Európa szívéből
1878-ban Szegedre érkezik a Szegedi Naplóhoz újságírónak Mikszáth Kálmán. Maga sem sejtheti, hogy irói karrierjének kezdetét jelenti, hogy épp a regnálása alatt fogja átélni Szeged fennálásának legmegrázóbb, mégis sorsfordító eseményét, melynek köszönhetően egy palotás város bontakozik ki az alföldi porból. Mikszáth élménybeszámolója az árvízről egy csapásra országos nevet szerez neki.
Miért is? A titok, hogy zseniális újságíró és markáns író. Íme, most megosztom írását, hisz ehhez az íráshoz hozzájutni, szinte kuriózum:
Mikszáth Kálmán
SZEGED PUSZTULÁSA
ELŐSZÓ
A szegedi árvíz, mely az Alföld legvirágzóbb városát dönté romba, egyike azon megrázó katasztrófáknak, miket sötét betűkkel fog följegyezni a történelem.Illő, hogy mi szemtanúk addig is, míg az árvíz történetét a roppant anyaghalmazból gondos kezekkel nyomozva ki a selejtest és a tényeket, mihez hosszabb idő kell, valaki körülményesen megírná, könnyítsük meg feladatát, papírra vetve a benyomásokat, miket reánk tőn a szörnyű veszedelem, melyben e sorok írója elejétől fogva végig élénk részt vett, vázoljuk nagyban a képet, s a részletek közül azokat, melyek még élénk emlékezetünkben élnek.De még más célja is van e füzetnek.Az árvízről, a mentési műveletekről, s általában e borzalmas katasztrófáról az időszaki sajtóban annyi ferdítés, annyi téves dolog lett megírva, hogy az érdeklődő, ki a lapokból olvasta a dolgok állását, sokkal többet most sem tud, mint amikor semmit sem tudott. A fővárosi sajtó a helyi viszonyokat nem ismerő referensei illetéktelen emberek által informáltatva sokszor olyan dolgokról írtak, amiken azok a személyek csodálkoztak legjobban, akikről azok a dolgok írattak. Ilyen a Glück kereskedő és családjának elpusztulása, kiket agyonütött a beszakadó ház, ilyen a zsinagóga összeomlása stb. Legjobban jellemzi azonban az állapotokat két epizód. A március 17-én itt járt király ama szavai:»A veszély sokkal nagyobb, mint aminőnek a lapok mondják.«S Lukács kormánybiztos azon közmegbotránkozást okozott, a veszélyt célzatosan kisebbítő jelentése, melyet őfelségének kérdezősködésére adott a halottak számának bemondásában, midőn azokat huszonnégyre tette. De nyomban utol is érte a nemezis az őfelségét is ámító hivatalnokot, mert egy derék pap rögtön sietett megjegyezni, hogy a veszély első napján csak ő maga több egyént temetett el.Ily részint téves, részint rosszakaratú, részint pedig félénken takaródzó értesítések helyreigazítása szempontjából íratott e néhány ívnyire szorított története Szeged elpusztulásának.Azért pedig oly gyorsan mert alapos reményünk van hozzá, hogy ha sokáig késleltetjük, egyszer csak azon vesszük magunkat észre, hogy az elpusztult Szegednek íme már semmi nyoma: egy új, fényesebb emelkedett helyette.
