The post Hatan Húsvétra várva appeared first on Szögedöm.hu.

A szögedi Bozó Gyula képöslapjával köszöntjük olvasóinkat-hallgatóinkat…

The post A régi magyar Húsvét az Asszonyok Napjával fölelevenítendő appeared first on Szögedöm.hu.

Dugonics András, királyi oktató a MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK 1820-as (halála utáni) kiadásában „Bűntetések” között idézi ezt a szólást: “ El ért az Eb ijesztő Péntekre.”

Dugonics András (Vasárnapi Újság, 1859. július 31.)

Dugonics a nyelvújító mozgalom gyökerös (radikális) alakja volt, aki a végletökig kerülte a nem magyar szavak használatát, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az egyetlen “somma” (összeg) szón kívül műveiben nincs idegön kifejözés.

The post Ebijesztő Péntök appeared first on Szögedöm.hu.

A Föltámadás előtt – bár a Sanyarúhét már lassan véget ér – még itt a Nagypéntök.

A “legszögedibb szögedi” írásaiból kínálok hagyományébresztő csokrot ezalkalommal:

Nagypéntök – Hosszúnap – Aszupéntök,

Nagypéntek a csíki székelység ajkán itt-ott hosszúnap, az északi csángókén aszupéntek, ősi egyházi hagyomány nyomán nagyszombattal együtt a böjt és gyász napja. Mégsem pirosbetűs ünnep: Krisztus nem a Kálvárián, hanem húsvét hajnalán dicsőült meg. Viszont kálvini felfogás szerint a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Ezért a református egyház nagypénteket tekinti legnagyobb ünnepének.

Szentistván borsodi faluban ezt mondják: Ha halottjaink mellett virrasztunk, akkor mennyivel inkább virrasztunk Jézusért. Virrasztanak az Úr koporsaja mellett Zalaszentbalázson is.

Vasvár sajátos hagyománya a feketelakodalom, másként gyászmenyegző. Nagypéntek este összegyülekezve, egész éjszaka virrasztanak, imádkoznak, a fájdalmas olvasót végzik, közben Mária-siralmakat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság vasvári nevét kapta.

Nagypéntökön a szögedi tájon nem ég a tűz, tehát kenyeret sem szoktak sütni ezön a napon. Öreg szőregiek szerint, aki a nagypéntöki (csütörtökön sütött) kenyérből evett, azt a háborúban nem érte fegyver.

Aki nagypénteken káromkodik, a zagyvarékasiak szerint oda vág a villám. Az ipolymenti palóc gazda így oktatja fütyörésző, káromkodó szolgáját: Az Úrjézus halálakor ne örülj, de ne is káromkodj!

Nagypénteken régebben fekete gyászban mentek nemcsak az asszonyok, hanem még a lányok is a templomba. Csököly református asszonynépe még a század elején is tiszta fehérben, – fehér gyászban – eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Ormánságban is fehéret öltöttek magukra Nagypénteken. Fehérben mentek azonban a csonkamisére a többnyire vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.
Református hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák Nagypénteken apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy hamarább kezdjenek beszélni. Görgeteg református anyái kisgyermeküket szintén nagypénteken viszik először templomba, és fejét – nyilván hasonló szándékkal – háromszor a falához érintik.

A korábbi századainkban divatos misztériumjátékok közül… Szépkenyérűszentmártonban följegyzett biblikus népballada:

Jézus az asztalnál eszik,
fehér virágok,
Zsidók a ház megett lesik.
Kiment Júdás ő közéjük,
fehér virágok,
Beszélgetni kezdett vélük…
Zsidók azonnal elfogják,
fehér virágok,
Megkötözték, elhurcolták.
Kegyetlenül korbácsolták
fehér virágok,
Fatövissel koronázták.
…
Keresztet vállára tették,
fehér virágok,
Poros útra így vezették.
Golgotára felvezették,
fehér virágok,
Fakeresztre feszítették.
Nem láttam én szebb gyümölcsfát,
fehér virágok,
Mint a Jézus keresztfáját.
Piros vérrel virágozik,
fehér virágok,
Szentlélekkel gyümölcsözik….

Egy 19. századi magyar imádságban Krisztus szenvedéseinek száma is szerepel:

Óh Uram Jézus Krisztus! ki százkét csapást a zsidóktól felvettél, azoktól a kertben harmincszor pofonverettél. Annás házánál hétszer földre estél, fejeden, karjaidon és melleden harminc ütést szenvedtél, vállaidon is harmincat, szent hajadnál fogva harmincszor vonattál, szentséges szívedből százhuszonkilenc fohászkodást bocsátottál, harmincháromszor szakálladnál fogva hurcoltattál, halálosképpen taszíttattál. Hogy a kereszttel a földre estél, tehát ezerhatszázhatvanhat csapást ostorozásodkor szenvedtél, szent fejeden a töviskorona miatt ezer sebet szenvedtél. A kereszten három hegyes tövis szent fejedet átjárta, orcádra harminchétszer köptek, szent testeden ötezernégyszázhetvenöt seb. A vitézek, kik megfogtak, ötszáznyolcvanan voltak, a hóhérok harminchárman, kik kötözve vezettek: hárman. Vérednek cseppjei, melyek kiszármaztak szent testedből, harmincezernégyszázharminc volt. Kérlek Tégedet, e keserves kínszenvedésed, vérednek kiontása és szent halálod által, minden bűneimnek bocsánatáért, és hogy engem megments minden testi és ördögi veszedelemtől…

Régi időkben a természet jelenségeit is hiedelmeikből magyarázták:
A huputamadár, vagyis a büdösbanka (búbosbanka) csúfolta Krisztust, amikor üldözték. Mondogatta: hupp, hupp!
Ezért kell neki csúnyasággal táplálkoznia.

Húsvét

Húsvét napját a székelység, északi csángóság és őrségi magyarság húsvét, a rác-horvát háborúság által meggyötört – haza máig sem tért – magyar (szlavóniai) Kórógy református népe húzsvéit, a moldvai csángóság húszit, Göcsej hüsit, hüsiét alakváltozatban emlegeti.

A “Húsvét” szó az Árpád-korban keresztnévként is fölbukkan 1211-ben: “Isti vero sunt vdvornici Thopos Strab Karassun cum filio suo cwsveth. 1240. is villa Fer est unus vinitor, nomine Hvsuet.” Viselője nyilván erre az ünnepre született. Kérdés, hogy a ma élő Húsvéth családnév keresztnévi eredetű-e?
Igencsak ajánlott lenne ma is hagyománytisztelő magyar családokban Húsvétkor születött  keresztény magyar fiaknak illőn a Húsvét – tájízlés szerint Húzsvéit, Húszit, Hüsit, Hüsiét – nevet adni.

