És ők, akik itt tűzben hamvadoztak,
Rég por és hamu már, elegy a földdel,
Mely tavaszonta frissen újra zöldel
És édes álmot ád a vándoroknak.

A boszorkányok többé nincsenek,
Szemük tűzvésze már nem incseleg,
Szavak bűbája rontást nem terem.

Csak néha, tele holdas éjeken,
Mikor rügy pattan s árad a folyó már,
Álmában borzong és fölbúg a polgár!

Az szegedi boszorkányok – A Pesti Napló 1923 Szelek hava (április) 1.-jei számában jelent meg először, majd a bécsi Panoráma 1923 augusztus 19.-ei majd pedig a Szeged 1924 október 26.-ai számában…

A Boszorkányok hajdani gyűlhelye a máig is létező Boszorkánysziget volt… amely a vasútépítés óta, jó másfél évszázada már nem sziget, de bizony máig buja ártéri erdő…

Az utolsó szegedi boszorkányégetés 1728-ban volt…

Van Gyalunknak egy másik ugyanilyen című és hasonló tartalmú költeménye 1928-ból is, amelyet éppen az utolsó szögedi boszorkányégetés 200. évfordulójára írt…

A szegedi boszorkányok

Most kétszáz éve égették meg őket,
Poraikon ma pásztor furulyál
És nem vette be testüket az őskert
És hírüket nem vitte szét futár.

Szent Györgynek éjjelén és Luca napján
Megrontották a marhát, a vetést;
Lovagoltak az Ördögök fuvarján
S megvertek születést és temetést.

Szegények voltak, átkos, bélyeges nép,
Akiket ember és sors keze megtép,
Kiket a hóhér titkon temet el.

De kétszáz év után is bús, lidérces
Álmából a dárdás polgár fölérez
S rájuk gondolni csak nagy félve mer!

Boszorkányságok mög boszorgányságok

Szögedön boszorkány, Szőregön mög boszorgány.

A boszorkány szó bevetten ótörök eredetű, ó-jelentése: ‘nyomó’, ill. ‘aki nyom’.  Bár egy sokkal meggyőzöbb magyarázat szerint cserkesz eredetű !

A boszorkányok eggyaránt tudtak gyógyítani, és ártani.

Rózsa Dániel volt szegedi főbírót emlegették boszorkánykapi­tányként.

A szegedi néphit szerint évente legalább háromszor röpültek a Szent Gellért hegyére : a Gyalu versében is fölbukkanó Szent György, valamint Pünkösd, Nagyboldogasszony, meg Luca vagy Karácsony napján, de a Május Elsejét is ilyen röpnapként tartották számon…

Szendrey Ákos A magyar néphit boszorkánya könyvében: „A szegedi néphit szerint a boszorkánymesterség igen veszélyes do­­log, a boszorkányok sohasem biztosak abban, hogy éjszakai kirándulásukról […] épen térnek haza. Ezért mindegyikük nagyon vallásos, sokat imádkozik, és so­­kat jár az Isten házába”.

(Boszorkányokról bővebben Bálint Sándor Szegedi szótár és Nyáry Szabó László Szögedi Szótár műveiben)

Ízelítő a boszorkányság szögedi tájszavaiból a Szegedi szótár mög a Szögedi Szótár oldalairól :

† bájosság (†) fn. ‘boszorkányság, bájolás’. 1728: Szent Lucza asszony és karácsony és Szent György napján leglegtöbb bájosságot szoktak végbe vinni. Reizner. IV. 399. Vödd: bűvösbájosság.

asszonyboszorkány (†) fn. ‘női boszorkány’. 1728: Egy ven asszonyboszorkány megmosván a fejét valami fűben. (Reizner. IV. 398.)

boszorkányasszony fn. ‘női boszorkány. Reizner. IV. 396.

boszorkánycéh fn. ‘a boszorkányok közössége.’ Móricz Pál Szegedi Napló 1899: 135. sz. Vödd: boszorkányremek.

