Ha a közoktatás föl is adná, hát csak rajtunk múlik! De miért is hagynánk?!
Itt az idő! Ha mi magunk gyermekeinkkel szavaljuk, nekik megtanítjuk, évente csak egyszer tiszta szívvel újramondjuk, mind a hat versszakát… Hát Petőfi szövegében – az eredetiben – az erő is visszatér!

Öregapám a „Talpra magyar”-t már négyévesen szavalta!

Ugyanígy Bendegúz fiam is…
Hát ugyan mi akadályozna meg bárki mást?!

Petőfi Sándor – Nemzeti dal – Elmondja : Sinkovits Imre

Nemzeti dal.

Talpra , magyar , hí a haza !
Itt az idő , most vagy soha !
Rabok legyünk vagy szabadok ?
Ez a kérdés , válasszatok ! –
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Rabok voltunk mostanáig ,
Kárhozottak ősapáink ,
Kik szabadon éltek haltak ,
Szolgaföldben nem nyughatnak .
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Sehonnai bitang ember ,
Ki most , ha kell , halni nem mer ,
Kinek drágább rongy élete ,
Mint a haza becsülete .
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Fényesebb a láncznál a kard ,
Jobban ékesíti a kart ,
És mi még is lánczot hordtunk !
Ide veled , régi kardunk !
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

A magyar név megint szép lesz ,
Méltó régi nagy hiréhez ,
Mit rá kentek a századok ,
Lemossuk a gyalázatot !
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Hol sírjaink domborúlnak ,
Unokáink leborúlnak ,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket .
A magyarok istenére
Esküszünk ,
Esküszünk , hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Petőfi Sándor
1848. Kikelet (március) 13.-án,

Petőfi szavalja a Nemzeti dalt – Zichy Mihály képén.

A Nemzeti dal – Illyés Gyula szerint – magának a költőnek is egyik legkedveltebb költeménye volt.

Petőfi e versét két nappal a forradalom kitörése előtt írta, mely Szikra hatására esett Talpra…
A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására alakult…
Amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort – Rajta magyar, … ! – azt mondotta Petőfinek, hogy:
„Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”.
Petőfi megfogadta a jó tanácsot…

Petőfi Kikelet 15.-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta föl a versét.
A hagyomány szerint később a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva szavalta el az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt…

Az Ünnep alkalmából újraélni ezt az élményt mindannyiunk öröme lehet!

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány

Petőfi Sándor – Tolcsvay László : Nemzeti dal

The post Petőfi Sándor – Nemzeti dal appeared first on Szögedöm.hu.

 DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, néprajzkutató, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa részére a magyar néprajztudomány egészét átfogó – a népi gazdálkodás szinte valamennyi ágát, a népköltészetet, a néprajzi csoportok együttélését, a néphagyomány jelentőségét és ápolását is érintő – nemzetközileg is számon tartott tudományos kutatásaiért, publikációiért, oktatói és közéleti tevékenysége elismeréseként;

 DR. EŐSZE LÁSZLÓ, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a zenetudomány kandidátusa, Erkel Ferenc-díjas zenetörténész részére a magyar és a nemzetközi zenetudományt egyaránt gazdagító, az egyetemes operatörténetet, Kodály Zoltán és Liszt Ferenc munkásságát feldolgozó, forrásanyag-értékű munkásságáért, meghatározó jelentőségű, több évtizedes intézményvezetői tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként;

FEHÉR M. ISTVÁN, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, filozófia- és eszmetörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Filozófiai Intézetének egyetemi tanára részére a Heidegger-kutatás és a filozófiai hermeneutika terén elért – határainkon túl is számon tartott – eredményeiért, több évtizedes hazai és nemzetközi tudományos, tudományszervezői és oktatói tevékenységéért, szakterületének fejlődéséhez való tevőleges hozzájárulásáért;

  FÜLÖP FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, vegyész, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kara Gyógyszerkémiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára részére a szintetikus szerves kémia, az innovatív gyógyszerkutatás terén, a következő nemzedék magasan kvalifikált szakembereinek utánpótlásában, a gyógyszerészképzésben, tudományos eredményeinek színvonalas publikálásában elért, világszerte nagyra becsült eredményeiért, rendkívül aktív tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként;

 DR. HALMOS BÉLA, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a zenetudomány kandidátusa, népzenekutató, előadóművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára részére népművészeti örökségünk ápolásáért, a népzeneoktatás megszervezésében való tevőleges részvételéért, a Táncház Archívum létrehozásáért, a hagyományok megőrzésében és továbbadásában meghatározó jelentőségű, a szellemi kulturális világörökség részét képező táncházmódszer megalkotásáért és elterjesztéséért, rendkívül sokrétű tevékenysége elismeréseként;

 DR. HEGEDŰS ISTVÁN, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hidak és Szerkezetek Tanszékének professor emeritusa részére a vasbeton tartószerkezetek analízise, tervezése területén végzett négy és fél évtizedes oktatói, kutatói és publikációs munkásságáért, számos tervezett és megépült szerkezet független vizsgálatában végzett szakértői tevékenységéért, a szakember-utánpótlás neveléséért és szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként;

   DR. KÉRI GYÖRGY a Magyar Tudományos Akadémia doktora, biokémikus, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézetének kutatóprofesszora részére a gyógyszerkutatás, azon belül elsősorban a jelátviteli terápia területén végzett igen eredményes, úttörő jelentőségű kutatómunkájáért, a peptidhormon-származékok, illetve az antitumor hatású kinázgátló hatóanyagok kutatása területén elért eredményeiért, valamint a TT232 jelű peptidszármazék mint tumorellenes gyógyszer-hatóanyag és egy új vezető molekulakereső technológia kifejlesztéséért;

