Majd elmúlok szelíden, mint egy álom
És följárok bús téli éjszakákon.
A magyar bánat szenderét virrasztom
S kopogtatok a túlvilági ajtón.
A magyar İstent kérem csöndesen meg,
Hogy irgalmazzon árva nemzetemnek
S véremnek bíborából lesz kelendő
Az új Hajnal, a boldogabb jövendő.

1925

Ámen – A Költőnek – Először az Új Idők 1925 február 8.-ai számában jelent meg.
Majd fél évre rá közölte a Délmagyarország 1925 június 26.-ai száma is.

Megjövendölte saját „álommá” elmúlását, a halálát is ebben a költeményben…
Hiszen altatóval (Veronállal) mély álommal távozott, míg „a magyar bánat szenderét virrasztotta”…

Ajánlott még e költemény értelmezéséhez meg érzelmezéséhez :

AURÓRA

Egyszer fehér és rózsaszin
Gyöngy és selyem ruhája,
Mosolyog, mint a szerafin
A tájra.

Máskor bíborral ékesen
Lángol piros palástja.
Tüzeket gyújt az egeken
A láza.

HAJNALBAN A NAPHOZ

Én most szeretlek, mikor még az Éjjel
Vert seregének árnya fut tova
S csak a magányos és bús jegenyének
Szűz homlokán ég Fényed mosolya.

The post Ámen appeared first on Szögedöm.hu.

A csillagtalan magyar téli éjben
Megálltam szobrod előtt ősi, szent
Elődöm és a csöndben és setétben
Érced szava nekem vigaszt izent.
Íme, te állasz rendületlen épen
A halandók és mulandók felett,
Maradandóság komoly köntösében
Túléled a földi ítéletet.

Megcsonkul ország és te oly egészen
Dalolsz a múltból a jövőbe még
S szavad ekhózza bízó büszkeséggel
Az ébredő s elhúnyó nemzedék.
És minden Lilla megszépül dalodban,
Minden borocska tüzesebb leszen,
Ha rád gondol utódod s összedobban
Minden magyar szív édes verseden.

A csillagtalan magyar téli éjben
Eljöttem én is, ballagó diák
S újult erővel és újult reménnyel
Zengettek bennem ős melódiák.
Míg álltál boldog magasan fölöttem
S deres subában ködlött a jelen,
Belémeredtél az örök jövőbe :
Csokonai, magyarság, Debrecen !

Juhász Gyula Csokonai szobránál – először a Magyarság 1925 január 25.-ei számában jelent meg „Oláh Gábornak ajánlom” dedikációval, a költemény alatt (Debrecen) jelzéssel. A korabeli szegedi és debreceni lapok szerint Juhász Gyula 1924 december 21.-én a költeményeit olvasta föl a debreceni Csokonai Körben Oláh Gábor és Móricz Zsigmond társaságában (a Byron emlékére rendezett ünnepélyen).
Később megjelent e verse jelentős eltérésekkel (fönt) a Délmagyarország 1928 december 8.-ai számában is. A három versszakban szabályosan 11 és 10 szótagos sorok váltogatják egymást következetes rendben.

A 19. századi emlékműszobrászat legjelentősebb alkotásai közé tartozik (a maradék) Magyarországon a debreceni Csokonai-emlékszobor.

A széles irodalmi műveltségű, jómódú kereskedő, Csanak József és Várady Szabó Lajos 1861-ben alapították az Emlékkert Társulatot. A helyi kereskedők, katonatisztek, tanárok és színészek által támogatott debreceni Emlékkert Társulattól kapta a megbízást a Csokonai szoborra Izsó Miklós.

A Nagytemplom és a Református Kollégium közötti térben egy olyan szobor-pantheont akartak létrehozni, amely Debrecen nevezetes szülötteinek állít emléket. Elsőként Csokonai Vitéz Mihálynak.
Bár az 1871-ben felállított Csokonai-szobrot Izsó Miklós fejezte be, a megvalósult emlékmű némileg eltér a kezdeti terrakotta modelltől.

A megrendelők szerint túlságosan csenevésznek hatott Csokonai alakja (a valóságban ilyen is volt), ezért a nagyításnál „vastagítottak” az alakon. Ezt a „vastagítást” a Müncheni Királyi Bronzöntödében hajtották végre. Az alkotást 1871 október 11.-én avatták föl ünnepélyes keretek között.

A szobor ma már nem az eredeti helyén áll. A tér rendezése során a villamossínek változásával a szobrot is odébb tették 1977-78-ban.

