Angelus

Mária, májusi esték
Asszonya, Mennyei Fény,
Míg örök éjbe sietnék,
Megtérek szívedhez én.
Megtérek, méla eretnek,
Tékozló, árva fiú,
Látom e földi tereknek
Minden szerelme hiú.
Mert csak te vagy a Rózsa,
Ki itt örökre virul,
Álmok dávidi tornya,
Mely porba sohase hull !
Te vagy a Csillag egünkön,
Mely ezer éve borús,
Mária, te vagy a Pünkösd
Pálmája, dicskoszorús !

1923 Pünkösdjén… nyárelőjén…

Angelus – Juhász Gyulánk e két évtizeden át (halálán túlig) lappangó költeményét Babitsné Tanner Ilonka – írónői álnevén Török Sophie – jóvoltából közölte Juhász Gyulára emlékező cikkében Gaál Ferike [Jolán] a Nemzeti Újság 1944 január 28.-ai számában. Kötetben először a Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadásában jelent meg 1963-ban a Babits hagyatékból ismert kézirata alapján. A kéziraton a költemény fölött a következő ajánlás áll: „B. Tanner Ilonkának, a magyar Dante Asszonyának küldöm és csak neki, mert nem akarnám, hogy akár jobbról, akár balról félreértessék e vers ma, mikor »kurzusa« van a kereszténységnek.”
A mellékelt levélen : Szeged, 1923. jún. 1. […] fogadja hálám csekély jeléül a mellékelt verset. Mihálynak meleg kézszorítás, baráti és bajtársi, hű és hálás, Magának hódoló kézcsók / Juhász Gyulától

A levelezésből kiderül, hogy e költemény 1923 Pünkösdje táján, május 20.-a és június elseje között születhetett…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...