  KOSZTOLÁNYI GYÖRGY, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, orvos, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai és Gyermek-fejlődéstani Intézetének professor emeritusa részére a gyermekgyógyászat genetikai kérdései, a genetikailag sérült csecsemők, kisgyermekek kórfelismerése és gyógyítása terén végzett több évtizedes, nemzetközileg is számon tartott tudományos, kutatói és oktatói munkássága, szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként;

    DR. KOVÁCS ANDRÁS, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos tanácsadója, a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára részére a magyar zsidóság háború utáni társadalomtörténete, a kisebbségszociológia, a kisebbségek identitása terén végzett több évtizedes, nemzetközileg is nagyra becsült tudományos, kutatói és oktatói munkássága elismeréseként;

    MAROSI MIKLÓS, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Ybl Miklós-díjas építész, a KÖZTI Zrt. főépítésze részére a középület-tervezés széles skálájára – különösen a kórháztervezésre – kiterjedő, újító jellegű funkcionális és szerkezeti megoldásaival, valamint a részletek pontos kimunkálásával példaként szolgáló gazdag életművéért, szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként;

  MEZEI FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Jenő Fizikai Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója részére a neutronkutatásban elért, nemzetközileg kimagasló eredményeiért és a magyar ipar által nagy értékben exportált neutronoptikai berendezések kifejlesztéséért, nemzetközileg is nagyra becsült tudományos munkássága elismeréseként;

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, etnográfus, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Néprajztudományi Intézetének professor emeritusa részére a magyar néprajztudomány területén végzett iskolateremtő munkásságáért, tudományszervező tevékenységéért, a Magyar néprajz nyolc kötetben című kézikönyv szerkesztőbizottsági elnökeként végzett munkájáért, nemzetközi szinten is kiemelkedő, szintézisteremtő eredményeiért;
    DR. PERNER FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, állami díjas orvos, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának professor emeritusa részére több mint négy évtizedes iskolateremtő munkásságáért, az úttörő jelentőségű hazai szervátültetési program megvalósításáért, speciális sebészi – többek között máj-, endokrin, colorectális és vesetumor-sebészetet érintő – profilok kialakításáért, új műtéti eljárások alkalmazásáért, a sebészutánpótlás nevelése érdekében végzett oktatói tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként;

   PINTZ JÁNOS, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének kutatóprofesszora részére a prímszámok elméletében, különösen az ikerprím-sejtés és a Goldbach-sejtés megoldása irányában elért, világviszonylatban is nagyra becsült eredményeiért, tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként;

   DR. VARGA CSABA, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, jogász, jogfilozófus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa részére a jogelmélet valamennyi területét felölelő, nemzetközileg is számon tartott több évtizedes tudományos, kutatói munkássága, eredményes oktatói, közéleti tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként.

A Széchenyi-díjat megosztva kapta:

 DR. OSZLÁNYI GÁBOR, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontja Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének tudományos tanácsadója és DR. SÜTŐ ANDRÁS, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontja Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének fizikusa a krisztallográfiai fázisprobléma megoldására alkalmas, világszerte alkalmazott új eljárás kidolgozásáért, tudományos eredményeik elismeréseként.

The post Széchenyi-díjasok appeared first on Szögedöm.hu.

Történelmünk és kultúrtörténetünk ezeréves története azt mutatja, hogy az idő mindig igazságot tett művészeink, tudósaink megítélésében – mondta a díjazottakhoz fordulva az államfő, hozzátéve azonban: elismerésükkel arra tesznek kísérletet, hogy „felgyorsítsák az időt”.
A nemzeti ünnep alkalmából odaítélt kitüntetéseket a köztársasági elnök Kövér László házelnök társaságában adta át a díjazottaknak. A zord időjárás miatt a Csík Zenekar tagjai nem tudták átvenni Kossuth-díjukat.

A díjazottak:

Magyarország köztársasági elnöke – a miniszterelnök előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából  a Kossuth-díjat adományozta:
  ANDRÁS FERENC Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, forgatókönyvíró, érdemes művész részére sajátos, kritikus hangvételű, társadalmunk groteszk oldalát megmutató hiteles műveiért, a televízió és a játékfilm világában egyaránt magas színvonalú alkotásokat létrehozó munkásságáért;

CSÍKSZENTMIHÁLYI RÓBERT Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, kiváló művész részére mély emberi filozófiai, etikai tartalmak érzékeny plasztikai megfogalmazásáért, a szobrászat minden műfajában maradandót alkotó művészi pályája elismeréseként;

    DUBROVAY LÁSZLÓ, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára részére műfajgazdag, a magyar zenekultúra élő folyamatosságához harmonikusan illeszkedő, egyéni hangú műveiért, a magyar hagyományokból származó zenei elemeket a legújabb komponálási technikákkal, hangkutatási eredményekkel és a hangszerek új játéktechnikai lehetőségeivel ötvöző munkássága elismeréseként;

  GERA ZOLTÁN színművész, kiváló művész részére színházi és filmszerepek magával ragadó, emlékezetes, kifinomult műveltséggel történő megformálásáért, sokoldalú és elmélyült művészetéért, példaértékű életpályája elismeréseként;

    KALÁSZ MÁRTON, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, József Attila-díjas író, költő, műfordító részére a magyar és az egyetemes irodalmat egyaránt gazdagító költői életművéért, hiteles prózai műveiért, jelentős műfordításaiért, irodalomszervező, irodalmi-közéleti tevékenysége, életműve elismeréseként;