A terrakotta kismintát a Református Kollégiumban őrzik, de van a Déri Múzeum egyik lépcsőfeljárójánál is egy, és újabban Karcagon is áll egy másolat belőle kútszoborként a Csokonai Könyvtár előtt.

Csokonai szobránál – a Magyarság 1925 január 25.-ei számában :

„Oláh Gábornak ajánlom”

A csillagtalan magyar téli éjben
Megálltam szobrod alján ősi, szent
Elődöm és a télben és setétben
Érced szava nekem vigaszt izent.
Íme, te állasz rendületlen épen
A halandók és mulandók felett,
Maradandóság komoly köntösében
Túléled a földi ítéletet.

Megcsonkul ország és te oly egészen
Dalolsz a múltból a jövőbe még,
Dalod ekhózza boldog büszke szépen
A fölkelő s lenyugvó nemzedék.
És minden Lilla megszépül dalodban
S minden borocska tüzesebb leszen,
Ha rád gondol utódod s összedobban
Minden magyar szív a te verseden …

A csillagtalan magyar téli éjben
Eljöttem én is, fáradt, vén diák
S újult erővel és újult reménnyel
Zengettek bennem ős melódiák.
Míg álltál áldott magasan fölöttem
S deres subában ködlött a jelen,
Belémeredtél az örök jövőbe :
Csokonai, magyarság, Debrecen !

Juhász Gyula
(Debrecen)

A Juhász Gyulát házigazdaként fogadó Oláh Gábor Debrecen jeles költője volt.
Méltatlanul elfeledett, a komcsi kurzusból magyarságáért módszeresen kifeledett…

Gyalunk Oláh Gáborral még 1903–1906-ban a Budapesti Tudományegyetem magyar-latin szakos hallgatójaként kötött barátságot, miként azidőtájt Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel is. 

Oláh Gábor legjelentősebb nyelvészeti alkotása :

A debreceni nyelvjárás (1906) Nyelvészeti füzetek (26). Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., Budapest.

Debrecen az alföldi kálvinista magyarság középpontja már nagy idők óta; Szegeden kíyül leghatalmasabb összetömörítő fészke a fajmagyarságnak. Szláv eredetre mutató neve mellett is határtalan pusztáival, házi állatvilágának gazdagságával, termő földjeivel és erős konzervatívizmusával mintha csak remekbe csinált alkotmánya volna a nomád népfajból kialakult mai magyarságnak. Nyelve is olyan, mint maga a nép: erős, egyszerű, külsőleg tán szikárnak tetsző, de belsejében költői szépségeket rejtő.

Ajánlott olvasmány :

DUGONICS

A jó öreg nyájas tekintetével
Ma nyugtalan néz el Szőreg felett,
Örök magyar virrasztó, józan, éber,
Ma fázva látja e magyar telet ! 

The post Gyalu – Csokonai szobránál appeared first on Szögedöm.hu.

Bartos Gyulának

Ó mennyi olcsó, hitvány és hazug
Komédiás tolong a fórumon ma,
Fölöttük a Művészet égi tornya
S alatta szennyes vásár zaja zug.

Be sok ripacs álcázza most magát
Hős hódítónak és híres művésznek,
Nérók ezek, hóhérok és pecérek,
Rossz histriók, kik megcsalják a mát !

De vannak és köztük te s jönni fognak,
Kik karneválján a mohó Molochnak
Nem ropnak táncot, mert szívük szelid

S erős Hitükkel a csillagra néznek,
Mely az örök és az igaz Művészet
Fényével beragyogja híveit !

Juhász Gyula, 1924 nyarán

Gyalunk e versét átélni, szavalni és ilyes tikkatag nyarakon, hőhullám vagy zivatar után holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak alap… Gyalunktól van mit tanulnunk …

Az Ideál – Először a Szeged 1924 Áldás (július) hava 27.-ei számában jelent meg.

A szegedi születésű Bartos Gyula (1872-1954) a Nemzeti Színház tagja volt 1907 óta.
E költemény szegedi vendégszereplése alkalmából született.

Ugyanezen év nyaráról…
Ajánlott még :

BUDAPEST

Valami furcsa füst lebeg fölötted,
Mint áldozati füst, amely lecsap,
Sötétre mosva falakat, tetőket,
Míg annyi ember topog, szürke rab.

The post Az Ideál appeared first on Szögedöm.hu.