A népünktől támadás, feltámadás, Csíkménaságon kikerülés néven is emlegetett szentséges körmenetet ősi soron csak Közép-Európában ismerik. A szabadságharc idején a bácskai Boldogasszonyfalva (Gospodince) ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. Nagyszombat napja volt (1849), és a rohamra induló csapatban felhangzott az ének: Föltámadt Krisztus ez napon! Erre az egész zászlóalj alleluja-harsogás közben véres közelharccal be is vette Boldogasszonyfalva ellenség által bitorolt sáncait.

A tojás az életnek, újjászületésnek ősi jelképe.
Amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más felfogás szerint a tojáshéj az Ószövetséget, belseje pedig az Újtestamentomot jelképezi. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. Nyilván a templomi szószék, szemléletes franciskánus prédikáció hatására így magyarázza a csíkménasági szóhagyomány is: a piros héj Krisztus elhullatott vérét, a fehér, azaz belső festetlen rész pedig a verejtékét jelképezi. A húsvéti tojás Krisztus feltámadására emlékeztet. Mint mondogatják, amint a csirke áttöri a tojás falát és életre kel, úgy támad föl Jézus is a sírjából.

(Ajánlott olvasmány: Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, szömelvényök, 1975.)

A méltatlanul elfeledött tehetségös szögedi rajzoló, Bozó Gyula szöbb időket idéző, csodás képöslapjaival …

Békés Boldog Húsvétot !

kíván a

Szögedi Védegylet
nevében
Dr. Szabó László

2016. Kikelet (március) hava 24.-én, Nagypéntök előestéjén.

Ajánlott még:

Nagypéntök – Aszupéntök – Magyar Föltámadás

Istenem, Istenem, hát erre tartogattál!

The post Sanyarúhét – Aszúpéntök – Magyar Föltámadás appeared first on Szögedöm.hu.

A Föltámadás előtt – bár a Sanyarúhét már lassan véget ér – még itt a Nagypéntök.

A “legszögedibb szögedi” írásai mögörökítöttek egy dús csokrot magyar hagyományainkból:

Nagypéntök – Hosszúnap – Aszupéntök

Nagypéntek a csíki székelység ajkán itt-ott hosszúnap, az északi csángókén aszupéntek, ősi egyházi hagyomány nyomán nagyszombattal együtt a böjt és gyász napja.
Mégsem pirosbetűs ünnep: Krisztus nem a Kálvárián, hanem húsvét hajnalán dicsőült meg. Viszont kálvini felfogás szerint a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Ezért a református egyház nagypénteket tekinti legnagyobb ünnepének.

Szentistván borsodi faluban ezt mondják: Ha halottjaink mellett virrasztunk, akkor mennyivel inkább virrasztunk Jézusért. Virrasztanak az Úr koporsaja mellett Zalaszentbalázson is.

Vasvár sajátos hagyománya a feketelakodalom, másként gyászmenyegző. Nagypéntek este összegyülekezve, egész éjszaka virrasztanak, imádkoznak, a fájdalmas olvasót végzik, közben Mária-siralmakat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság vasvári nevét kapta.

Nagypéntökön a szögedi tájon nem ég a tűz, tehát kenyeret sem szoktak sütni ezön a napon. Öreg szőregiek szerint, aki a nagypéntöki (csütörtökön sütött) kenyérből evett, azt a háborúban nem érte fegyver.

Aki nagypénteken káromkodik, – a zagyvarékasiak szerint – oda vág a villám.
Az ipolymenti palóc gazda így oktatja fütyörésző, káromkodó szolgáját: Az Úrjézus halálakor ne örülj, de ne is káromkodj!

Nagypénteken régebben fekete gyászban mentek nemcsak az asszonyok, hanem még a lányok is a templomba. Csököly református asszonynépe még a század elején is tiszta fehérben, – fehér gyászban – eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Ormánságban is fehéret öltöttek magukra Nagypénteken. Fehérben mentek azonban a csonkamisére a többnyire vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.
Református hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák Nagypénteken apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy hamarább kezdjenek beszélni. Görgeteg református anyái kisgyermeküket szintén nagypénteken viszik először templomba, és fejét – nyilván hasonló szándékkal – háromszor a falához érintik.

A korábbi századainkban divatos misztériumjátékok közül… Szépkenyérű Szentmártonban följegyzett biblikus népballada:

Jézus az asztalnál eszik,
fehér virágok…
Zsidók a ház megett lesik.
Kiment Júdás ő közéjük,
fehér virágok…
Beszélgetni kezdett vélük…
Zsidók azonnal elfogják,
fehér virágok…
Megkötözték, elhurcolták.
Kegyetlenül korbácsolták
fehér virágok…
Fatövissel koronázták.
Mérges ecettel itatták,
fehér virágok…
Mindenképpen kicsúfolták.
Keresztet vállára tették,
fehér virágok…
Poros útra így vezették.
Golgotára felvezették,
fehér virágok…
Fakeresztre feszítették.
Nem láttam én szebb gyümölcsfát,
fehér virágok…
Mint a Jézus keresztfáját.
Piros vérrel virágozik,
fehér virágok…
Szentlélekkel gyümölcsözik….

Egy 19. századi magyar imádságban Krisztus szenvedéseinek száma is szerepel:

Óh Uram Jézus Krisztus! ki százkét csapást a zsidóktól felvettél, azoktól a kertben harmincszor pofonverettél. Annás házánál hétszer földre estél, fejeden, karjaidon és melleden harminc ütést szenvedtél, vállaidon is harmincat, szent hajadnál fogva harmincszor vonattál, szentséges szívedből százhuszonkilenc fohászkodást bocsátottál, harmincháromszor szakálladnál fogva hurcoltattál, halálosképpen taszíttattál. Hogy a kereszttel a földre estél, tehát ezerhatszázhatvanhat csapást ostorozásodkor szenvedtél, szent fejeden a töviskorona miatt ezer sebet szenvedtél. A kereszten három hegyes tövis szent fejedet átjárta, orcádra harminchétszer köptek, szent testeden ötezernégyszázhetvenöt seb. A vitézek, kik megfogtak, ötszáznyolcvanan voltak, a hóhérok harminchárman, kik kötözve vezettek: hárman. Vérednek cseppjei, melyek kiszármaztak szent testedből, harmincezernégyszázharminc volt. Kérlek Tégedet, e keserves kínszenvedésed, vérednek kiontása és szent halálod által, minden bűneimnek bocsánatáért, és hogy engem megments minden testi és ördögi veszedelemtől…

Régi időkben a természet jelenségeit is hiedelmeikből magyarázták:
A hangutánzó nevén huputamadár, vagyis a büdösbanka, azaz a búbosbanka csúfolta Krisztust, amikor üldözték. Mondogatta: hupp, hupp! Ezért kell neki csúnyasággal táplálkoznia.
(Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, 1975. Fehérvasárnap)

Húsvét

Húsvét napját a székelység, északi csángóság és őrségi magyarság húsvét, a rác háborúság által meggyötört magyar (szlavóniai) Kórógy református népe húzsvéit, a moldvai csángóság húszit, Göcsej hüsit, hüsiét alakváltozatban emlegeti.