    KARINTHY MÁRTON rendező, a Karinthy Színház alapító igazgatója részére a sajátos szellemiségű, nagy közönségsikernek örvendő színházi műhely létrehozásáért, három évtizedes vezetői és rendezői tevékenységéért, írói munkásságáért, a Karinthy-hagyomány és -szellemiség ápolásáért, továbbviteléért;

 KUBINYI ANNA gobelintervező, textilművész részére rendkívül népszerű, térbe táguló, látványos alkotásaiért, az ősi és népművészeti hagyományokat megőrző és továbbvivő műveiért, itthon és határainkon túl egyaránt nagy sikert aratott kiállításaiért, művészi munkássága elismeréseként;

  MÉCS KÁROLY, a szolnoki Szigligeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, kiváló művész részére klasszikus és modern darabokban egyaránt maradandó élményt nyújtó, a klasszikus polgári férfieszményt megtestesítő, magával ragadó, drámai erejű alakításaiért, filmszerepek emlékezetes megformálásáért, a közönség szeretetétől övezett művészi pályafutása elismeréseként;

 OSZTER SÁNDOR Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész részére sokoldalú, stílus- és műfajgazdag művészi munkásságáért, drámai hősöket és karakterszerepeket egyaránt kiváló jellemábrázoló képességgel emlékezetesen megformáló, maradandó élményt nyújtó pályafutása elismeréseként;

PAP VERA, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze, kiváló művész részére a nehéz női sorsot megjelenítő női szerepek hiteles színpadi és filmes megformálásáért, a humoros, a groteszk és a drámai szerepekben egyaránt emlékezetes, maradandó művészi élményt nyújtó színészi játékáért;

RUDOLF PÉTER Jászai Mari-díjas színművész, rendező, kiváló művész részére sokoldalú művészi munkásságáért, különösen groteszk, ironikus hangvételű szerepek felejthetetlen megformálásáért, elsöprő sikert arató filmjeiért, bravúros improvizációs készségét tanúsító színészi játékáért;

 SAJDIK FERENC Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, karikaturista, érdemes művész részére azonnal felismerhető, egyedülálló stílusú rajzaiért, kedvesen groteszk, esendő, összetéveszthetetlen karakterű figuráiért, portréiért, nagy sikerű, mára legendává vált rajzfilmjeiért és könyvillusztrációiért, páratlan életművéért;

   SCHUBERT ÉVA színművész, érdemes művész részére a drámától a vígjátékig minden műfajban felejthetetlen alakítást nyújtó művészetéért, drámai erővel, humorral, sziporkázó szellemességgel megoldott szerepformálásaiért, a közönség iránti alázattal átitatott, példaértékű életpályája elismeréseként;

    SZVORÁK KATALIN Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész, a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola tanára részére a magyar népdal, valamint a közép-európai dallamkincs avatott, világszerte nagy népszerűségnek örvendő tolmácsolásáért, hagyományápoló, lelket építő, csodálatos hangjával a közönséget elvarázsoló művészetéért, művészetoktatói, pedagógiai tevékenységéért;

    TORNAI JÓZSEF, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas író, költő, műfordító részére a magyar irodalmat gazdagító, értékteremtő költői, írói, esszéírói és új területeket meghódító műfordítói munkásságáért, irodalmi közéleti tevékenységéért, példaértékű életpályája elismeréseként;

 ZSURÁFSZKY ZOLTÁN Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, kiváló művész, a Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft. művészeti vezetője részére több évtizedes kimagasló művészi munkássága, a Kárpát-medencei magyar néptánckincs gyűjtése, megőrzése és közkinccsé tétele érdekében végzett sokoldalú tevékenysége elismeréseként.
a Kossuth-díjat megosztva adományozta:

A magyar könnyűzenében játszott úttörő szerepükért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló, a magyar rocktörténetben egyedülálló nemzetközi sikereket elért, legendássá vált fél évszázados művészi pályafutásuk elismeréseként az OMEGA együttes tagjainak:
BENKŐ LÁSZÓ Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek,
DEBRECZENI FERENC Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek,
KÓBOR JÁNOS Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek,
MIHÁLY TAMÁS Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek,
MOLNÁR GYÖRGY Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek.

Sajátos hangzásvilágú, az autentikus népzenét világzenével, illetve könnyű műfajokkal ötvöző, s ezáltal új műfajt teremtő, a magyar könnyűzene nemzedékei között hidat építő, határainkon túl is rendkívül népszerű, negyedszázados művészi pályafutásuk elismeréseként a CSÍK ZENEKAR tagjainak:

CSÍK JÁNOS előadóművésznek,
BARTÓK JÓZSEF előadóművésznek,
BARCZA ZSOLT előadóművésznek,
KUNOS TAMÁS előadóművésznek,
MAJOROSI MARIANNA előadóművésznek,
MAKÓ PÉTER előadóművésznek,
SZABÓ ATTILA előadóművésznek.

A filmgyártás fejlesztéséhez való jelentős hozzájárulásukért, a digitális fejlesztési fázisban a valós idejű digitális filmképmódosítást lehetővé tevő Lustre színjavító rendszer kifejlesztéséért a COLORFONT KFT. munkatársainak:
JÁSZBERÉNYI MÁRK programozó matematikusnak, a Colorfront Kft. alapítójának,
PERLAKI TAMÁS villamosmérnöknek, a Colorfront Kft. vezető fejlesztőjének,
PRISKIN GYULA programozó matematikusnak, a Colorfront Kft. vezető szoftverfejlesztőjének.

The post Átadták a Kossuth-díjakat appeared first on Szögedöm.hu.

Petőfi Sándor – Tolcsvay László : Nemzeti dal

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Petőfi Sándor
1848. március 13.-án,

The post Március 15. – Talpra magyar! appeared first on Szögedöm.hu.