Én most szeretlek, mikor még az Éjjel
Vert seregének árnya fut tova
S csak a magányos és bús jegenyének
Szűz homlokán ég Fényed mosolya.

Én most szeretlek, mikor Szent Keletnek
Mély tengerén ring Arcod, az Örök
És sugaraid álmodón remegnek
A paloták és kalyibák fölött.

Még vár a Hajnal, de az éj halott már,
Trillák csattognak, lombon, bokron át,
Oly dús az ég keletre, mint az oltár,
Mely várja a Nagy, Ősi Áldozást.

Majd jön a nappal, a vásár, a hajsza,
Fölkél vackáról ember és barom.
Én most szeretlek és Neved e dalban
Ezer madárral hadd magasztalom !

A Naphoz – Hajnalban a Naphoz – Először a Szeged 1924 május 25.-ei számában jelent meg A Naphoz címmel. Ezután közölte még a Brassói Lapok 1924 augusztus 18-ai száma Szegedi szemle 1929 április 15-ei száma.

A Brassói Lapokban :
a 13. sorban : Majd jő a nappal, a vásár, a hajsza,
a 16. sorban : Ezer madárral most magasztalom !

A többi megjelenésében :
a 13. sorban : Majd jön a nappal, a vásár, a hajsza,
a 16. sorban : Ezer madárral hadd magasztalom !

Juhász Gyula Testamentom (1925) kötetében (72.o.) is méltán szerepelt.

Ajánlott Társ-Költemény :

AURÓRA

Egyszer fehér és rózsaszin
Gyöngy és selyem ruhája,
Mosolyog, mint a szerafin
A tájra.

Máskor bíborral ékesen
Lángol piros palástja.
Tüzeket gyújt az egeken
A láza.

The post A Naphoz – Hajnalban a Naphoz appeared first on Szögedöm.hu.

Május

Vén harcos én, ma békét hirdetek,
Virággal verve meg a szíveket.

Egy új kiáltványt írok s érezem,
Hogy ez az ige egyszer tett leszen:

Ember, légy végre Ember újra már,
Ne ordas farkas és halálmadár!

Nem bús robot, de boldog munka kell,
Melynél a szív bízó taktusra ver.

Új szent szövetség kösse össze mind
Embertestvérek jó reményeit!
 

Ez áldott föld ne temető legyen,
De kert, amely több jóságot terem!

Ember, magyar, ma még élő halott,
Legyen majális minden egy napod!

Vén harcos én, ma békét hirdetek:
Legyen szerelmünk már a szeretet !

Május – Először a Szeged 1924 május 1.-jei számában, majd a Délmagyarország 1926 május 23.-ai számában jelent meg.

Így jelenik meg százévesünk a Szögedi Naptár májusi oldalán :

The post Juhász Gyula – Május appeared first on Szögedöm.hu.

A tápai Krisztus

Az ország útján függ s a földre néz,
Arcán szelíd mosoly a szenvedés.

A falu népét nézi csöndesen,
Amint ballagva munkából megyen.

Az ősi népet, mely az ősi föld
Zsellére csak és várja az időt,

Mikor saját portáján úr leszen,
Mikor az élet néki is terem.

A magyar Krisztus, a falusi szent
Hiszen nekik is megváltást izent.

Olyan testvéri áldással tekint
Feléjük és bíztatja híveit.

Feje fölött a nyárfa is magyar,
A fecske is és egy a zivatar,

Mely őt paskolja s a falut veri
És folyton buzgó öt szent sebei

Nem a magyarság sorsát hirdetik ?
És ki segit már, ha ő sem segit ?

A tápai Krisztus – Először a Magyarság 1923 május 20.-ai számában jelent meg…
Közölte a TESTAMENTUM (1925) kötete is (57-58.o.), majd beválogatta a HÁRFA (1929) kötetébe is (120.o.). Utóbb fölbukkan a Szegedi Szemle 1928 december 22.-ei számában is.

Baróti Dezső egyenesen Juhász Gyula költészete tetőpontjának tartotta ezt a verset…
Vödd még : Makay Gusztáv : i. m. 334-336.o. !