A “Húsvét” szó az Árpád-korban keresztnévként is fölbukkan. 1211.: “Isti vero sunt vdvornici Thopos Strab Karassun cum filio suo cwsveth. 1240. is villa Fer est unus vinitor, nomine Hvsuet.” Viselője nyilván erre az ünnepre született. Kérdés, hogy a ma élő Húsvéth családnév keresztnévi eredetű-e?
Igencsak ajánlott lenne ma is hagyománytisztelő családokban Húsvétkor születött  keresztény magyar fiaknak illőn a Húsvét nevet adni.

A népünktől támadás, feltámadás, Csíkménaságon kikerülés néven is emlegetett szentséges körmenetet ősi soron csak Közép-Európában ismerik. A szabadságharc idején a bácskai Boldogasszonyfalva (Gospodince) ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. Nagyszombat napja volt (1849), és a rohamra induló csapatban felhangzott az ének: Föltámadt Krisztus ez napon! Erre az egész zászlóalj alleluja-harsogás közben véres közelharccal be is vette Boldogasszonyfalva ellenség által bitorolt sáncait.

A tojás az életnek, újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más felfogás szerint a tojáshéj az Ószövetséget, belseje pedig az Újtestamentomot jelképezi. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. Nyilván a templomi szószék, szemléletes franciskánus prédikáció hatására így magyarázza a csíkménasági szóhagyomány is: a piros héj Krisztus elhullatott vérét, a fehér, azaz belső festetlen rész pedig a verejtékét jelképezi. A húsvéti tojás Krisztus feltámadására emlékeztet. Mint mondogatják, amint a csirke áttöri a tojás falát és életre kel, úgy támad föl Jézus is a sírjából.

A méltatlanul elfeledött, tehetségös szögedi rajzoló, Bozó Gyula szöbb időket idéző, csodás képöslapjaival

kíván

Békés Boldog Húsvétot !

a Szögedi Védegylet
nevében
Dr Szabó László
elnök

2015. Szelek (április) hava 3.-án, Nagypéntök hajnalán.

Ajánlott olvasmány: Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, szömelvényök, 1975.

The post Aszúpéntökre Föltámadás – Húsvét magyarul appeared first on Szögedöm.hu.

Valamikor, réges-régen, a hétszépségű varázserdőben, ahol a fák égig nőttek, a virágok illatát a tündérek varázsolták, a füvek zöldjét a patakok locsolták, élt egy kis nyúl boldogan. Futkározott, kacarászott, harangocskáját rázogatta, amit egy tündértől kapott ajándékba.
Egyszer aztán nagy baj érte, mert megpihent egy fa alatt. Elővette répácskáját, s hogy jól lakjon, lakmározott belőle, a harangocskát pedig felakasztotta a fára. Ebéd után édes a pihenés, ezért aztán elszunyókált, s a harangocska meg fenn a fán egyre feljebb-feljebb került. Mert a fácska varázsfa volt, gyorsan nőtt és nődögélt. Mire felkelt nyuszi koma, fenn volt már a harangocska, majdnem fenn az ég tetején, a magas fa leg hegyén. Könyörgött szegény nyuszika:
– Kedves fa, add vissza a harangocskámat!
Kárörvendve mondá a fa:
– Nem adom, én, nem biza!
Mérges lett a kis nyuszi:
– Megállj, elmegyek a baltához, s kiváglak!
Elment hát a baltához, s kérlelte:
– Balta, vágd ki azt a fát, nem adja a harangocskámat!
– Dehogy vágom, dehogy vágom, kicsorbulok én attól!
Elment a nyúl a köszörűkőhöz, s kérlelte:
– Köszörűkő, köszörüld meg a baltát! Balta nem vágja ki a fát, a fa nem adja vissza a harangocskámat.
– Nem köszörülöm, biz én!
– Na, megállj, te köszörűkő, elmegyek a vízhez!
– Víz, hajtsad, kérlek a követ, nem élezi a baltát, balta nem vágja a fát, a fa nem adja a harangocskámat!
– Nem hajtom én, nem bizony!
– Megállj, elmegyek a bikához!
– Bika, kérlek, idd ki a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
– Nem iszom, ki, nem biz én!
– Megállj, bika, elmegyek a puskáshoz!
– Puskás bácsi, kérve kérlek, lődd le nekem a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
– Nem lövöm le, nem biz én!
– Ejnye, puskás hiába kérlek, elmegyek hát, az egérhez!
– Egér, rágd a puskás fenekét, nem lövi le a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja meg a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
– Nem rágom én, nem biz én!
– Na, megállj csak egér koma, szólok én a macskának!
– Macska, fogd meg az egeret, egér nem rágja a puskás fenekét, puskás nem lövi le a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja meg a követ, kő nem élezi a baltát, balta nem vágja ki a fát, fa nem adja a harangocskámat!
Szólt a macska:
– Eredj, hozzál nekem tejecskét!
Elment a nyúl a tehénhez:
– Drága, tehénke, adjál nekem tejecskét! Tejet viszem a macskának, macska megfogja az egérkét, egér megharapja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
– Eredj, hozzál nekem szénát! – szólt a nyúlhoz a tehén.
Elment a nyúl a kaszáshoz, s kérlelé:
– Kaszás adjál nekem szénát, elviszem a tehénkéhez, tehénke ad nekem tejet, tejet viszem a macskához, macska megfogja az egeret, egér kirágja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
– Eredj, hozzál kaszakövet!
Elment a nyúl a piacra:
– Kaszaköves, adjál nekem kaszakövet, elviszem a kaszáshoz, kaszás ad nekem szénát, elviszem a tehénkéhez, tehénke ad nekem tejet, tejet viszem a macskához, macska megfogja az egeret, egér kirágja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
Azt mondta a kaszaköves:
– Eredj, hozzál nekem vizet!
Elment a nyúl a kúthoz:
– Kérlek, kút adjál nekem vizet! Vizet viszem a kaszaköveshez, kaszaköves ad kaszakövet, elviszem a kaszáshoz, kaszás ad nekem szénát, elviszem a tehénkéhez, tehénke ad nekem tejet, tejet viszem a macskához, macska megfogja az egeret, egér kirágja a puskás fenekét, puskás lelövi a bikát, bika kiissza a vizet, víz meghajtja a követ, kő megélezi a baltát, balta kivágja a fát, s visszakapom a harangocskámat!
És láss, csodát, nem kicsit, nagyot, a kút a nyúlnak vizet adott! Nyúl vitte a kaszaköveshez, kapott ezért kaszakövet, elvitte a kaszáshoz, kaszás adott szénát, a tehén adott tejet, macska megfogta az egeret, egér kirágta a puskás fenekét, puskás lelőtte a bikát, bika kiitta a vizet, víz meghajtotta a követ, kő megélezte a baltát, balta kivágta a fát, nyuszika megkapta a harangocskát!
Jó lett hát a mese vége, de meg ne kérdezd, arra kérlek, hogy mi lett volna, ha az a kút száraz lett volna!

