Éppen száz esztendeje…

Tyukodi pajtásom,
Kutya világ járja,
Magyar urak lakomáját
Folytatja a kánya.

Rongyos a dolmányunk,
Idegené házunk,
Folt hátán folt mente, csizma,
De azért pipázunk.

De azért az ősi
Rebellis hitünket
Nem tagadjuk, bár az ellen
Száz pandúrja büntet !

De azért kitartunk,
Verekedve váltig,
Édes Anyánk, Magyarország
Fölvidulásáig !

Először a Magyarság 1924 május 18.-ai számában jelent meg Kurucnóta 24-ben címmel.
A Délmagyarország 1925 augusztus 6.-ai száma is hozta már Uj kurucnóta címmel…

Érdemes ezt összevetni a betegesen dekadens és agyonajnározott Ady kuruc-költeményével :

Kurucok így beszélnek

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
Farkas esz meg, ördög esz meg,
De megesznek bennünket.

Medve esz meg, az is mindegy,
Az a szomorú és régi:
Véletlen, ki esz minket.

S az a szomorú és mindegy,
Hogy jó időben bennünket
Sorsunkra mi se intett.

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
Bánja fene, hogy ki fal föl
Buta, bús, mindegy-minket.

1915. április

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...