A történeti feltárás mindinkább kiteljesedő tablója mellett – bár gyakorta attól függetlenül is – formálódott egy aktuálpolitikával mindig erősen átitatott, illetve ideológiai töltetű hősmítosz, legenda. Ennek részeként fogalmazta meg a mindenkori hatalmi berendezkedés önnön viszonyát a forradalomhoz, s ezen belül Március 15. emlékéhez. Másik szálon az úgynevezett civil társadalom – alkalmasint az önszerveződési tilalom ellenére – rekonstruálta a „saját” forradalom, illetve Március 15. képét. Ezek legfeljebb indíttatásukban hasonlítottak egymásra annyiban, amennyiben – pontatlan publicisztikai fordulattal – mind a „hatalom”, mind pedig a „társadalom” aktuális, aktualizált célkitűzésekhez rendelten használta a történelmi mementót.

A szabadságharc leverését követően a Habsburg neoabszolutizmus nem csupán a forradalomnak a császár által is szentesített törvényeit helyezte hatályon kívül, hanem – a közismert „jogeljátszás”-fikcióval – Magyarország önálló identitását is elvitatta. Ahhoz, hogy Március 15. ünnep lehessen, az emlékezés jogáért is meg kellett vívni. Egy halálos áldozat fejében, 1860 tavasza hozta az első csatanyerést. Az emlékezés virágait a Kerepesi úti temetőben elhelyezni kívánókra tüzet vezényeltek. Forinyák Géza jurátus életét kioltották, de két hét múltán a diák temetése olyan méretű tömegdemonstrációvá vált, amellyel szemben már a parancsadásra jogosultak is jobbnak látták mellőzni a beavatkozást.

1867 után – a dualista Monarchiában – megtűrve, a „rebellis magyarok” kezelhetetlenségének egyik szimptómájaként vétetett tudomásul a márciusra való évenkénti társadalmi-politikai emlékezés. A magyar kormányzat a forradalom ötvenedik évfordulóján próbált kompromisszumot találni a függetlenség mértékével elégedetlen magyar öntudat és a Bécsben székelő Habsburg uralkodó között. 1898-ban elrendelték, hogy ne március 15-én, hanem április 11-én emlékezzenek 1848-ra. Azon a napon, amikor a polgári társadalmi-politikai berendezkedés alapjait jelentő törvényeket az uralkodó 1848-ban szentesítette. Az ünnep szertartásrendjében igyekeztek érvényesíteni a kiegyezéses konstrukciót: szimbolikusan összebékíteni a magyar forradalom kormányzó-elnökének kultusszal övezett emlékét (Kossuth Lajos 1894-ben hunyt el) és az uralkodó időközben Ferenc József „apánkká” formálódó imázsát.

Ezt azonban a társadalom soha nem fogadta el egyöntetűen. Emiatt megkettőződött az ünnepi szertartás. Áprilisban – mivel törvény írta elő –  kötelességszerűen ünnepelt az államhivatali adminisztráció, miközben a társadalmi szervezetek továbbra is március 15-én ülték meg a maguk szabadság-ünnepét. A kettősség másként is tetten érhető. A dualizmus korában a márciushoz kötődő tudattartalom legfőbb eleme – a királlyá koronázása ellenére is idegennek érzett Habsburg uralkodó ellenében – egy, a Kossuth-kultuszban megjelenített szabadság-ethosz volt. Példának hozható erre a zeneakadémiai tanulmányait éppen bevégző Bartók Béla 1903-as feljegyzése: „Egy Habsburg – és alkotmányos király; fából vaskarika!” A falusi gazdák tisztaszobáinak egy részében viszont lassacskán átrendeződött a „házi oltár”. A köznapi-köznépi kiegyezés szimbólumaként az ikerágy fölötti Jézus az olajfák hegyén olajnyomatot mind gyakrabban keretezte egyik oldalról a „nemzeti öntudat ura”, (Kossuth) a másikról pedig „az első ember a király” (Ferenc József) portréja.

A Kossuth-tér születése

A rendszer változott, a kettősség viszont tovább élt a két világháború közötti időszakban is. Bartók ugyan nem hangszerelte át ifjonti hévvel – és a fentebb idézett szellemben – még a század elején írt Kossuth-szimfóniáját, a Horthy-korszak ideológiai normaadói annál inkább. Szekfű Gyula közismert Három nemzedék című kötete a forradalmár Kossuth helyére Széchenyi Istvánt állította úgy, hogy Magyarhon első nagyformátumú liberálisát konzervatív reformerré fazonírozta át. Ezt toldotta meg Klebelsberg Kuno azzal, hogy a heroikus szabadságharc tragikus végkifejletét poentírozta: ’48 olyan régmúlt történelmi relikvia, amiből legfennebb, ha Világosra és Aradra érdemes igazán emlékezni. Erre volt korigény, mivel az volt párhuzamba állítható a „trianoni Golgotával”. A békerendszer opponálásához és a revíziót vezéreszmévé tevő külpolitikai célkitűzésekhez társítást megkönnyítette az, hogy a korabeli közgondolkodásban a Március 15-höz kötődő szabadságremény és Nagy-Magyarország helyreállításának vágya harmonizálható volt.

( Forrás: Múlt-kor Történelmi portál)

The post Az átpolitizált Március 15. appeared first on Szögedöm.hu.

„A kialakult hóhelyzet és a rendkívüli időjárás miatt – a Belügyminisztérium kérésének megfelelően – a mai szegedi ünnepi rendezvényeket lemondjuk, azok elmaradnak. A Dugonics téret is későbbi időpontban adjuk át” – áll a címzetes főjegyző közleményében.