boszorkánycsikó fn. ‘táltoscsikó, csikó alakjába bújt vad bűbájos’.

boszorkányfing fn. ‘pálinka’ (tréf.).

boszorkányfonyás (boszorkányfonás) fn. ‘a lovak gubancos sörénye, mintha befonták volna’. Nr.. A tápai öregek szerint ez a boszorkányok munkája, úgy védekeznek ellene, hogy éjszakára fokhagymafüzért akasztanak az ilyen ló nyakába és a söprűt bugájával támasztják fölfelé a sarokban. Éjfélkor gyertyával kimennek az istállóba, és lángjánál gyömbérgumót égetnek csukott ajtó mögött. Ha nem cselekednének így, a boszorkányfonás elszárítaná a jószágot. (Tápa). Alsóvároson az ilyen sörény tövét fokhagymával dörzsölik, vagy visszakézből késsel hasogatják a sörényt. A ló sörényének összetűzéséről a boszorkánypörökben is szó esik. Reizner. IV. 373, 377.

* boszorkánygörcs fn. ‘kubikosok derékfájása megfeszített munka következtében.’ Németül: Hexenschuss, azaz ‘boszorkánylövés’. Nr. A gerinc tövében valami nehézillatú kenőcs húzogatásával orvosolják. TerLesz. 169.

boszorkánygyerök boszorkánygyerek fn. ‘váltott gyerek’. KálmGyerm. 11. Verb. Vödd: váltott gyerök.

boszorkányjárás fn. ‘kísértetjárás’ (ritka).

boszorkánykonyha fn. 1. ‘olyan hely, ahol kuruzsláshoz való bűvös szereket főznek’. 2. ‘olyan hely, ahol pletykát, rágalmat forralnak’. TömHagy.

boszorkánykönyv fn. ‘a boszorkánytudományt tartalmazó könyv.’ Ethn. 1935 : 68.

azság (-ot) (†) fn. ??? 1723: Az ura mellé hol söprűt, hol pedig azságot vagy más valamit tett, midőn elment ejjel közikben a boszorkányoknak. (Reizner. IV. 399.)

áristom (-ot) fn. ‘tömlöc, dutyi’. A boszorkánypörökben (1728) árestom alakban is előfordul. (Reizner. IV. 379.)

beesküdik tn. i. ‘boszorkánnyá lesz’. 1728: Azután beesküdvén táncoltak és vigadtak a boszorkányok. (Reizner. IV. 392.)

bokros tánc (†) fn. ’megbokrosodott tánc’, ’őrjöngő tánc’ 1728: A boszorkányok hozzája menvén, bokros táncot jártak körülötte. (Reizner. IV. 432.)

The post A szegedi boszorkányok appeared first on Szögedöm.hu.

Nem is búcsuzott, elment szótalan,
Az ifjuságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltünt éveken :

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar :
Holt ifjuságom most élni akar !

Juhász Gyulánk e remek költeménye 1920-ban Szeged november 30.-ai számában jelent meg.
(Paku e vers kéziratát egy évvel korábbinak, 1919-esnek tartotta…)

Ajánlott olvasmány :

Kerek 10 esztendővel korábban jelent meg :

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

The post Juhász Gyula – November appeared first on Szögedöm.hu.

Majd a Szeged-ben 1921-ben Köszönt e vers … kezdettel, majd a szegedi Színházi Újságban 1923-ban :

Husvéti stanzák

 Húsvétra

Köszöntelek, te váltig visszatérő
Föltámadás e  földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő, te zendülő pagony !
Köszöntelek, Élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom :
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S a lét : diadal az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm : neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény !
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én !
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van :
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban !

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt  nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És néki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt…
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd ó Élet, hogy Föltámadás van !