The post A kis nyúl – deszki mese appeared first on Szögedöm.hu.

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh’se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

The post Wass Albert: Nagypénteki sirató appeared first on Szögedöm.hu.

Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.

A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű, ahol a legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A kapukat bezárták a menet előtt, csak később nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje. A pécsi egyházmegyében is volt a középkorban körmenet: a hívek itt is ruhájukat terítették az útra.* Talán ennek a liturgikus hagyománynak elnépiesedett maradványa, hogy számos helyen vagy virágvasárnap, vagy nagypénteken kirakják a téli vastag ruhát az udvarra, utána pedig elteszik jövőre.

A szentelés középkori monasztikus szertartásáról a Pray-kódex tájékoztat bennünket. Archaizmusai közül említésre méltó, hogy az egész falut megjáró körmenetben az írás e szavainál: percutiam pastorem, a papot a barkaággal megveregették.* Általános hagyomány szerint Jézust vagy az evangéliumos könyv, pedig feszület jelképezte, amelyet zöldelő ágakkal díszítettek. Németországban és Ausztriában a körmeneten egy fából faragott, kerekeken járó szamarat (Palmesel) is körülvezettek. Ezt is virággal és zöld ággal ékesítették.* Van adatunk arra, hogy a német lakosságú Bártfa városában a XV. században a virágvasárnapi körmeneten szamárháton ülő Krisztus-szobrot is vezettek.*

Általánosnak tetsző régi hagyomány szerint már a virágszombati barkagyűjtés is paraliturgikus cselekmény volt. Van adatunk arra, hogy a vigílián körmenet indult a barátok sümegi templomából a barkahordozó gyermekek elé (1714).* A barkát Szabadkán a Rókus-kápolnában gyűjtötték össze.* A hívek körmenetben innen vitték át az ünnepen a közeli Teréz-templomba, ahol a szentelés történt. Majd liturgikus előírás szerint a templomi körmenetben is részt vettek vele.

A századfordulón a göcseji iskolásgyerekek szombaton mentek ki az ágakért a közeli erdőre vagy hegyre. Ez alkalommal a fiúk fekete cukorsüvegből készített zsákot tettek a fejükre. Fel is bokrétázták, felpántlikázták, oldalukra pedig fakardot kötöttek. A kislányok fejükön fehér koszorúval jelenek meg az iskolában. Innen a mester, vagyis tanító vezetésével párosan, nótázva mentek ágakat vágni. Miután ez megtörtént, a magukkal vitt ennivalót, többnyire tojást, elköltötték. Akadt gazda, aki a hegyen borral is megkínálta őket. A szentelésre szánt ágakat vállukon, most már valamelyik virágvasárnapi éneket énekelve, vitték hazafelé. A templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltárt környező falakhoz. A hívek másnap ebből vettek maguknak.*

A felsőnemesapáti kisdiákok apróbb testvéreikkel virágszombaton már húsvétra készült ünneplő ruhájukban jelentek meg az iskolában. Karonülő apróságaikat a menyecskék is elhozták. Az iskola udvarán szépen felsorakoztak, és tanítóik kíséretében hangos énekszóval vonultak a bíró házáig, ahol már várták őket:

Hej koszorú, koszorú,
Szép színű és jószagú,
Vannak benne virágok,
Kis rövidke zöldágok,
Cifra kicsiny levelek,
Vannak benn üres helyek.

Liliom a tisztaság,
Szelídség a gyöngyvirág,
Rózsa szeretet jele,
Zöld a remény levele,
Cifra kicsiny levelek,
Vannak benn üres helyek.

A bíró virágzó barkát osztott ki a gyerekek között, akik éneküket az udvaron mégegyszer elénekelték. Innen a templomba menet már a liturgikus ünnepi himnusz, a Gloria, laus et honor magyar mását zengedezték: Dicsőség és dicséret Neked megváltó királyunk, kinek gyermeki szép sereg mond édességes éneket. Harangszóval fogadták őket. Bent a templomban lerakták a hozott barkát. Másnap ezt szentelték meg, és osztották ki.

A szegedi tájhoz tartozó Balástyán az ágakat szintén iskolásgyermekek szokták összegyűjteni Gergely napjától egészen az ünnepig. Fáradozásukért némi ajándék járt.
Hajós német faluban fiúgyermekek a barkacsomót söprű módjára lennel erősítik egy botra és úgy viszik a nagymisére. Ebből egy-egy jut a nagyanyjuknak, keresztanyjuknak, esetleg még más ismerősöknek is. Az ágakat délután hordják szét. Piros tojást kapnak érte. A megmaradt barkát a ház kerítésére tűzik és nagyszombatig otthagyják, amíg meg nem szólal a feltámadást jelző harangszó. Ezután tűzvész ellen fölviszik a padlásra. A régieket időnként elégetik, és a kert földjére szórják.*

A hagyományt céltudatos kutatással bizonyára még napjainkban is gyarapítani lehetne. Figyelmet érdemel benne a diákság, később fiúgyerekek rekordációs tevékenysége, amely még föltétlenül a középkorba nyúlik vissza, és idézi a pueri Hebraeorum hozsannázását. Az ábrázolás a hazai ikonográfiában egyébként ritkán fordul elő. Figyelmet érdemel azonban a Kálmáncsehi Breviárium egyik miniatúrája.*

A Bakonyvidéken a hívek olvasójukkal körülfogva tartják föl a barkát szentelésre.* Horvátzsidányban a legfiatalabb családtag viszi a barkát szenteltetni.*

Kömpöc tanyaközség szegedi eredetű népe – új temploma leányegyház lévén, ahol nincs barkaszentelés – úgy segít magán, hogy az előtte álló fűzfákról vág le egy-egy ágat. Szentelménynek tiszteli és hajlékában ezt tűzi ki.