NÉMI ELŐZMÉNYEK
Gróf Széchenyi István lángelméjében támadt először a gondolat, hogy a szép kanyargó Tiszát, mely zúgva, búgva töri szét néha a gátot, szabályozni kellene. Azonban maga sem bízott a Tisza-szabályozás sikerében, 1846-ban lehozatta Paleocapa Péter velencei mérnököt, ki mint európai tekintély volt ismeretes a vízműépítészet terén. Paleocapa megvizsgálta a szabályozási terveket és műveleteket, s kimondá, hogy a Tisza-szabályozás eddig elfogadott rendszere előbb-utóbb Szegedet öli meg.E szomorú jóslat lebegett Szeged fölött már harminchárom esztendeje…S ez a jóslat teljesedett be rajta, dacára a sok millió forintnak, mely bele lett ásva a Tisza töltéseibe a jobb- és balpartján egyaránt.Három évvel ezelőtt már komoly veszély fenyegette Szegedet. Harminc év alatt hatalmas töltések készültek a Tisza mellett, melynek 240 mérföldnyi csavargó medre az átmetszések által egy harmadrésszel megrövidült. A természet alkotta nagy medencék, az óriási árterek és öblözetek elzárattak a Tiszától. Az áradat, melynek hullámai egykor három hét múlva érték el Szegedet, most ide hömpölyögnek négy nap alatt. A meder eliszapodása [!] folyton nagyobb lőn. A Felső- és Közép-Tisza szabályozva lévén, az ár ellenállhatatlanul mehet Szeged felé, miután az Alsó-Tiszával még négy kanyarulatokkal [!] kell küzdenie. Minél magasabbak lettek a töltések, annál magasabb lett a Tisza árja.A legerősebb gát a Tisza felől védi Szegedet. Ezt maga Szeged emelte. S hasonló áttörhetetlen körtöltéssel akarta magát körülvenni az 1876-i vízveszély védelmei után, de a tanult, s főleg a hatalmas emberek másképp akarták. Az ő tanácsuk abból állott, hogy Algyőn fölül a percsórai gátat kell fölépíteni, mert e gát lesz az, mely megmenti Algyőt, Tápét, Dorozsmát és Szegedet, s ezek húsz négyszög mérföldnyi határát.Ha pedig a percsórai gát valamikor ketté szakadna, Szegedet megmenti északról a baktói-szilléri töltés, keletről az Alföldfiumei vasút-töltés, délről pedig a Szent-Mihály-teleki és a Vöröskereszt melletti töltésvonal.Ez a terv lett elfogadva és létesítve. Ez volt védelmi fegyvere Szegednek, midőn az emelkedő Tisza március első napjaiban fenyegetni kezdte.
KENDE KANUT
a percsórai kormánybiztos Kende Kanut magas, szikár ember, őszülő hajjal és szakállal. Prototípje az örök ifjúságnak. Csak valamivel komolyabb Beöthy Algernonnál, és csak valamivel kisebb mameluk Horváth Gyulánál.Kende Kanut fiatal korában kitűnő bánásmódot tanúsított a nők körében és igen ügyesen kucsérozott, eleganciával tudott mulatni a cigánnyal, s ruháit az első szabónál varratta. S ezért lett ő percsórai kormánybiztos.
*
Kende különben becsületes ember, s ő maga csodálkozott rajta legjobban, hogy ő miként jutott a vízműépítészeti tudományhoz. Dehát elvégre is azt gondolta, hogy az úr pokolban is úr, s már az magától beleszületik mindenféle tudományba. Így fogadta el a percsórai kormánybiztosi hivatalt, hihetőleg a fizetés kedvéért, s így jutott Szeged kapuinak kulcsa gyenge és laikus kezekbe.
*
A kormány az első napokban, midőn a Tisza rohamosan áradni kezdett, nagy indolenciát tanúsított. Még Kendét sem küldte le, kinek szavazatára a költségvetés tárgyalásánál szüksége volt. Ebbeli mulasztását csak az menti, hogy Kende úgy sem értett a dologhoz.
*
Kende iránt, dacára rokonszenves egyéniségének, elejétől fogva nem volt semmi bizalom, mert dilettantizmusát sem nem volt képes (s dicséretére legyen mondva), sem nem akarta takarni, már pedig éppen a szegedi szójárás szerint »a tanulatlan doktor kész hóhér«.