A szögedi rajzoló, Bozó Gyula képeslapja is csaknem százesztendős… (még ha pestiessen mekegve írja is) – Hisz azóta várunk epedve a Magyar Föltámadásra…

Husvéti stanzák – Husvétra. – Először a Délmagyarország 1919 április 20.-ai számában látott napvilágot Husvéti stanzák címmel. Ennek a kivágata megvan a Kilényi-gyűjteményben a költő saját kezű javítgatásaival. Ezt tekintette kézıratnak, így innen közölte e költeményt Paku (2: 119-120., 363.) is.  Megjelent később a Szeged 1921 március 27.-ei számában Husvétra címmel. Majd legutóbb a szegedi Színházi Újság 1923 március 31.-ei számában is Husvéti stancák címmel, de mivel ez utóbbi az első közléssel egyezik meg szinte, nyılván annak gépies újraközlése, így nem ezt, hanem az 1921-es közlést, ill. a kézıratos javítás legjavát tekintjük a végleges tısztázatnak. Péter László hīvta föl a figyelmet e költemény szokatlan rímképletére: a-b-a-b-a-b-c-c – Ő rótta kéziratosan a nyomtatott sorok vége mellé saját kötetébe (Juhász Gyula összes versei, 1963.)…

Apróbb eltérésekkel bukkan föl e vers szinte minden megjelenésében…
Juhász Gyula talán maga is évente újragondolta és talán újra is írta…
Néhány érdekes példa :

A vers zárósora kétféleképpen is megjelent. Utóbb: Hirdesd világ, hogy új föltámadás van !
A Délmagyarországban meg a Színházi Újságban:  Hirdesd ó élet, hogy föltámadás van

– Vajon, melyik lehet az „igazi” változat ? Lehet erre szabályt alkotni ?! Kell-e egyáltalán ?!
Amit tudnunk kell : Több változatban jelent meg !
Ezután a magunkét már csak tudnunk kell kiválasztanunk !

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány

The post Húsvétra – egy évszázad távolából üzen Juhász Gyula appeared first on Szögedöm.hu.

Elfekszem néha kéjes kényelemmel
Ős ázsiai honvágy szőnyegén,
Mély szomorúság áfiuma renget,
Ráhímezem párnámra : Nincs remény.

A házi áldásom fáradt lemondás,
A köldökömet nézem bűvölőn,
Míg gongütés közt kallódnak az órák
S a bú dohányát árván füstölöm.

Eszembe jutsz vén ősöm, Gyula táltos,
Fehér lovak szügyébe kést döfő.
Én a magam szívét tépem s az álmos
Ködök közt várom : Lesz-e itt jövő ?

Magyar áfium – Gyalunk e költeménye első közlésében a Szeged lap 1921 Enyészet (november) hava 27.-ei számából ismeretes… Majd a Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadásában jelent meg 1963-ban.

E versnek első megjelenése előtti utolsó símításai, vagyis e ma ismert alakja ma éppen 100 esztendős…

Illendő hát holnapra e remeket megtanulnunk, no meg gyermekeinknek is megtanítanunk !

The post Magyar áfium appeared first on Szögedöm.hu.

E szőke bús magyar víz hajlatánál,
Hol én ma holdvilágnál messze nézek,
Mélázott árván ama régi császár
És meditált felőled, távol Élet.

Ő is magánya magasára lépve,
Mint holdvilág a halk azúr tetőre,
Úgy látta, hogy káprázat semmisége
A tett, a vágy s az álom balga, dőre.

Úgy látta ő is és a szíve mélyén,
A hármas érc alatt, mint a pokolban
A Vulkán pörölye, mely fájva dobban,

Egy érzés vert és gondolá, miként én
A szőke vízre, szőke holdra nézve:
Az Élet gyász és nem mersz halni mégse !

Gyalunk e versét átélni, szavalni és ilyes őszökön gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak alap…

Marcus Aurelius – Először a Nyugat 1921 Mag (október) hava 16.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (86.o.), majd a Hárfa kötetben, végül a Szegedi Szemle 1930 január 9.-ei számában…
A Nyugatban Ad Marcum Aurelium címmel, a 2. sorban „most”, a 6. sorban pedig „tetőkre” szerepel…
A 8.-ban „A tett, a vágy, hogy minden balga, dőre.”, a 14.-ben pedig „nem tudsz halni mégse !”