A vers születéséről Úr György 1956 ápr. 8.-ai levelében a következőket írta : „Ez a vers úgy született, hogy [Juhász Gyula] kint járt Tápé felé a körtöltésnél. Elment addig a pléh-Krisztusig, és sűrű felhők gomolyogtak az égen, hát elindult visszafelé. Elért a Kassig, mikor már csöpögött az eső. Bejött az asztalhoz, ahol én valamilyen cikket írtam. Leült mellém és elmondotta, hogy Tápé felé sétált és látta ezt a pléh-Krisztust, amit már sokszor látott, de most megnézte. Kopott, rozsdás, már jó lenne befesteni. A parasztok, ha elmennek előtte, megemelik a kalapjukat, pedig alig lehet már kivenni, hogy milyen is az a kép. Erre zuhogni kezdett kint az eső. Juhász Gyula kinézett az ablakon és elmélázott. Hogy veri az eső most azt a pléh-Krisztust, mondotta. Erre kitéptem a noteszomból egy lapot és azt mondottam neki : ›› Gyula, írj erről a pléh-Krisztusról egy verset ! Nesze papír. ‹‹ Egy szóval se mondotta, hogy nem, hanem vette a mellényzsebe felső részéből azt a hagyományos kis ceruzáját és rágyújtott egy cigarettára. Sűrű szippantások után elkezdett írni. Tessék megnézni a kéziratot, alig van rajta javítás.”

A kéziratot Úr György – közlése szerint – a szegedi múzeumnak adta, de – Péter László szerint – a múzeumban nem található… Ez is elgondolkodtató… Mindenki szeretne egy kis részt a sikerből, egy kis fényt az érdemből…
Az eredeti kéziratok piaci értéke nem nagy, de egyedülállóak, így pótolhatatlanok !
Másolataik gazdagabbá tehetnék a Juhász Gyula ítészeti képes kiadásokat…

Gyalunk több költeménye is szól Tápéról…
Ezeket nevezi Tápai ciklusának Péter László.
E csokorból leginkább e verse kívánkozik még ide :

Tápai nóta

A tápai templom öregebb apádnál,
Vénebb a kriptában pihenő apátnál,
De az İsten régibb, mint a régi oltár,
İdősebb ő minden kő-kövön templomnál.

A tápai lányok mennek a misére,
A tápai vének várnak az igére,
A földek esőre, a kaszák a nyárra,
Nincstelen szegények egy nagy aratásra.

1926

Olvasói megjegyzések :

Az anyukám kedvenc verse volt… (Tildy Éva)

…

Ha lúd, legyen kövér…. Ezt a könyvet az az ÚR GYÖRGY lapszerkesztő írta, aki elsőként „merészelt” József Attila verseket újságba beszerkeszteni, és „dicsériádákat” (J.A.) írni mellé.
Ú.GY. és J.GY. jó ismerősök voltak Szegeden.

Füzér József
2023

The post A TÁPAI KRISZTUS appeared first on Szögedöm.hu.

Tyukodi pajtásom,
Kutya világ járja,
Magyar urak lakomáját
Folytatja a kánya.

Rongyos a dolmányunk,
Idegené házunk,
Folt hátán folt mente, csizma,
De azért pipázunk.

De azért az ősi
Rebellis hitünket
Nem tagadjuk, bár az ellen
Száz pandúrja büntet !

De azért kitartunk,
Verekedve váltig,
Édes Anyánk, Magyarország
Fölvidulásáig !

Először a Magyarság 1924 május 18.-ai számában jelent meg Kurucnóta 24-ben címmel.
A Délmagyarország 1925 augusztus 6.-ai száma is hozta már Uj kurucnóta címmel…

Érdemes ezt összevetni a betegesen dekadens és agyonajnározott Ady kuruc-költeményével :

Kurucok így beszélnek

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
Farkas esz meg, ördög esz meg,
De megesznek bennünket.

Medve esz meg, az is mindegy,
Az a szomorú és régi:
Véletlen, ki esz minket.

S az a szomorú és mindegy,
Hogy jó időben bennünket
Sorsunkra mi se intett.

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
Bánja fene, hogy ki fal föl
Buta, bús, mindegy-minket.

1915. április

The post Kurucnóta 24-ben – Uj kurucnóta – kerek száz esztendeje… appeared first on Szögedöm.hu.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó márciusi láz.

Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor márciusi láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár :
Végig cikáz
A lelkeken a márciusi láz !