SZEGED ELŐBBI FEKVÉSE ÉS HELYZETE
Az Alföld e tősgyökeres magyar városa, a különben is lapos vidék egy völgyében terjed el nagy darabon, mintegy hetedfél ezer házzal, s alig van egy-egy pontja, mely magasabb a Tisza vízszínénél, az az áradás pedig, mely a várost megkerülte, két lábnyival magasabbra duzzadt föl, mint maga a folyam. A házak legnagyobb része vályog; legföljebb az alját képezi néhány téglasor. Még az erősebb kőházak sincsenek mély alappal építve, még az emeletes házak egy része is pince nélküli, keskeny, alacsony fundamentomon.Maga a talaj pedig homok, mely átázik, laza lesz és gyorsan megroskad. A víz eláztat itt mindent. S már azalatt is, míg a víz az Alföldfiumei vasúti töltésnél ólálkodott, bent a városban fakadó belvizek boríták el a legalacsonyabb pontokat.Szegeden még eddig nem járt a Tisza árja, minélfogva gyarapodott, emelkedett és szépült a derék magyar város; nemcsak második lett népességre nézve az országban, hanem egyike a legszebbeknek, vagyonos vidék központja, hatalmas kereskedelemmel s olyan élénk iparral, aminő aránylag egy város sem. Azonkívül Szeged volt a magyarság védbástyája, a nemzetiségi elemek közvetlen szomszédságában.Jegyezzük ide a főbb statisztikai adatokat a »volt«-ról, hogy majdan összehasonlíthassuk a »lesz«-szel. Szeged 70 ezer lakosa közt csak 30 ezernek volt megjelölhető a foglalkozása. Van 14 000 vállalkozó, hivatalnok, munkás és mezei gazdászattal foglalkozó, 2092 egyén az intelligens osztályhoz sorakozik, 4768 az iparos létszám, 2000 egyén a kereskedő világhoz, 2200 személy háztulajdonosi minőségben van bejegyezve, 3700 személy szolgálattal keresi kenyerét.Megjelölhetetlen foglalkozásúnak marad tehát negyvenezer lakos. Mármost milyen foglalkozásnál keressük meg ezek nagyobb részét, ha nem a mezőn, Szeged óriási határában, melynek nagy része kitűnő termőföld, s mely most kevés kivétellel a víz alatt van.Szeged az eddigi árvizek történetében hallatlan számú házat vesztett aránylag. Meg kell azonban a történelmi igazság nevében jegyezni, hogy kivált a külvárosban kevés volt a magasabb értékű ház. Az emeletes házak tekintetében Szeged Magyarországon a hetvenegyedik helyet foglalta el. Vagyonosságának három főforrása a kereskedelem, ipar, a mezőgazdaság és az állattenyésztés. Ez utóbbi kettő legfőképp. Szegednek 7047 lova, 300 szamara, 9000 darab szarvasmarhája, 119 kecskéje, 26 892 db sertés és 1330 kas méhe volt. (Ez óriási állományból valószínűleg csak igen kevés maradhatott.)116 kisebb-nagyobb iparvállalata volt; ebből 4 az élelmezési, 13 a ruházati, 13 az építészeti, 23 a szövészet- és takács iparra esik, 17 a faiparra, 20 az érciparra, 22 a bőr- és papír-, 3 pedig az olaj- és zsíriparra.Ami Szeged nagyiparát illeti, bírt egy gőzmalommal, mely egy gőzgéppel 68 000 mázsa lisztet gyártott, volt egy szeszgyára, melynek gyártmánya 500 000 akóra rúg, ehhez járul még a tégla-részvénygyár és a gyufagyár, mely 250 munkásnak adott kenyeret.Hitelintézetei közül fölemlítendő: a »Szegedi Kereskedelmi- és Iparbank«, mely 1867-ben alapíttatott 2000 részvénnyel s 200 000 Ft. részvénytőkével, továbbá a kitűnő ügykezelés alatt levő »Kézművesbank« 100 000 Ft alaptőkével, a »Szeged-Csongrádi Takarékpénztár« 19 millió értékkel, a »Szegedi Általános Takarékpénztár« 