Hadrianus császár halála előtt utódjának, Antoninus Piusnak a lelkére kötötte, hogy a tehetséges Marcust és egy másik arisztokrata ifjút, Lucius Verust örökbe fogadja. Pius császár Hadrianus végakaratának megfelelően 138-ban fogadott fiává tette mindkettejüket, neve ekkor lett Marcus Aurelius Verus. Marcus Aurelius 145-ben nőül vette Antoninus Pius császár lányát, Faustinát, akinek 14 gyermeket nemzett…

Már kormányzása elején gondoskodott népei jólétéről. Dőzsölő elődeivel szemben gyűlölte a tékozlást és igen takarékosan élt…

„Vigyázz, el ne császárosodj ! Fel ne vedd a szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó.” (Elmélkedések)

Békés, bölcselő hajlama ellenére élete alkonyán egyre több háborút volt kénytelen viselni…

A markomannok és kvádok ellen viselt második hadjárata végén halt meg Pannoniában, vélhetően pestisben Vindobona (a mai Bécs) vagy Sirmium (ma Száva-Szent-Demeter) városában 180 március 17.-én. Hamvait Rómába vitték és Hadrianus mauzóleumába, a mai Angyalvárba temették el.
Marcus Aurelius halála volt a Pax Romana vége.

Utódja a kevély Commodus uralkodásával kezdődött Róma hanyatlása.
Erre utal az utolsó sor is: Az Élet gyász és nem mersz halni mégse !
És erről szól a Gladiátor film is…

A 3. versszakban (11. sorban) említett Vulkán azaz Vulkánusz a római Volcānus vagy Vulcānus Isten nevéből rövidült név, ezért nagy a kezdőbetűje. A római regerend görögösödésével (hellénizálódásával) került előtérbe, Héphaisztosz (görögül Ἥφαιστος) szerepkörét átvéve lett szélesebb körben ünnepeltté. Alakjának eredete a magyar-rokon etruszk Sethlans [ejt: Szethlánsz] Tűz és Kovácsisten, vagyis az ősmagyar Vasgyúró; de lehet, hogy talán még messzebb, az egyiptomi Ptah İsteig nyúlik vissza… (A neveik között viszont érdekesség, hogy semmi rokonság nincsen.)

A rómaiak a tűz és a tűzhányók İsteneként tisztelték, úgy tartották, hogy Vulcānus lakhelye Szikéliában, az Aetna (Etna) alatt és-vagy a Lipari-szigetekhez tartozó Vulcano sziget fortyogó gyomrában van. A vulcanālia ünnepen, amelyet augusztus 23.-án tartottak, halakat és más állatokat áldoztak tűzbe az Tűz-İsten tiszteletére.

… És aki tudja már a verset… Annak jöhet a film is :

The post Marcus Aurelius appeared first on Szögedöm.hu.

Hajdan tanulandó alapvers volt iskolámban… a mai gyerekek meg már nem is ösmerik !
Ma a vírusterror mammóni uzsorásai ( száz here pimasz ) izzítják túl a kedélyeket…
Így a Magyar nyár ma is nagyon időszerű !!!
Tegyünk róla, hogy gyermekeink is velünk együtt szavalják :

Juhász Gyula – Magyar nyár (1918)

Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sáppadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,
Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma
És föllángol e táj, e néma, lomha ?

Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár ?