The post A rendkívüli időjárás miatt elmaradnak a szegedi ünnepségek appeared first on Szögedöm.hu.

2012. március 15.

A Kossuthkifliről aztán nem lehet mondani, hogy ne volna világa. Mennyire kellett beleásnod Magad a korabeli kulisszákba, illetve azok mögé? Komoly háttérmunkát sejt az olvasó.

Fehér Béla: Nyilván minden írónak megvannak az öngerjesztő módszerei. Én még azt is tudni akarom, milyen a levegő illata ott, ahol a történet játszódik. A Kossuthkifli persze nem történelmi regény, hanem magyarság-groteszk, de addig nem tudtam jó lelkiismerettel elkezdeni az írást, míg úgy nem éreztem, eleget tudok a korról. Nem a történelmi eseményekről, csatákról, nagypolitikai fejleményekről, vagy a honvédség felszereléséről, hanem a hétköznapokról. Arról, hogy az istenadta nép hogyan gondolkozott, miről vitatkozott, milyen elfogultságok mentén hasadtak a nézetek. Arról, hogyan terjedt a szóbeszéd az oroszok galíciai beszivárgásáról. Ez pedig csak emlékiratokból, levelekből, anekdotákból, újságcikkekből derül ki. Sok információt gyűjtöttem, kilencven százalékát fel sem használtam, viszont nagyszerű olvasmányokra leltem. Például Pálffy János Magyarországi és erdélyi urak című munkájára. Ennek a történelmi pletykagyűjteménynek csak 2008-ban jelent meg a teljes szövege. A főszereplők útvonalát egyébként korabeli katonai térkép segítségével pontosan megterveztem. A települések akkori elnevezését használtam, és csak ott kelnek át hídon, ahol csakugyan volt híd. A kifogástalanul működő császári besúgó hálózat működése egyébként külön is megérne egy regényt.

Hangsúlyozottan „háttérmunkáról” beszéltem, mert ez a tudás sem nem hivalkodó, sem nem esik le a regényről. A beszélt nyelvi fordulatokat miként studíroztad például?

FB: Félig viccesen azt szoktam mondani, azért írtam az egészet, hogy alkalmam legyen folyamatosan fürödni a magyar nyelvben. Végtelen nyaralás ez számomra, napfény sem kell hozzá. A Kossuthkiflit illetően úgy gondoltam, nem szerencsés rekonstruálni a korabeli nyelvi világot, hiszen az olvashatóság rovására menne, ellenben talán fel lehet építeni a mai beszédhasználat formáiból. Nagyképűen fogalmazva tehát modern szerkezetbe kényszerítettem a múltba csúszott szókincset, nyelvi modort. Ez óriási stiláris szabadságot adott.

Mekkora területet láttál be előre a könyvből, azaz mennyire volt kimérve a pálya? Beszámolnál-e néhány meglepetésről, amire végképp nem számítottál az indulásnál?

FB: A történet egész ívét beláttam.  Mint kiderült, rosszul. Soha nem dolgozom vázlattal, nincs türelmem hozzá. Cédulák tucatjai vesznek körül. Ezek önálló életet élnek, kikopnak, közben állandóan újak keletkeznek. Az első két fejezettel sokat vesződtem, hol gyorsnak, hol nehézkesnek éreztem, de amikor a szöveg rátalált a helyes ritmusra, arra a szólamra, amit elvártam tőle, vígan és rózsás kedvvel dolgoztam. Lám, így csal az emlékezet! Valójában hullámhegyről hullámvölgybe bukdácsoltam, két-három hónapra félre is tettem a kéziratot, úgy éreztem, becsődöltem. Olyankor életbe lép az akaraterő és a kötelességtudat. Az írás általában nem megy, ugyanakkor általában szépen halad. Ez nem ellentmondás, hanem kiérdemelt tapasztalat! Regényem egyébként a fóti Károlyi-kastély tópartján ért véget 1849. május 11-én, aztán a kész mű három „előolvasója” egybehangzóan kijelentette, ennek bizony ott nincs vége, folytatni kell. Egy hét kellett ahhoz, hogy feldolgozzam a kudarcot, mert lássuk be, kudarc, ha egy író csaknem négy évi munka után nem tudja hol van vége a regényének. Durcásan epilógust, amolyan lecsengést írtam hozzá. Szerencsére, mert tényleg szükség volt rá.

Hallatlanul ironikus, olykor szarkasztikus a Kossuthkifli szemlélete, mégis azt írtad alcímnek: hazafias kalandregény. Manapság, a megtépázott szövegkörnyezetben egyre nehezebb bizonyos szavakat használni. Úgy is vehetjük, hogy a könyv egyfajta nyelvtisztítás?

FB: A hazafias kalandregényt is iróniának szántam. Mert ki a hazafi? A hazájáért feltétel nélkül rajongó, az anyaföldért áldozatokra képes egyén. Ez rendben van. De már a „hazafias szólamok” minősítés pejoratív, a „hazafiaskodik” szintén, itt már megbicsaklik ez a szó. Ördögi kettőséget hordoz, hiszen értelme, tartalma nézőpont, vagy hovatartozás, hit szerint változik, erre a könyvben is van néhány példa. De ezzel én különösebben nem akartam foglalkozni, egy groteszk díszekben páváskodó kalandregénynek nem is feladata.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Jókaival lehetséges összevetés, a Jókai-paródia, a Jókai-persziflázs megközelítések adják magukat, akkor a tizenkilencedik századi nemzeteszme is érdekes fénytörésbe, újraértelmezésre kerül. Ennyivel a megjelenés után látsz-e hasonlókat a könyvről, esetleg előtte, közben felmerült-e ez a reflexió?