80 ezer alaptőke mellett 165 ezer érdekelt betéttel és 178 000 váltó-tárcával, a »Szegedi Téglagyár Társulat« 120 ezer Ft részvénytőkével, a »Légszeszvilágítási Társulat«, 310 ezer forint részvénytőkével, s végül a »Gyártelep Részvény Társulat« 500 000 forint részvénytőkével.Az Alföld-fiumei vasút Szegeden 241 539 forint bevételt csinál. E bevételből áruszállításra 137 145 forint esik. A Szegedre érkező küldemények a két vasúttal 50 000 tonnát, a hajóval érkezők pedig 60 ezer tonnát képviselnek.Ezen adatokkal kívántam bemutatni Szegedet mint üzletpiacot, s ezek jellemzik gazdasági fejlettségét is
HARC A VÍZZEL
A veszély március 1-én lett föltűnőbbé. A Tisza vize majdnem elérte a 25 lábat a 0 fölött. A lakosság, mely eddig a »jam alios vidi ventos« melegítő tudatával látszólagos non chalance-szal nézte a Tisza áradását, meghökkent. A vészbizottság, mely Taschler főkapitány elnöklete alatt alakult meg, elrendelte a kényszermunkát, a közigazgatási ügykezelés a legszükségesebb rendőri teendőket kivéve megszüntettetvén, a város összes tisztikara a védelmi munkában való közreműködésre használtatott. Lázas tevékenység folyt mindenütt. Március 2-án 21 darab ponton érkezett le 30 hidász kíséretében.Ez volt az első jel, mely arra emlékeztetett, hogy hátha ezek a pontonok nemsokára itt fognak átsikamlani Szeged utcái között, hol most mi járunk-kelünk…A pontonok, melyek ott állottak a városháza előtt, úgy tűntek föl, mint megannyi készen álló koporsó. Mintha figyelmeztetnének, hogy: itt temetésre készülnek.A város borongó hangulatot öltött, dacára a verőfényes napoknak, melyek ragyogó fényt, tavaszi zománcot öntöttek szét és megaranyozták az öreg ismerős épületeket… haláluk előtt. Az utcák elvesztették szokott jellegüket; néptelenebbek lettek, s csak siető embereket lehetett látni végig menni; a sétálások megszűntek; még akinek nem volt is dolga, restellte észrevétetni, hogy nincs. A korzó mutatta legjobban a megváltozott képet; ezelőtt rajként hemzsegett rajta a tarkábbnál tarkább közönség, most a verőfény sem csalt ki senkit.Mintha egyetlenegy ember lett volna az egész város, egyetlenegy ember, akinek valami nagy baja van, aki nem mer mosolyogni, vagy nem tud, mintha egyetlenegy szív lett volna az egész város, melyet összeszorított valami aggodalmas előérzet…Március 4-ig a víz elérte az eddig soha nem tapasztalt magasságot, 25 láb 6 hüvelyket, s ezalatt a Maros is folyton emelkedett, siettetve a katasztrófát. Taschler védbizottsági elnök március 3-án bocsátotta ki elsejét ama kiáltványoknak, melyek a lehető legtapintatlanabbul voltak szerkesztve. E kiáltványban nyugalomra és a rendeletek pontos teljesítésére hívja föl a közönséget, jelezve egyszersmind, hogy a percsórai gát esetleges elszakadását ágyúlövés fogja tudtára adni a népnek.Míg idebent éjjel-nappal hazafias virrasztás címén ülésezett a vízvédelmi bizottság a legkülönbözőbb elemekkel föleresztve, s more patrio prókátori okoskodásokkal pótolva a szakértelmet s határozva jót, rosszat, addig a percsórai töltésen lázas hévvel folyt a munka. A kormánybiztos, Kende Kanut is előballagott valahonnan a tizenkettedik órában, s miután 15 ezer forint erejéig megcsapolta a város pénztárát, s miután a Pallavicini őrgrófra kivetett összeget nem bírta