Vélhetően e versét Gyalunk 1918 augusztus 15.-én Csongorádon a gáton ülve, dinnyézgetve írta… és e napon is adta elő e költeményét személyesen egy rendezvényen Csongorádon…

Nyomtatásban először a Világ 1918 augusztus 25.-ei számában jelent meg.
Azután szerepel az Ez az én vérem (1919) majd a Hárfa (1929) kötetében is…

A Világ lap 1918 augusztus 25.-ei számában csak Magyar nyár címmel szerepelt; az Ez az én vérem 1919-es kötetében meg már Magyar nyár 1918 a címe… a 18-as esztendő mocskosan meggyalázott „őszirozsdás” forradalmát, majd az antimagyar Vörös Terrort is előjelezvén… föllángol e táj, e néma, lomha …

Bár minden mai aszfaltbetyár oldalon szürke köznyelvire „kijavítják” (rontják)… A „sáppad” nem helyesīrási hıba, hanem – vélhetően (tudatosan) vállalt – szögedi tájszóalak, mai nyelvész-alakoskodón: „alaki tájszó”, akárcsak a Szent Szarvas meg a Vers a vargáról ill. Krisztus a vargával  költeményében is és a Földanyánk azon változatában is, amely a Szeged és Vidéke lapban jelent meg 1907 augusztus 4.-én:

Ha majd az égi mezőkre megyek,
A Nagy Pusztára, hol a Tejut  vár rám;
A Tejut, az Örök Szittya Sereg,
Kései, sáppadt igricére várván […]

(Vödd: sáppadozik, sáppatag; Bálint Sándor : Szegedi szótár 387.o.)

Ha létezne Magyar Ország, ott a Magyar nyár-t minden magyar tudná… és e napon emlékezvén családjával, cimborával büszkén szavalná…

Rajtunk múlik ez a Magyar Ország !

The post Juhász Gyula – Magyar nyár appeared first on Szögedöm.hu.

Mária, májusi esték
Asszonya, Mennyei Fény,
Míg örök éjbe sietnék,
Megtérek szívedhez én.
Megtérek, méla eretnek,
Tékozló, árva fiú,
Látom e földi tereknek
Minden szerelme hiú.
Mert csak te vagy a Rózsa,
Ki itt örökre virul,
Álmok dávidi tornya,
Mely porba sohase hull !
Te vagy a Csillag egünkön,
Mely ezer éve borús,
Mária, te vagy a Pünkösd
Pálmája, dicskoszorús !

1923 Pünkösdjén… nyárelőjén…

Angelus – Juhász Gyulánk e két évtizeden át (halálán túlig) lappangó költeményét Babitsné Tanner Ilonka – írónői álnevén Török Sophie – jóvoltából közölte Juhász Gyulára emlékező cikkében Gaál Ferike [Jolán] a Nemzeti Újság 1944 január 28.-ai számában. Kötetben először a Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadásában jelent meg 1963-ban a Babits hagyatékból ismert kézirata alapján. A kéziraton a költemény fölött a következő ajánlás áll: „B. Tanner Ilonkának, a magyar Dante Asszonyának küldöm és csak neki, mert nem akarnám, hogy akár jobbról, akár balról félreértessék e vers ma, mikor »kurzusa« van a kereszténységnek.”
A mellékelt levélen : Szeged, 1923. jún. 1. […] fogadja hálám csekély jeléül a mellékelt verset. Mihálynak meleg kézszorítás, baráti és bajtársi, hű és hálás, Magának hódoló kézcsók / Juhász Gyulától

A levelezésből kiderül, hogy e költemény 1923 Pünkösdje táján, május 20.-a és június elseje között születhetett…

The post Angelus – Pünkösdi Pálma appeared first on Szögedöm.hu.

Én a Tiszának és Marosnak
Szögében élek álmodón,
Hol Attila, Ajtony robogtak
Valaha vemhes táltoson.

Az Ősi Szent Tűz szürke hamvát
A szél szívembe szórja itt,
Keresem a Turáni Nagyság
Örök, konok Magyarjait.

Keresem a kialuvó láng
Maradék üszkét az egen
S a Hun Király bús koporsóját
Magyar Folyó mélyébe, lenn.