A virágvasárnapi szentelt barka, más népi nevein bárka, cica, Kapnikbányán cicaberke, görögkatolikusoknál cicuska, Göcsejben cicamaca, cicemaca, cicabarka,* macuka, Bátyán cicaméce, Székelyföldön pimpó, Aranyosszéken, Torockón fűzfacicula, polinga,* a Borsavölgyében picus,* nagyrabecsült népi szentelmény: Krisztus királyi menetének tanúja és emlékjele.*

Mikes Kelemennek, a Fejedelem nagypénteken történt haláláról írt levelében olvassuk: virágvasárnap gyöngeség miatt nem mehetett templomba, hanem a közel való házból hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térdenállva vette cl a kezéből, mondván, hogy talán több ágat nem fog venni.*

A virágvasárnapi szentelt barkát Somogyi Elek szerint* azért szentelik, hogy mindnyájan azon hívek, akik ájtatosan fogának vélek élni, minden testi s lelki veszedelmektől Istennek kegyelme által megőriztetnének. Mert abban áll azoknak megszentelések, hogy azok a lakosok, akiknek hajlékába találtatnak e megszentelt ágak, az ördögnek minden ártalmitól szabadok legyenek. Hogy azoknak mindennapi szemlélése minket arra integessen, miképpen kellessék a mi életünknek ártatlanságával, azaz a jóságos cselekedeteknek gyakorlásával virágzanunk.

A szentelt barkát használják orvosságul. A szegedi tájon a család mindegyik tagja hideglelés ellen elnyel belőle egy-egy szemet. Máshol torokfájásról nyelik. A hagyományt Csorna népe is ismeri.* Az Ipolyvidéken azt tartják, hogy a tavalyról megmaradt barka és húsvéti morzsa füstje fölött fejjel lefelé lóbált gyerek kigyógyul a szemverésből. Hercegszántón hasonlóképpen. Sándorfalván a barkával a haldokló fölött keresztet rajzolnak boldog kimúlásért. Tápén a halott koporsajába teszik.

A matyóknál az eladólányt megveregetik a szentelésről hazahozott barkával, hogy minél hamarabb férjhez menjen.* Nyírvasvári görögkatolikus családjaiban az édesapa szokta megveregetni a gyerekek hátát. Sarud gazdái a jószágot vesszőzték meg vele. E szokás az aprószenteki korbácsolással keveredett. A palóc Szék faluban, hogy a ló jól menjen: a barka között ostorhegyet is szenteltetnek a templomban.* Szíhalmon széna- és szalmakazalba szúrják. Egyes vidékeken, ha valaki a passió alatt a szentelt barkából keresztet csinál és odahaza felszögezi a pajta ajtajára, akkor a tehén tejét nem bírják majd elvenni. Máshol a szentelt barkát a mestergerenda mellé teszik, mert különben a gonoszok megrontanák a tehenet. Eger vidékén, ha a virágvasárnap szentelt barkával megvesszőzik a tehenet, nem fog véres tejet adni. Szegeden, hogy a sertésvészt távoltartsák, az ólküszöb alá szentelt barkát tesznek. Makón a hazahozott barkából kevernek a jószágok ételébe. Vastagabb ággal a disznók eledelét kavargatják. Hasonló gyakorlat él Deszken is. Kiszomborban egy barkaszemet a ló, tehén homlokán dörgölnek szét, hogy a nyila ne csapjon beléjük.

Az Alföldön a méhkasok elé teszik, amikor először viszik a szabadba. Azt hiszik, hogy akkor a méhek sok mézet gyűjtenek, és jól rajzanak. Néhol, így Németprónán (Slovenské Pravno) a szentelt barkát porrá égetik és a vetőmag közé vegyítik,* hogy jó termés legyen. Zirc németsége három szemet a kútba dob, hogy a családnak jó vize legyen. Bőven termő lesz az a gyümölcsfa, amely alá a templomból virágvasárnap kisöpört szemétből raknak. Nagymányokon egyebek között a padláson tartott gabonába szúrják.*

A bokortanyák evangélikus tirpák népe örül, ha ismerős katolikus családoktól szentelt barkát kap.* Oltalmazó célzattal az elsőház kommódjára vagy tükör mögé kerül.

Jellemző, hogy a torockóvidéki unitárius és református magyarok is igen kedvelik az Aranyosszéken fűzfacicula, Torockón polinga néven emlegetett virágvasárnapi barkát, amelyet Torockószentgyörgy katolikus templomában szentelnek. Kitűzik a padlás gerendájára és nyári vihar idején tűzbe vetik.

Több helyen ismeretes az a hiedelem is, hogy a szentelt barkát nem jó bevinni a házba, mert akkor sok légy lesz. Ezért vagy a pincébe, vagy a padlásra viszik, vagy pedig az ereszet alatt tűzik fel. Itt az eredeti funkció elhomályosult. Elfelejtették, hogy őseik azért tűzték ki az ágakat a szabadban, hogy a villámok mintegy meglássák őket és elkerüljék a házat.* Maga a szokás megmaradt ugyan, de most már új értelmezést adtak neki.

A barka égiháború idején országszerte használatos. A régi szabadkémények világában a szegedi tájon ilyenkor szentelt gyertya lángjánál meggyújtották. Kémény alá tartották, hogy füstje eloszlassa a rossz föllegeket. Sándorfalván vihar, jégverés esetén előveszik, apróra összevagdalják. A konyhában felfordítják az asztalt, négy lábára ráteszik az apróra vágott barkát és úgy imádkoznak mellette.