beinkasszálni, a helyszínre utazott erősíteni a töltést, mely ha átszakad, Szeged halálos veszedelemben forog, mert akkor a hátulsó töltések, melyek csak 22 lábnyi magasak, bajosan fognak a vad áradatnak ellenállhatni. Ez volt az általános hit Szegeden, s a percsórai gátba volt vetve minden remény.S volt remény, dacára Kende Kanut egy hirtelen közforgalomba jött nyilatkozatának, mely szerint ő nemigen bízik a töltés szilárdságában. E reményt leginkább három kipróbált szegedi ember (akik a »szegedi hősök« nevet is megérdemlik) ottléte támasztotta. Novák József városi ügyész, Váradi Ignác és Szekerke József bizottsági tag dolgoztak ott szakadatlan eréllyel…- Míg azok ott vannak, semmit sem kell félni mondogatták az emberek egymásnak biztatgatólag. Ösmerik ezek a vizet; és megfogják. Saját testükkel is megfogják.Én felvidéki ember létemre naivságnak hittem az ilyen beszédet, hogy valaki a vizet megfogná; hiszen nem nyúl az vagy pintyőke, de végre is ami annyi száz embernek rendületlen, habár rusztikus hitét képezi, némi tiszteletre készt, s magam is hinni kezdtem már, hogy addig csakugyan nem jöhet a víz, míg Novák, Várady és Szekerke őrzik.Március 5-én délben az Újszegedre közlekedő tiszai hajóhíd, kivált az előrelátó Pillich Kálmán korábbi sürgetésére, nagynehezen beköttetett s ezzel erős lélegzetet vett mindenki, mert most már veszély esetére volt egy út, amerre menekülni lehet a népnek. A vízvédelmi bizottság, melyben Taschleren kívül Dáni főispán, Pálfy polgármester, Reizner főjegyző és Zombory tanácsnok vettek kiváló részt, nem sújthatók az önteltség és a hatalommal kacérkodás vádjával. Maga a főispán csak igen csekély hatáskört tartott meg magának, éppen annyit, amennyinek meg bírt felelni, nemkülönben a szerény Pálfy. Csupán Taschler mert többet erejénél. De őt is folyton ellensúlyozta a többiek higgadtsága.A vízvédelmi bizottság »sanior pars«-a csakhamar magaslatára emelkedett azon tudatnak, hogy tanácskozása laikus nézetek levében úszik, s megrettent még azon gondolatra is, hogy a saját ambíciója veszélyt hozhasson a városra, s mihelyt imminensebb lett a veszély, maga kereste meg a kormányt komisszárius kinevezése és szakértő leküldése iránt. Ugyancsak március 5-én le is jött Boros Frigyes főmérnök, s azontúl élénk részt vett s irányadó volt a vízvédelmi bizottság üléseiben.E napon jött le Lukács György miniszteri tanácsos is, a sunyi természetek szokásával magával hozva zsebében a kormánybiztosi kinevezést és a statáriumot is, anélkül azonban, hogy ezt nem tudom miféle magas, csak az ő nagy talentuma előtt érthető politikából elárulta volna, eleinte csupán úgy gerálta magát, hogy ő személyes meggyőződést jött szerezni a várost fenyegető veszély mérvéről, hogy annak alapján a helyzetről kimerítő jelentést tehessen a kormánynak. Már ez együgyű lépése előre vetette árnyékát azon tehetetlen aprólékos és nevetséges taktikának, mellyel a szegény öreg apó nem sok vizet zavart meg, és azon erélyességhiánynak, mely egyrészben Szeged szerencsétlenségének oka.A közvélemény legszívesebben Dánit látta volna kormánybiztosnak, ki ha mint kormányközeg nem bírja is a város népszerűségét, de mihelyt nagyobb bajok távol lökik a látkörből a politikai párttusák lándzsáit, egyszerre a »magáénak« látja