Először a Délmagyarország 1920 május 13.-ai számában jelent meg, majd a költő beválogatta Nefelejcs kötetébe (61.o.) is…

E költemény egyszerű A-B-A-B rímképletű, de furcsa és Gyalunktól szokatlan, hogy a 3. sor kilóg e rendből, nem rímel semmire se, míg a többi versszak azonos sorai meg igen ! Az A-B-A-B rímképletét helyreállítandó ajánlom a következő korrekciót:
„Hol dombok őrzik koronáúl” […] Így az első versszak:

Nem jártam én soha Dunán túl,
Hol Kupa, Vata elesett,
Hol dombok őrzik koronáúl
Az alkonyvéres egeket.

Sajnálom, hogy ezt már Gyalunkkal e Földi Életben nem tisztázhatom…

A „Tisza szöge” utal Szöged város néveredetére is… Szeged – a helyiek nyelvén Szöged – ugyanis a Tisza nagy, éles kanyarjában, azaz a „Tisza szögén” áll, de inkább fekszik ma is…

Kupa természetesen Koppány, a méltatlanul „áruló”-ként fölnégyelt Hiteles Árpád-Örökös. A költemény szerint a két emberöltővel későbbi Vata vezérrel, az Ős-Hit „lázadó”-jával a Dunántúlon esett el.

A germanista klerikális terrorral folyvást „Vata féle pogánylázadás”-ként emlegetett magyar ellenállás és szabadságharc valódi magyar megjelölése Vata-szabadságharca !!! Szégyen, hogy 3 évtizeddel az állítólagos rendszerváltás után Vata vezérünk emlékezete – Vata Lázadása, Vata Fölkelése – helyett még mindig a Magyar Világot fölforgató – ezzel török terítékre tékozló – Dózsa (György) pusztulatos örökségét viseli minden városunkban és a legkisebb falvainkban is eggy-eggy utca neve !

Attila hun királyunk pedig – akitől az Árpád-ház is származtatja magát – a több, mint fél ezredévvel későbbi Ajtonnyal a Dunáninnen a Hun-Magyar Őshit vértanú bajnokai voltak.

Ajtony a Szegeddel – vagyis a Tisza szögével – szemközt a Tisza-Maros szögének, ill. az azon túli területeknek ura volt, amíg Csanád vezér meg nem hódoltatta.

Az Ősi Szent Tűz bizonyára ősi szittya tűzhitünkre, talán Zóroasztári Fényhitünkre utal…

A „Hun Király bús koporsója” – természetesen Attila királyunk nyughelye, amely a hagyomány szerint (átmeneti) folyóeltereléssel a Tisza medrébe ásott sírba, hármas koporsóban történt… valahol e tájon… a Tisza szögén…

A Magyar Folyó pedig természetesen a Tisza, amely eredésétől torkolatáig természetes (kárpáti) határainkon belül marad. (Bár Országunk megrablói máig sem rendezték adósságaikat, a fosztogatók elszámoltatása is eljő majd.) A demarkációs vonalak, amelyek mára már több mint egy évszázadra gúnyhatárrá dermedtek, csak a Magyar Föltámadásra várnak. – Eljön az is !

Izrael csaknem 2000 évet várt országára és egy konok magyar(földön termett) zsidó agy meg is álmodta, majd konok népe meg is valósította. Ben Gurion az új Izrael első vezetője mondotta: „Nem realista az, aki nem hisz a csodá(k)ban …”

Éppen mi, magyarok, a Hit Őrei, Boldog-Asszony népe ne hinnénk a Csodákban ?!

The post Tisza szögén – 101 éve ! appeared first on Szögedöm.hu.

De forr, de küzd, de várja sorsát,
De tisztul és szent tűzben ég,
Fölötte kék derűs mennyország
S egyszer felküldi a setét!

Mert küldetése, hogy kijőjjön
A fényre, hegyre, égbe fel,
Áradjon a nagy, dús tetőkön,
Míg a föld méhe énekel.

És termékeny lesz majd nyomában
Az őstalaj, a bús mező,
Új életet fogan a láva,
Virágot nyit a tűzeső.

S a mélyben új harc kalapácsát
Zengetik üllőn új erők:
Az Élet zúgó, örök árján
Előre, föl, bátrak, merők!