Szildágyságban égzengéskor szentelt barkával füstölik a szobát a veszedelem ellen.*
Hangonyi búcsúsok zarándokútjukra is elviszik a barkát, hogy az égiháború, villámcsapás elkerülje őket. Domoszló palóc faluban a gyerekek szentelt barkából formált négy keresztet ásnak el a szőlő négy sarkába.* Göcsejben szalmazsákba teszik, hogy a villám be ne csapjon a házba.* Kethelyen tűzre vetik, hogy füstje megakadályozza a villám becsapását. Másik részét húsvét napján a mezőre viszik, letűzdelik, hogy a jég elkerülje a vetéseket. Ilyenkor mindenfelé térdenállva ájtatoskodó embereket lehetett látni a múlt század végén a földek között.*

A pécsi Nagydeindol szőlőhegyen égiháború, jégeső ellen barkát vetnek az Atya, Fiú, Szentlélek nevében tűzre.
Mintha igazában csak korunkban bontakoznék – talán a hazai németség hatására, – az a szokás, hogy a virágvasárnapi barkát nagypénteken, húsvét napján kiviszik a temetőbe és a hozzátartozók sírjára szúrják. Ismeri Szabadka bunyevác népe is. Bátyán annyi barkaágat raknak a temetői nagykeresztre, ahány elhalt tagja van a családnak. Budaőrs és a környékbeli német faluk mintegy Emmaust járva, húsvéthétfőn kiviszik a temetőbe, de ki a mezőre, vetésekre is.* Erdősmárokon a barkát a gazda földjére, a gazdasszony pedig az elhalt hozzátartozók sírjára viszi.

Ha valakit virágvasárnap temetnek, az eleki németek a pap kis kézikeresztjére (pacificale) barkát kötnek.*
Privigye (Prievidza) és Garamvölgye szlovák anyái a barkaszentelésre és passióra elviszik gyermekeiket, akik még nem tudnak beszélni, hogy mielőbb oldódjék meg a nyelvük. Hasonló Pölöskefő, Balatonendréd magyar hiedelme is: a néma, nehezen beszélő gyereket el kell vinni passiómondásra.

Hangonyi szólás szerint: mondassuk rá a passiót. Zalaszentbalázson azért viszik őket, hogy majd ne féljenek a mennydörgéstől. Ebbe a hiedelembe nyilvánvalóan belejátszott a szentelt barka sajátos szentelményi alkalmazása is. A nógrádi Kálló faluban ez a nagypénteki passió alatt történik.

A hagyomány nyilvánvalóan a jeruzsálemi gyermekek hozsannázásából merített ösztönzést.
Virágvasárnaphoz itt-ott archaikus tavaszünneplő hagyományok is fűződtek.

Nagykörü alföldi faluban virágszombaton a gyerekek kolompot kötnek a nyakukba, és az utcákon szaladgálva kolompolnak. Este, amikor már az emberek fekvőre tértek, a legények befogtak egy lovat az ekébe, és a lányosházak udvarán vagy kertjében barázdát szántottak és virágmagot vetettek bele. Akadtak olyanok is, akik az ablak alá orgonatövet ültettek.

Otok szlavóniai horvát faluban virágvasárnap a kutakat virággal szokták a lányok díszíteni. A szombaton szedett virággal vasárnapra virradóra fölékesítik kedvesük kútját, kiskapuját, kerítését. A lány leendő napa a kút vödrébe tojást tesz jutalmul, húsvétra ezt festik meg. Mielőtt elmennének a kúttól, megtöltik a vályut vízzel, és anyanyelvükön ezt éneklik: én fölkeltem kora reggel, vizet merek jó napamnak. Édes napam, kegyes napam, nyisd meg nekem kiskapudat. Ha a lány már jegyese is a legénynek, akkor a kútgémre a virág mellé magaszőtte cifra törülközőt is tesz jövendő napa számára, aki fönthagyja, hogy a falu népe templombamenet lássa. Ebéd után hálából kalácsot is visz leendő menyének, hogy a házát megbecsülte.*

Virágvasárnap a Kiskárpátokban sok helyen apró szlovák lányok zöld fűzfaággal járnak házról házra. Az ágat teleaggatják szalagokkal, és üres kifújt, de sásbéllel, színes ruhadarabkákkal körülfogott tojáshéjjal. Ezt „Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére” teszik, miközben az ablakok alatt Jézus kínszenvedéséről énekelnek.* A szokás katolikus tirpákjaink között is él. A lányok az evangélikus családokat is fölkeresik.*

A hagyomány Litke palóc faluban húsvét vigiliájára került át. A legények nagyszombat reggel először tojást gyűjtöttek, majd az erdőből repkényszerű billinget hoztak, hogy a lányok koszorút kössenek belőle. Amíg a koszorúkötés megtörtént, a reggel kapott tojásból rántottát sütöttek, de úgy fújták ki, hogy héját utána cérnára fűzhessék. A rántottát megették, majd a lányok a koszorúval a templomi zászlókat, kereszteket díszítették. Ezt Márk napján búzakoszorúval cserélik ki. A legények a tojáshéjból készített füzért a templom falára vagy a közelben egy fára függesztették.*

A hagyomány bizonyára sokkal gazdagabb helyi változatokban élt, mint amennyire a kutatásból, gyűjtésből ismeretes.
A palócok körében számos faluban fekete-, de főleg virágvasárnap máig él a kiszejárás, kiszehajtás, máshol villőzés. Minthogy a játék nem szakrális, illetőleg liturgikus fogantatású, csak éppen utalunk rá. Egyébként Manga János kiváló kutatásai* a részletezést fölöslegessé is teszik.

A kisze-hagyomány az archaikus pogány téltemetésnek, tavaszvárásnak színes megnyilatkozása, amely a szlovákoknál, cseheknél, morváknál is a mienknél gazdagabb változatokban ismeretes. A kisze szalmával tömött, felöltöztetett és a falun keresztülhurcolt, végül elégetett vagy vízbe dobott fabáb. Lányok, menyecskék, gyerekek énekszóval kísérik.
A moldvai Klézse csángó legényei virágvasárnap belefújnak tilinka nevezetű fűzfasípjukba. Ez a habajgatás: Célja – mint mondják – hogy a halottak meghallják és várják a húsvéti feltámadást.* Eredeti célzata szerint nyilvánvalóan a tavaszt költögették vele.

(Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából )

The post Virágvasárnap appeared first on Szögedöm.hu.

Vajon milyen nyelvű (volt) az Újszövetség eredetileg?

A nesztori(ánus) egyház hagyományos hite szerint az arámi nyelvű pesitta szöveg az eredeti, és ebből készült a görög fordítás, nem pedig a görögből az arámi. Az arámi nyelvet még az Asszír és a Perzsa Birodalom hagyományozta a térségre, visszaszorítva ezzel számos törzsi nyelvet.