FB: Kezdettől fogva felmerült, sőt, szándékom szerint vörös fonálként húzódik végig a történeten. Persze leegyszerűsítve, másképp nem is lehet. Ennyiben, és persze a jellemépítést illetően valóban a nagy mesemondó juthat eszünkbe, erre nagy élvezettel rá is játszottam. Ami pedig a mondott fénytörést illeti: sajnos a mai társadalmi tudatban a szabadságharc közhellyé száradt. Nagyon megnehezíti a regényíró dolgát, ha az olvasó ismereteire is számítani akar. Oly korról beszélünk, amikor a nemzetiségek összlétszámához képest a magyarság kisebbségben volt, mégis létrejött az, amit nemzeti egységnek lehet nevezni. Ennek részletei nagyon izgalmasak. A bukás utáni tanulságok ugyancsak. A következő nemzedékek súlyos örökséget cipeltek, ahogy aztán időben távolodunk, kopik az emlékezet, legendák, sőt, mítoszok szökkennek szárba. Ezzel aztán kedvére operálhat a mindenkori hatalom.

A gasztronómia, a szakácskönyvek régi szenvedélyed; itt sem álltad meg, hogy minduntalan felbukkanjanak receptek és ételek-italok. Ad absurdum elbeszélhető lenne egy közösség története a szakácskönyveik mentén?

FB: Izgalmas gondolat, csakhogy ez a történet hitelesen legfeljebb a 20. századi Magyarországon játszódhatna. Megjegyzem, és közösEdénkre gondolva ezt Cserna Bandi nevében is mondhatom, a gasztronómiában minket a kultúrtörténeti mozzanatok, a különböző társadalmi rétegek szokásai, életmódja, a magyar konyha, és mezőgazdaság valódi múltja is roppant érdekel. E tárgyban a mai napig szamárságok tömege jelenik meg. Igyekszünk tiszta forrásból meríteni, ezeket azonban fel kell kutatni. A kutatás sok meglepetéssel jár. Így szembesültünk azzal a ténnyel, hogy talán két kivételtől eltekintve, a 19. században egyébként szép számmal megjelent szakácskönyveink – a sokszor idézett Czifray Istvánét is beleértve –  mind német fordítások. Ezek a receptgyűjtemények olyan ételeket tartalmaznak, amelyek a magyarság konyhájában soha nem készültek. Kedvenc példám: Petőfiék könyvtárában megvolt Zelena Ferenc Nemzeti szakácskönyve, de hogy Szendrey Júlia ezt mire használta, nem tudjuk, Zelena Ferenc, azaz Franz Zelena ugyanis Habsburg-Lotaringiai János főherceg udvarmestere volt, aki az udvari konyha fogásait írta össze. Hát, most látom, mégis elbeszélhető lenne szakácskönyvek alapján egy közösség története.

Végül: az eddigi olvasó reakciók közül melyiknek örültél a legjobban, és melyiknek a legkevésbé?

FB: Szűkebb és tágabb környezetem, a kiadóm, a barátaim mind elismerésel szóltak a műről. Azok is, akikről tudom, hogy nem elfogultak. A könyvbemutatók közönsége is szeretettel fogadta, s noha, ismét mondom, nem történelmi regényt írtam, ezeken a találkozókon meglepő érdeklődés mutatkozik a szabadságharc kevésbé ismert részletei iránt. Végül is az olvasó ítélete a döntő. Ami nem esik jól, az egyes „műbírálatokból” sugárzó prekoncepció. Azzal semmi bajom, ha egy munkám rossz kritikát kap, amennyiben a szerző elemez, és érvel. Vagyis érdemi munkát végez! De az tűrhetetlen, amikor eleve úgy áll hozzá – mert ezt már az elején látni lehet, némelyik nem akkora stílművész, hogy ki ne lógjon a lóláb – , hogy megsemmisíti az áldozatot. Butaságokat hord össze, gonosz, fölényes, számonkérő. Egyetlen érdemi észrevétel nélkül lemészárolja adott esetben több év munkáját, de még arra se figyel, hogy a regény szereplőinek a nevét jól írja le. A Kossutkiflire is rárohant már egy ilyen bérvadász.

Jánossy Lajos

Forrás: http://www.litera.hu/hirek/napfeny_sem_kell_hozza

The post Napfény sem kell hozzá appeared first on Szögedöm.hu.

A zsűri előtt a Kossuth-kiflik

A Potóczki család sütötte a legkossuthabb Kossuth-kiflit, az Erdei család pedig különdíjat kapott a süteményéért a múzeum által meghirdetett versenyen.

A Potóczki család egy hagyományos Kossuth-kiflit sütött, amelynek tetejét színezett tojáshabban nemzetiszínűre festették. Az Erdei család édessége nem hagyományos volt, mint azt a családfő elmondta: kuglóftésztát színeztek pirosra és zöldre, a közepébe pedig vaníliapudingos túrókrémet töltöttek. A két győztes a múzeum ajándékcsomagját vehette át. Ennek része volt Fehér Béla Kossuthkifli című regénye is. A két kötet a Szögedi Védegylet és a Magvető Kiadó közös ajándéka volt a verseny győzteseinek.

A Móra Ferenc Múzeum kiállításait egész nap ingyen látogathatták az érdeklődők. A múzeum dísztermében olyan különlegességeket állítottak ki, mint Sissi királynő Eötvös József miniszterhez magyar nyelven írt levele, vagy a Habsburg-ház trónfosztását kimondó szegedi közgyűlési nyilatkozat. Ennek különlegessége, hogy akkoriban a közgyűlési döntéseket egy nagy könyvbe kellett bevezetni; 1849 után e határozatot otrombán leragasztották, így akarták megsemmisíteni az iratot Ferenc József rezsimjéhez hű hivatalnokok. A statisztikák szerint ezen a napon 2200 érdeklődő nézte meg ezeket a dokumentumokat. A gyerekeknek legjobban a Hazádnak rendületlenül…  című kiállítás tetszett, azon belül is az, hogy felvehettek egy huszáregyenruhát, illetve megfoghatták a fegyvereket is. A Sebesült Görgei című kiállítást annyian szerették volna látni, hogy a tárlatvezetések idején nem lehetett beférni a terembe.