1920

Juhász Gyulánk e költeménye Örök a küzdelem címmel jelent meg először a Munka 1920 december 25.-ei számában. A Pásztortűz már Örök harc címmel hozta 1922 október 8.-án. Ez utóbbi címmel jelent meg  fél évszázadon át Péter László szerkesztésében a Juhász Gyula összes versei köteteiben is…

The post Örök harc – Örök a küzdelem – 100 éve appeared first on Szögedöm.hu.

Mikor a szenteste kapuját kitárja,
Indul a ködben a betlehemi árva,
Akit kitagadtak, akit megtagadtak,
Mikor földünkre a poklok leszakadtak.

Megindul a ködben, elindul az estben,
Mellette az angyal aranyszárnya lebben.
Száll, suhan a gyermek, gyémánt csillagokra,
Gyémánt csillagokról földi, bús ormokra.

Odaszáll először, hol az éj sötétebb,
Feketébb a gond, és hol a nyomor mélyebb,
Hol a tájnak minden kincsét elorozták,
Gyászos ormaidra, szegény Magyarország !

És megáll a Tátrán, melynek örökzöldje
Valaha elindult boldogan a völgybe,
Ment, mendegélt vígan az erdő, fenyves,
Karácsonyi dísznek magyar gyerekekhez.

Áll a Gyermek ott fönn, nagyon fáj a lelke,
Visszagondol régi, szelíd Betlehemre,
Betlehem után a komor Golgotára,
Nagypéntek után, a víg föltámadásra…

S a legszebb fenyőt, mely örökzölden ott áll,
Kezébe ragadja, s gyémánt csillagoknál
Gyújtja gyertyáit meg, mint valaha régen
Csodaszarvas arany lángját a regében.

És a szent, örök fát emelve magasra,
Pozsony, Kassa, Várad fölött lobogtatja,
Kolozsvár, Arad és Szabadka világol
Betlehemi fényben a karácsonyfától.

Vándorok a földön, pásztorok e tájon,
Ámulnak az égi csodaragyogáson,
Virrasztók, vigyázók ajkán zeng az ének:
Dicsőség magyarok örök İstenének !

Angyalok, mártírok, hitvallók felelnek:
Békesség e földön magyar embereknek !

Juhász Gyula

Magyar karácsony legendája. – Először Trianon Karácsonyán jelent meg, a Szeged lap 1920 december 25.-ei számában, ezután három évvel közölte a megcsonkított szomszédos vármegyeszékhelyen a Makói Reggeli Újság 1923 december 25.-ei száma is. E vers hangvételét, így utóbb a sorsát is a trianoni tragédia határozta meg. Rendíthetetlen hitű hazafıasságáért – elrabolt magyar városaink fölemlegetéséért – csaknem egy fél évszázadon át minden „Juhász Gyula összes versei” kötetből is kirekesztettek.
A MEK-ben, azaz a(z Országos Széchenyi Könyvtár) Magyar Elektronikus Könyvtár(á)ban máig sincsen benne. A kommunizmus, majd a szocializmus honvesztő évtizedei alatt hazaáruló vörös vezéreinknek fontosabb volt elveszett városaink – Pozsony, Kassa, Várad, Kolozsvár, Arad és Szabadka – feledése (sőt, fel sem emlegetése!), a szomszédos soviniszta tolvajnépek meg nem sértése, mint megtizedelt, majd meggyötört, Nemzeti Holokausztunkban kisemmizett saját magyar véreink elemi védelme.

Ezt a szép legendát minden magyar gyermek büszkén szavalja Magyar Karácsonykor…
Tegyünk hát érte, hogy így legyen !!! (Ehhez persze szüleiknek is tudni érdemes…)

Ajánlott még :

Juhász Gyula evangéliuma

Bővebb ismertető > Bemutató oldalak -> Előrendelés

The post Magyar karácsony legendája appeared first on Szögedöm.hu.