őt minden szegedi ember, s szívesebben engedelmeskedik még kérésének is, mint bármely idegen parancsnak.E napon nagy mérveket öltött a munka a belső töltéseken is, az államvaspályai töltést ezer meg ezer ember magasította, rajként lepte el a nép. Az általános kényszermunka alól senki sem vonta ki magát; igazságosan volt az fölosztva és minden kivétel nélkül. [28] Estefelé megtekintettem a munkát, s azon meggyőződésre jutottam, hogy csak a szegedi ember tud a töltésen dolgozni. Kellő felügyelet nélkül is bizonyos összhangzatos rendben ment a szakszerűséget kívánó munka: mintha valamennyinek tanult mestersége lenne a gátépítés.- Beleszülettek, mint a cigány a muzsikába mondtam ott valakinek.- Hátha még 1876-ban és 77-ben látta volna: akkor még a kisasszonyok is kinn dolgoztak.- A szobalány meg persze bögrébe hordta utánuk a kávét.Az általános munkakedvet látva, a hősies védelem a biztonság érzetét kölcsönzé a lakosságnak. Záloga volt az a menekvésnek.Csendes este következett be. A szőke Tisza alig mozdult medrében s egész nap nem áradt semmit. Nyájasan, biztatón csillogott ki széles medréből a partjain hullámzó néptömegre.Mátrcius 5-én este mindenki nyugodtan feküdt le a több napi kimerültség után.S íme, éjfél után 2 óra 45 perckor két ágyúlövés dörgése riasztotta föl Szeged alvó népét.A Tisza átvágta Petresnél a percsórai töltést. A leghatalmasabb kapu megnyílt a rakoncátlan elem ereje előtt.Zúgva közeledett hatalmas hullámgyűrűkben, hogy összezúzza Szegedet.
LUKÁCS GYÖRGY
szegedi kormánybiztos
Lukács György 61 éves, de legalább úgy néz ki, mintha 97 éves lenne. Tisza Kálmán nemrég azt mondta a parlamentben éppen Lukács kormánybiztosra célozva, hogy ő már 61 évvel is látott nagy dolgokat elkövetni.Az meglehet. Lukács György miatt azonban bízvást behúnyva tarthatta egész életében excellenciás szemeit, mert Lukács György már 10 éves korában is túl volt a hatvanegy éven.
*
Lukács György arca olyan alakú, mint egy körte. S ha az emberiség elmondhatja, hogy egy alma miatt lett szerencsétlen, Szeged egy körte miatt lett az.Homloka magas, de csak a hajdeficit tette azzá. A feje búbján egy nagy dudorodás van, egy töltés alakú kidomborodás fut végig.Tisza Kálmán valószínűleg ebből eszelte ki, hogy akinek a fején is ilyen gát van, az lesz a legkülönb ember a szegedi gáton.Mert hogy mi más incidens folytán küldte Szegedre komisszárusnak, a nyomozó történelem soha sem fogja kisüthetni.
*
Lukács György helyettes államtitkárnak három nevezetes dolgára fogunk Szegeden emlékezni.Hogy igen édesdeden és igen sokat alszik. (Tehát jó lelkiismerete van.)Hogy igen jó étvággyal bír (tehát még nem is olyan öreg), s hogy igen jól van mindenről értesülve.Erről őfelsége a király is meggyőződhetett.Lukács kormánybiztos szerepe tulajdonképpen ott kezdődött, mikor Herrich kezdett szerepelni. Ők ketten egészítik ki egymást, azzal a különbséggel, hogy Magyarországra nézve sokkal jobb lenne, ha Herrich lenne belügyminiszteri tanácsos, s Lukács a közlekedésügyi, dacára, hogy Herrich sokkal jobban érti a maga szakmáját, mint Lukács Györgyét, Lukács György pedig éppen annyira nem érti a Herrich szakmáját, hogy talán még magáét is jobban.Hanem hát vannak esetek, amikor még az is baj, ha az ember túlságosan érti a maga dolgát.