Minthogy Jézus anyanyelve az arámi volt, így egészen kézenfekvő, hogy inkább anyanyelvén, mintsem görögül prédikált arámiul (is) értő – többnyire arámi anyanyelvű – híveinek…

Érdemes az arámi anyanyelvű nesztori(ánus) George Lamsa által a Pesitta Bibliából idézett Arámi Újszövetség talán hitelesebb szövegét is végiggondolni Nagypénteken…

Amit Urunk a keresztről látott… (Crucifixion, seen from the Cross by James Tissot, c. 1890)

Jézus utolsó szavai arámiul is fönnmaradtak! Érdemes hát Őt az anyanyelvén idézni:

Máté evangéliumában ( 27:46 ):

Eli, Eli, lama szabakhthani? – Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?

De ez az arámi bibliában – a Jézus nyelvét beszélők bibliájában:

Éli, Éli, lemána sabaqthán(i)! – Istenem, Istenem, hát erre tartogattál…

Elhagyatásról az arámi ősiratokban bizony szó nincs… – ܐܝܠ ܐܝܠ – Éli, Éli ! Istenem, Istenem!

Így a legutolsó szó is következetesen ért(elmez)hető: „Beteljesedett!”

Az arámi Lamsza Bibliáról olvashatnak itt: The Holy Bible from Ancient Eastern Manuscripts

Ha pedig nehezen menne elszakadni a varázsdoboztól a Sanyarúhétön is, hát ajánlom Mel Gibson Passióját újraélni Nagypéntökön, vagy talán Nagyszombaton… a Föltámadásig!

Jézus itt végre (csaknem hitelesen) az anyanyelvén beszél: arámiul! Élit szólítja, az Élő Istent…

A Sanyarúhét, Nagypéntök és Nagyszombat alkalmából érdemes a Megváltó nyelvét (ill. az ahhoz legközelebb álló nyelvváltozatot) beszélő szíriai falvakra (Ma’loula, Bakh`a és Jubb`adin ) is gondolni egy keveset…

Málula (Ma’loula) szír lakossága nyugat-arámi maradék. Jellegzetes persze ma már a szír-arab önazonosság-tudat és a kétnyelvűség is. A többség keresztény (főleg antiokhiai orthodox meg melkita görög katholikus). Új-nyugat-arámi nyelvük fönnmaradásához békeidőben sem használ a rohamos népességfogyás és Damaszkusz közelsége miatt a nyaralóövezetté válás. Málulának alig fél évszázada még 15 ezres lakossága volt, mely mára kettőezerre fogyott. Ez a nyári hónapok nyaralóáradatával földuzzad a bő háromszorosára, hat-hétezerre is…

Ma’loula, north of Damascu, Syria (33°51’ N, 36°33’ E). (http://www.yannarthusbertrand2.org)

Málula (Ma’loula) városka őslakossága állítja magáról, hogy Jézus nyelvét beszéli.
Fél évszázada a csendes és elszigetelt szír városkában még ez volt az uralkodó nyelv. Mára azonban kiveszőben van…
Arab közoktatás, a főváros közelsége, és az arab nyelvű média által a globalizmusban fölmorzsolódó kisközösségek sorsa vár a helyiekre is.
A lakosság többségének első nyelve ma már az arab. Arabul is beszélnek, többnyire második (házi) nyelvként ha ismerik még az arámi nyelv helyi változatát. A fiatalok a divat és a média kilúgozó hatására már nem tanulják meg anyáik és atyáik nyelvét sem…
Az újarámi (nyugat-arámi) természetesen nem lehet azonos – kétezer év távlatából – Jézus nyelvével, de az ahhoz legközelebb álló arámi nyelvváltozat. Lehet persze hasonlítani helyzetét a latin nyelv és leszármazottai, az újlatin nyelvek kapcsolatához.
George Rizkallah, nyugdíjas helyi tanár úr küldetésének tekinti nyelve megmentését. Nyári táborokat szervez, dalokat ír, azok által oktat gyermekeket saját anyanyelvükre. Szorgos és kitartó munkája nyomán a szír kormány immár támogatja a helyi arámit oktatását. Arámi nyelvkönyvük kapható több európai nyelven is…

Szent Thakla / Thekla (Mar Takla) monostor Ma’loulában, Szíriában, a(z új)nyugat-arámi utolsó nyelvterületén.

A Málulai kolostor névadója Szent Thekla, aki igen nagy népszerűségnek örvend erre felé. A Thekla (ógörögül: Θέκλα) név jelentése: Isten dicsősége. Szent Thekla Szeleukida királyi családból származott, majd kereszténységre tért és téríteni kezdett. Ebben oly sikeres volt, hogy Szent Theklát „női apostol”-ként is emlegetik. Szinte bizonyos, hogy Ő is arámi nyelven tanított (miként az apostolok is). Tisztelete különösen Seleucia, Iconium (a mai Konya), és Nicomedia vidékén virágzott.
Állítólag Pál apostol térítette meg, amikor már eljegyezte egy hozzá hasonlóan pogány kérő. Megtérésének története az apokrüph (rejtett) iratok közül került elő Oxyrhynchus romváros papüruszai között (az arab szemétdombról). (Lásd: Acts of Paul and Thecla)
Amikor felvette a kereszténységet és bejelentette, hogy szűzi életét a hitének szenteli, a család fölháborodása határtalan volt.

Szent Thekla szobra Ma’loulában (Bernard Gagnon képe 2010-ben)

Máglyára ítélték, de vihar oltotta el a máglya tüzét. Később erőszakos kérő (nemesember) bántalmazásáért halálraítélték, de széttépésére rendelt vadállatok közt egy nőstényoroszlán védte életét a bőszült hímektől. (Ez különösen jelképes!) Végül egy szikláról akarták letaszítani, de megnyílt a szikla, és így el tudott menekülni. Élete végét remeteként élte egy barlangban. Barlangsírja mellett épült a mai Szent Thekla kolostor.

A megmentéséül egykoron megnyíló hegy ormán pedig ma a Megváltó szobra áll…

MAR TEGHLA (Mar Takla – Szent Thakla / Szent Thekla) fölött a Megváltó (Fénykép: Gh.H.)