A múzeum előtt a Móra parkban néptáncosok és huszárok szórakoztatták az érdeklődőket. A gyerekek lovagolhattak, végignézhették a huszárok ruházatát és fegyverzetét, és 1848-as zászlót is készíthettek.

Tápén a nemzeti ünnepre az országzászló előtt emlékeztek. Perlaki György plébános úgy fogalmazott: egy nemzet, ha nem tud ünnepelni, a progresszív jövője megkérdőjelezhető. A plébános az evangélium szavait idézte: az ország, amely meghasonul, az el is pusztul. Juhász Gyula önkormányzati képviselő azt mondta: a magyarok évezredes történelmük során vigyázó szemeiket mindig a Nyugatra vetették. Annak civilizációját, kultúráját tekintették mintának, ehhez igyekeztek igazodni, felzárkózni, a Nyugat fejlettségét akarták minden erejükkel utolérni. – Ha bajba kerültünk, onnan vártunk bajainkra gyógyírt, segítséget. Ám ez a segítség az ezer év során sajnos soha nem jött el. Jött helyette viszont pusztító hadsereg, száz évenként legalább egy, eleinte a kiirtásunk, majd később a leigázásunk, elnyomásunk és kifosztásunk mohó szándékával – mutatott rá.

Szőregen a Kossuth Lajos iskola előtti téren megtartott március 15-ei ünnepségen Kerényi Imre Kossuth-díjas rendező mondott beszédet. Szerinte ez a legszebb ünnep, az ünnepek ünnepe, a nemzet ünnepe. Emlékeztetett: csak akkor születtek nagy dolgok, „ha bátrak voltak, akik mertek”. Hozzátette: a hatalom múlandó, a nemzet azonban föntebb van, mint a hatalom. A magyar függetlenség eszméje örökkévaló, e nélkül elképzelhetetlen Magyarország. A magyarság sorsa a nemzeti függetlenségért vívott folyamatos harc. E harcok során nemesedik nemzetünk, hangsúlyozta a szónok, acélozódik jellemünk, virágzik újra s újra kultúránk, mutatja legszebb arcát a magyarság.

The post Megtalálták a legkossuthabb kiflit appeared first on Szögedöm.hu.

A szocialista politikus szerint Európa része vagyunk, egy úton halad a történelmünk Európáéval, és ez az út csak akkor ágazik ketté, amikor Magyarországot a zsarnokság, vagy idegen megszállás tartja a markában. Úgy fogalmazott: Európa a szabadság, a demokrácia, a sokszínűség, a tolerancia szinonimája. Európa azé a fölemelt fejű polgáré, aki a történelem során oly sokszor ki tudta mondani, hogy elég volt, hogy nem kér a zsarnokságból, a rabságból, nem kér az agresszív hatalomból, az egyenlőtlenségből és az igazságtalanságból – fogalmazott Botka. Szerinte ez a mindenkori európai-magyar polgár fogalmazta meg 1848-ban Magyarországon a 12 pontot, aki először mondta ki, fogalmazta meg a ma is érvényes igazságot.

Botka azt mondta: ez a mindenkori európai-magyar polgár Szegeden is sokféle volt és sokféle ma is. – Amikor március 17-én, Pestről érkező utazók révén elért ide a forradalom híre, a sokszínű „szögedi nemzet”, a Bakay Nándor féle nagyiparosok (akinek örökségét Botka, maga tűntette el), a felsővárosi hajóácsok, a palánk szerb és zsidó kereskedői, az alsóvárosi paprikatermesztők, a főgimnáziumi tanárok és a román anyanyelvű sóhordók egy emberként mozdultak meg – emlékeztetett Botka, hozzátéve: nem voltak egyformák, de egyetértettek.

Szerinte ez a szegediség az, ami Kossuth Lajos „nemzetének büszkeségét” 31 évvel később, a Nagyárvíz idején, ismét csak egy emberként fordította szembe az elemekkel, mint mondta, a fölbőszült Tisza gátjain ugyanúgy ott van a tudós rabbi, mint a város jegyzője, a fiatal mérnök, az idős hírlapíró és a szegénysori kubikos.

A polgármester úgy fogalmazott, ha az európaiságra bizonyíték kell, hát Szegeden itt a bizonyíték: nekünk Párizs, Brüsszel, Bécs, London nem csak néhány távoli főváros, de életünk része, a pénzükből épült szegedi nagykörút részei. Hozzátette: Szeged az árvíz után a semmiből újrateremtődött, s az utóbbi tíz évben dermedtségéből újjászületett, fejlődő, dinamikus város minden téglájában ott van Európa segítsége, Európa összefogása, az európai adófizetők pénze. Beszédének ez a panele kísértetiesen emlékeztetett a bukott Mesterhazug miniszterelnök-jelölt hasonló süketeléseire. Azt persze nem említette a főbalvezér, hogy különösen hol van „ott” Európa pénze. A busásan kistafírozott szocimborák lajstromából nem kaphattunk ízelítőt. A mutyimester nem tett említést az elveszejtett és hűtlenül kezelt milliárdokról sem, ekként az európai pénzből elleisztingelt fürdővel sem dicsekedett…

A Város-ellenes polgármester tehetséges szövegírója most is kitett magáért. Megérdemli a fizetését! Ha a Várostól ugyan nem is, Botkától annál inkább! Hiszen a Város igazi gondjairól soha tudomást nem vevő panel-polgármester beszédében üres szólamokkal ma is Tiszát lehetett rekeszteni. Botka úgy vélekedett: „Ma az Európai Unió nem támadja, hanem védi Magyarországot, a magyar szabadságot.” Hát persze! Csakúgy, mint a szolnoki gyüttmönt az arany tojást tojó tyúkját, a még őt is anyáskodón befogadó Szegedet és a már-már betegesen toleráns szögedieket, a máig megvezetett és semmibevett, rászavazó tömegeket.