Juhász Gyulánk e költeménye először 1921 március 20.-án jelent meg a Munka kiadásában…

Kikelet havában éppen e napon jelent meg Juhász Gyulánk e remeke…

Különösen időszerű ez most :
A betegítő rémhírek helyett és a fölös rettegés ellen itt a tavasz és itt a költészet ! 
A Magyar Lélek gyógyulásra vár !
Gyógyult lélek ellenáll majd a világ gonoszságainak, gyártottan gyilkos vírusoknak meg a köré kerített rettegés kísértésének is…

Az egészséges lélek pedig ellenáll majd a világ más gonoszságainak, az agymos(lékol)ásnak, az antimagyar kishitűség kísértéseinek is…

Az 1963-as Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban – bizonyára a korábbi kiadásokhoz – betűhíven, azaz betűhiven csakis végig rövid „i”-vel szerepel :

Vigan cikáz
A nyiló, bizó márciusi láz.

A Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban (1963-ban) – bizonyára a korábbi kiadásokhoz – betűhíven, csakis végig rövid „u”-vel szerepel ami ma átiratban rendre hosszú :

A vér és könny termékeny földje már
Uj csókra és uj ölelésre vár :

Érdemes lenne e rövid-hosszú kérdést a kézirattal összevetni !

Egészében ez a „márciusi” latinkodás nekem kicsit fájó…
Így behelyettesítem alliteráló(bba)n a szép magyar Kikelettel…

Így tanulom meg, magyar(abb)ul :

Virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet.
Végig cikáz
A termő, zengő, kikeleti láz.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó, kikeleti láz.

Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor, kikeleti láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár :
Végig cikáz
A lelkeken a kikeleti láz !

The post A márciusi láz – Juhász Gyula appeared first on Szögedöm.hu.

Betlehem

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este,
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelid barmok közt, édes bambino,
Kit csordapásztoroknak éneke
Köszöntött angyaloknak énekével.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény.
És nem találtak más födélt az éjjel
A városvégi istállón kivül.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Kit a komor Sibillák megígértek,
Kit a szelid Vergilius jövendölt
S akit rab népek vártak, szabaditót.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden földi paloták fölött.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Augustus Caesar birodalma elmúlt,
Az ég és föld elmúlnak, de e jászol
Szelid világa mindent túlragyog !

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek !

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
És hallgassátok meg az angyalok
És pásztorok koncertjét, mely e szent éj
Ezerkilencszázhuszonhároméves
Távolságából is szivünkbe zeng.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
S gondoljatok rá holnap és minden áldott
Napján e múló életnek s legyen
A betlehemi énekből öröm,
A karácsonyi álomból valóság,
És békessége már az embereknek !

(1923 Karácsonyán)

Betlehem – Betlehemes ének. – Először, Betlehem címmel a Szeged 1923 december 25.-ei számában jelent meg. Utóbb a Pesti Napló 1924 december 25.-ei számában jelentős eltérésekkel, Betlehemes ének címmel. Akkora a különbség a két változat között, hogy e karácsonyi kötetben (először) mindkettőt önálló alkotásként is közöltük.

Juhász Gyula evangéliuma

Eddig e fönti verset – a Betlehemet, a hosszabb változatot – csak a kritikai kiadás (1963) 2. kötetében a jegyzetek között (552-553. o.) találhatta meg az elszánt érdeklődő. A 6. sor a Karácsonyi ódában a Vergiliusnak tulajdonītott, állítólagos jövendölésre utal : Iam redit et Virgō : ‘Eljő a Szűz is’ avagy ‘És eljő a Szűz’; a 7-ben („nova progenies caelo demittitur alto”: az égből alászálló új ıvadék) a Megváltó Jézus. A valóban csodás párhuzamok: az egész vılágot rettegésben tartó bűnt (13-14) az eredeti bűnre, a kīgyó pusztulását (24) a paradicsomi kīgyó képében megjelenő ördögre (antimagyarkodón „sátán”-ra) vonatkoztatták, és a várt aranykorban („toto surget gens aurea mundo” 9. sor) İsten eljövendő szép országát látták.

Bethlehem héberül Béjt(h) Leħem (בֵּית לֶחֶם), arámiul ܒܝܬ ܠܚܡ , arabul Béjta Laħõm vagy Bíjtõ Laħõm (بيت لحم) ma kisváros Palesztínában (Ciszjordániában) Jeruzsálemtől kb. 10 km-re délre. Jelentése héberül a ’kenyér háza’, arabul meg a ’hús háza’. Érdekes ! A héber kenyér az arab hús.
Legkorábbi említése már az Amarna-táblákon (Kr.e. 1350-1330) fölbukkan Bit-Lahmi alakban. İnnen sejthető ıgazı jelentése: Laħ(a)mu akkád Termékeny(ség)-İsten, akit a kánaániták Leħem néven ımádtak. A hely neve tehát nem a ’kenyér vagy a hús háza’, hanem ’Leħem háza’, azaz a ’Termékeny(ség)-İsten háza’ ! – Így Jézüs születésének helye is egészen új értelmet nyer. Ógörögül Béthleem (Βηθλεέμ), latinul Bethleem. A bevett magyar helynévalak a latinnál hitelesebb, a héber meg a hellén (görög) között áll.