Vajon túléli-e a polgárháborút a Megváltó nyelve?
Vagy legalábbis, ami még mára hi(he)tetlen elfeledve megmaradt belőle…

A mammoni globalizáció most irtja ki a kereszténység nyelvi gyökérzetét. Arámi segélysikolyuk nem hallik el hozzánk. Nem is értenénk. A távolságon túl elnyomja ma azt a polgárháború zaja is… De most, Húsvétkor minden keresztény szívén csöndesen, esdeklőn kopogtat…

Kopogtató – Ma’loula, Syria (Photograph: JRodrigues/flickr)

Marad-e még kapu a krisztusi nyelvhez?
Lesz-e még hol kopogtatni a Megváltó szavainak megértéséhez?
… vagy megelégszünk a többszörösen téveteg (tükör?)fordításokkal…

Sz L

Ajánlott írások még (angolul):

Sly, Liz (2003-03-12). „Language of Jesus clings to life”. Chicago Tribune.
Black, Ian (2009-04-14). „Endangered Aramaic language makes a comeback in Syria”. The Guardian (London).

The post Istenem, Istenem, hát erre tartogattál! appeared first on Szögedöm.hu.

A Föltámadás előtt – a Sanyarúhét már lassan véget ér – a Nagypéntök sötétlik.

Sokan ma már a „Húsvét” értelmét sem élik át, a böjtöt is elmulasztják, pedig – materialista alapon is – a test egészségének is használ olykor egy kis koplalás… Hajdanvolt táltosaink szerint a szellemi megtisztuláshoz, az átszellemüléshez is használ a böjt…

A Magyar Föltámadáshoz pedig a “legszögedibb szögedi” írásaiból kínálok merengető csokrot aszupéntökön:

Nagypéntök – Hosszúnap – Aszupéntök,

Nagypéntek a csíki székelység ajkán itt-ott hosszúnap, az északi csángókén aszupéntek, ősi egyházi hagyomány nyomán nagyszombattal együtt a böjt és gyász napja. Mégsem pirosbetűs ünnep: Krisztus nem a Kálvárián, hanem húsvét hajnalán dicsőült meg. Viszont kálvini felfogás szerint a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Ezért a református egyház nagypénteket tekinti legnagyobb ünnepének.

Szentistván borsodi faluban ezt mondják: Ha halottjaink mellett virrasztunk, akkor mennyivel inkább virrasztunk Jézusért! Virrasztanak az Úr koporsaja mellett Zalaszentbalázson is.

Vasvár sajátos hagyománya a feketelakodalom, másként gyászmenyegző. Nagypéntek este összegyülekezve, egész éjszaka virrasztanak, imádkoznak, a fájdalmas olvasót végzik, közben Mária-siralmakat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság vasvári nevét kapta.

Nagypéntökön a szögedi tájon nem ég a tűz, tehát kenyeret sem szoktak sütni ezön a napon. Öreg szőregiek szerint, aki a nagypéntöki (csütörtökön sütött) kenyérből evett, azt a háborúban nem érte fegyver.

Aki nagypénteken káromkodik, a zagyvarékasiak szerint oda vág a villám. Az Ipoly menti palóc gazda így oktatja fütyörésző, káromkodó szolgáját: Az Úrjézus halálakor ne örülj, de ne is káromkodj!

Nagypénteken régebben fekete gyászban mentek nemcsak az asszonyok, hanem még a lányok is a templomba. Csököly református asszonynépe még a század elején is tiszta fehérben, – fehér gyászban – eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre.

Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Hajdan az egész Ormánságban is fehéret öltöttek magukra Nagypénteken.

Nagy Zoltán (rajzoló) Népviselet bélyegsorozat – Csököly 1963 (scan – Darjac)
Fehérben mentek azonban a csonkamisére a többnyire vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. A taranyi leányoknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.
Református hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák Nagypénteken apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy hamarább kezdjenek beszélni. Görgeteg református anyái kisgyermeküket szintén nagypénteken viszik először templomba, és fejét – nyilván hasonló szándékkal – háromszor a falához érintik.

A korábbi századainkban divatos misztériumjátékok közül… Szépkenyérűszentmártonban följegyzett biblikus népballada:

Jézus az asztalnál eszik,
fehér virágok,
Zsidók a ház megett lesik.
Kiment Júdás ő közéjük,
fehér virágok,
Beszélgetni kezdett vélük…
Zsidók azonnal elfogják,
fehér virágok,
Megkötözték, elhurcolták.
Kegyetlenül korbácsolták
fehér virágok,
Fatövissel koronázták.
Mérges ecettel itatták,
fehér virágok,
Mindenképpen kicsúfolták.
Keresztet vállára tették,
fehér virágok,
Poros útra így vezették.
Golgotára felvezették,
fehér virágok,
Fakeresztre feszítették.
Nem láttam én szebb gyümölcsfát,
fehér virágok,
Mint a Jézus keresztfáját.
Piros vérrel virágozik,
fehér virágok,
Szentlélekkel gyümölcsözik….

Egy 19. századi magyar imádságban Krisztus szenvedéseinek száma is szerepel:

Óh Uram Jézus Krisztus! ki százkét csapást a zsidóktól felvettél, azoktól a kertben harmincszor pofonverettél. Annás házánál hétszer földre estél, fejeden, karjaidon és melleden harminc ütést szenvedtél, vállaidon is harmincat, szent hajadnál fogva harmincszor vonattál, szentséges szívedből százhuszonkilenc fohászkodást bocsátottál, harmincháromszor szakálladnál fogva hurcoltattál, halálosképpen taszíttattál. Hogy a kereszttel a földre estél, tehát ezerhatszázhatvanhat csapást ostorozásodkor szenvedtél, szent fejeden a töviskorona miatt ezer sebet szenvedtél. A kereszten három hegyes tövis szent fejedet átjárta, orcádra harminchétszer köptek, szent testeden ötezernégyszázhetvenöt seb. A vitézek, kik megfogtak, ötszáznyolcvanan voltak, a hóhérok harminchárman, kik kötözve vezettek: hárman. Vérednek cseppjei, melyek kiszármaztak szent testedből, harmincezernégyszázharminc volt. Kérlek Tégedet, e keserves kínszenvedésed, vérednek kiontása és szent halálod által, minden bűneimnek bocsánatáért, és hogy engem megments minden testi és ördögi veszedelemtől…

(Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, szömelvényök, 1975. Fehérvasárnap)

Amíg kiveszött magyar hagyományaink föltámadásán nem szorgoskodunk, addig várat magára a Magyar Föltámadás…

A méltatlanul elfeledött tehetségös szögedi rajzoló, Bozó Gyula szöbb időket idéző, csodás képöslapjaival …

Békés Boldog Húsvétot !

kíván

a Szögedi Védegylet
nevében
Dr Szabó László
elnök

2013. Kikelet (március) hava 29.-e, Nagypéntök virrasztató éjén.

Ajánlott még:

The post Nagypéntök – Aszupéntök – Magyar Föltámadás appeared first on Szögedöm.hu.