 16.-án, budapesti bevonulása alkalmából

Polgármester Úr!

Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak. Igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek.

Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett.

Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti szineit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.
De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani.

Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében.

A beszéd fönnmaradt eredetijét az antimagyar rasszista öncsövező (youtube) persze törölte…
Így csak kommentárral hallhatjuk e történelmi beszédet, amely a fölszabadulás napján elhangzott…

A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz…

De mi újság a ma is antihorthysta Vörös Szegeden?! Ahonnan Kormányzó Urunk a bűnös főváros fölszabadítására indult… A Nagy Vörös Terror meg a honvesztő Lenin-fiúk által szétvert Horthy-dombormű Szegeden máig sem áll a helyén:

A Horthy Miklós kormányzása idején – a Kormányzó támogatásával – épített szegedi Dóm fölújítása sem nyújtott elegendő alkalmat a méltatlanul elpusztított remekmű helyreállítására…
Talán még mindig vannak olyan szégyentelen agymosottak, akik szégyellnek, vagy félnek kiállni a Magyar Kormányzó mellett…
Elvégre is Európában ma is fortélyos félelem igazgat.
De talán ez is jelképes: végtére is elölről Horthy Miklós kormányzónk hiányzik, templomunk farában pedig a magyarok holokausztjának – százezer hiányzó magyarnak –  emlékműve nem áll!
Minden magyar reménykedik benne, hogy egyszer majd az idegen holokauszt-emlékművek sorában a Délvidéki Magyar Holokauszt emlékművének fölállításával a szögedi Horthy-emlékmű is föltámadhat egyszer!

Dr Szabó László

Ajánlott olvasmány még:

Horthy Miklós emlékezete 2009-02-09 – ujszeged.hu

A Horthy-korszak téves értékelése

Ki kell irtanunk minden mérget a nemzet testéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál – idézi Horthy Miklóst a kerek évfordulón a Magyar Hírlap Babucs Zoltán által jegyzett megemlékező cikke.

The post Horthy Miklós beszéde a bűnös Budapest fölszabadulása napján appeared first on Szögedöm.hu.

A kenyérmezei csata azaz illőbben magyarul a Kenyérmezei Diadal az Alkenyér (Zsibód) melletti Kenyérmezőn történt ütközet 1479 mag (október) hava 13.-án Mátyás magyar király hadserege és az Oszmán Birodalom portyázó serege között. Megjegyzendő: akkoriban még illendőn a havasalföldi oláhok is támogattak bennünket III. más néven Öreg Baszarab Laiotă vezérükkel az élen szabaduló törekvéseikben…

Mátyás bevette Szabácsot a magyar déli végek nagyobb biztonságára. Bosszúból, visszavágóként a törökök Erdélybe törtek és fosztogattak. Elöl az azabok, a fosztogatók jártak…

Az azab, vagy azap ( oszmánul عزب‎ azeb ; arab szó szerint agglegény – oroszul «холостяк» ) a török hadak fosztogató könnyű gyalogos katonája. Magyarul e randa rendnek talán a martalóc a legjobb fordítása.

Azap katona – Cesare Vecellio (c. 1530 – c. 1601) reneszánsz vésetén

Bonfini korabeli híradása a csatát vezénylő Kinizsiről: „Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe” 

A muzulmán terrort ma is ily módszeres és magabiztos tarolással kell kiirtanunk Európából, még mielőtt Magyar Hazánkat harapófogóba fognák a modern azabok, az ebek…

Ion Osolsobie festménye a Kenyérmezei Diadalról. A képen Kinizsi kimenti Báthori István erdélyi vajdát.

A Kenyérmezei Diadalban Báthory István országbíró, erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán seregei szétverték a Dél-Erdélyben pusztító oszmán haderőt. Bonfini krónikájában a törökök veszteségét harmincezer főben nevezi meg. A portyázókat Kinizsi és Báthory teljesen kiirtotta.

A Kenyérmezei Diadal napján érdemes fölelevenítenünk őseinket és hőseinket meg méltatlanul feledőbe vesző történelmi sikereinket… Országszerte Karneváli Napnak illene a mai…
Akár Nemzeti Ünnepnapként is emlékezhetnénk, lovagi viadalokkal meg karnevállal !

„És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,”

Bárcsak fölzárkóznánk végre hajdani Dicső Eleinkhez !

The post A Kenyérmezei Diadalunk napján appeared first on Szögedöm.hu.

Mátyás Király Magyarországa valóban „Nagy Magyarország” volt…

Mátyás Nagy Magyarországa bő másfélszerese a Történelmi Magyarországnak, az Ezeréves Magyarországnak …

1487 augusztus 17.-én Mátyás magyar király a Habsburg császár kedvenc városába, Bécsújhelyre is bevonult. E napot illő lenne minden magyarnak megünnepelni Bécsújhelyen különösen…

Bécs bevétele 1485 június 1.-jén döntő fordulatot jelentett. A német császár fővárosa került Mátyás királyunk kezébe. Maga a birodalom is küldött csapatokat visszavételére, de természetesen sikertelenül.
1487. augusztus 17.-én a magyar király bevonult Bécsújhelyre is, a császár kedvenc városába. Ezzel Mátyás Királyunk Krems városa kivételével egész Alsó-Ausztriát, valamint Stájerország és Karinthia keleti részét is elfoglalta. A magyar király rövidesen felvette az osztrák hercegi címet is és tartománygyűlést hívott össze. Ezután már Mátyás haláláig (meggyilkolásáig) Alsó-Ausztria, Morvaország és Szilézia magyar maradt…

The post Bécsújhely is miénk – Nagy Magyarországon… appeared first on Szögedöm.hu.