The post Botka: az Unió nem támad, hanem véd appeared first on Szögedöm.hu.

A Móra Ferenc Múzeum a nemzeti ünnepen ingyenesen látogatható, délután egy és öt óra között pedig tárlatvezetéssel nézhetik meg a Hazádnak rendületlenül…, illetve a Sebesült Görgei című kiállításokat. Az ünnep tiszteletére a díszteremben három különleges iratot is bemutatnak: látható lesz Kossuth Lajos szegediekhez címzett üzenete, a Habsburg-ház trónfosztását kimondó szegedi közgyűlési nyilatkozat, valamint Erzsébet királyné Eötvös József miniszterhez írt levele is. A Habsburg-ház trónfosztásáról szóló irat története örök tanulságként is szolgál. Akkoriban a közgyűlési döntéseket egy nagy könyvbe kellett bevezetni; 1849 után e határozatot otrombán leragasztották, így akarták megsemmisíteni az iratot Ferenc József rezsimjéhez hű hivatalnokok. A kiegyezés utáni időkben egy ügyes restaurátor leszedte a ráragasztást, és így minden más döntésnél markánsabban látszik a trónfosztásról szóló közgyűlési határozat. Éppen a ragasztás miatt teljesen elüt a többi határozattól, és bizonyítja: a történelem tényeit nem lehet leragasztani, nem létezővé tenni.

A harmadik irat egy levél Eötvös Józsefnek, az 1867 utáni kultuszminiszternek, amit Erzsébet királyné, azaz a magyarok által szeretett Sissi írt. Egy köszönőlevél Eötvös-nek, amiatt, hogy segítette a magyar politikus a királyné magyarra tanítását. A forrás a kiegyezés évéből való és azt üzeni, 1848 nagyszerű forradalmának teljesítménye nélkül az osztrák császárné bizonyára soha nem írt volna magyar nyelvű levelet a magyar kultuszminiszternek.

Délután a Móra Parkban kalandvágyó kishuszárokat toboroz az 1848-49-iki Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület, két órától pedig Patyi Zoltán és zenekara, valamint a Cuháré Táncműhely várja az érdeklődőket. Fél háromkor lesz az eredményhirdetése annak a múzeum által meghirdetett versenynek, amelyen a lehető legkossuthabb Kossuth-kiflit kell megsütniük a vállalkozó kedvű szegedieknek.

Délután három órától a múzeum előtti színpadon a Makói Oktatási Központ és a Földeáki Szárazéri Néptáncegyüttes ad a forradalom és szabadságharc szellemiségét megidéző verses-táncos műsort.

A Móra Parkban ünneplőket Polner Eörs, a Csongrád Megyei Kormányhivatal főigazgatója köszönti. Az idei megemlékezésen ünnepi szónoklatot mond Pálffy István, Pethő István-díjas újságíró, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának alelnöke.

Az ünnepséget a hagyományoknak megfelelően koszorúzás zárja Klauzál Gábor szobránál. A Batthyány vezette első felelős magyar kormány Földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere emlékművénél pártok, intézmények civil szervezetek képviselői tisztelegnek.

A szegedi önkormányzat által szervezett megemlékezés március 15-én tíz órakor koszorúzásokkal veszi kezdetét Petőfi Sándor és Batthyány Lajos szobránál a Dóm téren, majd az Aradi vértanúk terén. Az országzászlót háromnegyed 11-kor vonják fel a Városháza előtt, a díszünnepség pedig 11 órakor kezdődik a Klauzál téren, amelyen Botka László polgármester, országgyűlési képviselő mondja el ünnepi gondolatait.

Szeged településrészein is tartanak ünnepi megemlékezéseket március 15-én. Tápén 9 órakor lesz koszorúzás az Országzászló Emlékműnél. A Kiskundorozsmán 10 órakor az Országzászló Emlékműnél műsort adnak az Orczy István Általános Iskola diákjai, majd Kozma József MSZP-s országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet.

A Csongrád Megyei Önkormányzat március 14-én délután öt órakor kezdődő rendezvényén adja át a Megyeházán a díszpolgári címet, valamint a megye sajtódíját. Március 15-én a Móra Ferenc Múzeum előtti térre várják a megemlékezőket. Fél tíztől gyermekprogramokat tartanak, majd fél 11-től perctől kezdődik „Sorsforduló” címmel a megemlékezés. Köszöntőt mond Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, ünnepi beszédet tart Koltay Gábor filmrendező, majd Bohács Zsolt, a Csongrád Megyei Önkormányzat sportnagykövete a múzeum melletti Klauzál Gábor-szobornál szól az egybegyűltekhez.

A nemzeti ünnepen a megye számos településén lesznek programok, ezekről ebben az írásunkban olvashatnak.

Ha tömegközlekedéssel utaznak a programokra, figyeljenek oda: a hosszú hétvége mindegyik napján vasárnapi menetrend lesz érvényben.

The post Nemzeti ünnep Szegeden: a programok többsége a belvárosban lesz appeared first on Szögedöm.hu.