Az Alexandriai (H)Órigenész (Ὠριγένης/Ὡριγένης) által 247 táján a Contra Celsumban említett barlang Béth-Leħem városában a helyiek hite szerint Jézüs szülőhelye és jászolos hajléka volt. Taylor (1993) szerint ez a barlang korábban a szumer Tammúz Termény-İsten szentélyéül szolgált. Ezzel szemben Aviram Oshri zsidó régész azt állítja (Archeology, 2005)A, hogy nem lévén bızonyíték Jézus korában Jeruzsálem melletti Béth-Leħem település létére, Jézü(s) csakis a Gálíl béli (galilaiai) Béth-Leħemben születhetett. Különös egybecsengés, hogy ezt évtizedekkel korábban – a hazafias szabad elvei és eretnekül bátor fölvetései miatt különböző keresztény felekezetek (korlátolt elöljárói) által kirekesztett – Badinyi Jós Ferenc is állītotta már (évtizedekkel korábban), legutóbb Jézus király a pártus herceg könyvében éppen a Talmudra (BER II.5.) hıvatkozva…

Amennyiben a Jeruzsálem melletti Béth Leħemhez ragaszkodunk, úgy pedig egy igen érdekes párhuzam és időbeli hit-folytonosság jelentkezik, amely felett igen „csodálatosan” elsiklottak eddigi hitszónokok, pedig szinte mindent megmagyaráz: a szumer Tammúz Termé(ke)ny(ség)-İsten szentélye és ımádata lehet eredete az akkád termékeny(ség)isten, Laħ(a)mu, innen a kánaániták Leħem néven ımádott İstensége szent helye nevének. Jézüs – az éhezőknek enni adó, a halat és kenyeret szaporító, a betegnek-haldoklónak él(e)tet adó – pedig hol másutt születhetne, mint épp egy ilyen Ős-İstenség (talán már-már elfeledett) szentélyében… Így az sem olyan meglepő, hogy a Máguskirályok, a Háromkirályok, vagy a talán tucatnyi Bölcsek ezer mérföldekről is oly tévedhetetlen pontossággal meglelik a születése helyét… Ekként ha a csodacsillag csak az időt jelzi, az is elegendő, hogy odataláljanak az ismert szentélybe, amikor(ra) kell…

Az İsten szó „İ” betűit természetesen magam tettem nagybetűssé… Kölcsey Hymnus-ának szellemében, ahol (a Hymnus eredeti kézıratában) e szó mindenütt illően csakis nagy „İ”-vel İsten alakban szerepel… egyszerűbben szólva : Úgy īrom, ahogyan az Magyar Emberhez illik !

A Bethlehem of Galilee. ^ Aviram Oshri, „Where was Jesus Born?”, Archaeology, Volume 58 Number 6, November/December 2005.

Ajánlott még e napokra :

MAGYAR KARÁCSONY LEGENDÁJA

ÉN İSTENEM

AZ İSTEN MALMAI

ISTENEM, ISTENEM, HÁT ERRE TARTOGATTÁL!

ADY ENDRE – ÁLMOM : AZ İSTEN

The post Juhász Gyula – Betlehem(es ének) appeared first on Szögedöm.hu.

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.

Szeptember aranya – Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1919 szeptember 7.-ei számában jelent meg, majd a Nefelejcs (1921) kötetébe is beválogatta (39.o.).

Az „Ez a nyár volt a legszebb” vonatkozhat a Zöldi Vilmával való (1919-es) együttléteire, ahogyan 1909-ben még Annával kapcsolatban emlegette az elmúlt nyarat…

A Szögedi Naptárban a 100. évfordulóján (2019-ben) szeptemberben így szerepeltettem …

Gyalunk e költeményét újra meg újra átélni, tudni, szavalni és gyermekeinknek is továbbadni új őszi verőfényekben minden magyarnak lelki érlelődés…

Ajánlott még : ŐSZÖK ARANYA – ÉVSZÁZADOS ŐSZÖK JUHÁSZ GYULÁTÓL

The post Juhász Gyula – Szeptember aranya 2023 appeared first on Szögedöm.hu.