*
Ha Lukácsra nem lehet is ráfogni a lángelmét, az az egy azonban bizonyos, hogy gondos stiliszta.Ittléte alatt folyton egy plakátot fogalmazott a néphez, de hát ezen irodalmi remek sehogy sem akart sikerülni. Megírta kétszer, meg összetépte. Valami nagyon szépet akart. Végre is Herrich figyelmeztette:- Vigyázz, Gyurka! Még egyszer nyakadon vész az a plakát. Eltalálja borítani a víz a várost, s nem lesz hova kiragasztani.Ekkor aztán megjelent a plakát utolsó fogalmazványa. Már csak legyen mégis valami kézzelfogható jele, hogy ő valamikor kormánybiztos volt.Hanem az igaz, hogy nagyszerű is volt.Egész Szeged úgy megijedt a stílusától, hogy nyomban kihurcolkodott.Bakaynak azonban annyira megtetszett, hogy a posthumus makulatúrákat is elvitte és fölolvasta a »ház«-nak.
……………….
De már most nem dicsérem tovább. Az a két Tisza dolga.
A VESZÉLY A PITVARBAN
Az első nap
A petresi szakadásnak híre, mely 5-én este 10 órakor történt, méltó aggodalomba ejtette az egész várost. Praktikus emberek, mint Pillich Kálmán és a percsórai töltés egyik derék védelmezője: Novák József kimondták, hogy ők nem bíznak többé Szeged megmaradásában. Kivált ez utóbbi nyilatkozata szájról-szájra járt, növelve a rémületet, melyet már maga a tény okozott.A percsórai vonal, melyen a szakadás vagy száz öllel a percsórai kereszttöltés alatt esett, a védgát legerősebb pontjának tartatott, méltán volt tehát fájdalmas hatása a hióbi hírnek. A lakosok kis része egyes alacsonyabb pontokról kezdett kihurcolkodni.A katasztrófa annál meglepőbb volt, mert Novák József folyton megnyugtató leveleket írogatott a töltésről Reizner jegyzőnek, miknek minden sora egy óra alatt terjedt el az egy gondolatban hevülő városban, mint aminő rohamosan lüktet keresztül a meleg vér egy csöppje az idegrendszeren. [!]A víz most már Szeged felé közelgett, s két nap múlva ide kellett érkeznie. Az egyedüli mentség most az Alföldifiumei vasúti töltés kimagasítása és megerősítésében volt kereshető. Az itteni gyors munkálatok teljesítésére Boros vezérlete alatt állandó bizottság alakult Szabados János, Jakabfy Lajos, Zombory Antal, Fodor István, Császár József, Börcsök-Ferenczi János, Prosznitz Vilmos, Weiner Miksa, Gál Ferenc, Dörner Ede, Boros István, Reiner Ferenc, Lemle Miklós, Bittó Ferenc, Dobó Sándor, Obláth Lipót, Szekerke József, Molnár Márton, Pillich Kálmán és Tóth Sándorból.A város külsőleg is új arcot öltött. A boltok nagy részét bezárták tulajdonosaik, imitt-amott a kapukat kezdték egy bizonyos magasságra befalazni. A nyitva maradt boltokban lázas sürgés-forgás folyt a portéka fölrakásában az alsó polcokról a magasabbakra. Az utcákat ezernyi katonai egyenruha tarkította. A táviratilag iderendelt kétezer katonából e nap érkezett Temesvárról a 6. gyalogezredből egy zászlóalj és a 78-ból két század.Ezalatt a Petresnél beömlött ár, miután déltájon átjött a szentjánosi magaslatokon, megkerülve a partos helyeket végig hömpölygött a végtelen síkon s kiönté a tanyai lakosokat a sövényházi töltésre, délután fél ötre már a baktói-macskási töltés tövében terült el a víz… e gyilkos utazó tenger.Ki alhatott volna nyugodtan idehaza?A gazdag fogai összevacogtak a selyem paplan alatt, a szegényes gyékényen fekvő is gondterhelten süllyeszté arcát a tenyerébe.Egy olyan ellenség közelít, aki nem osztogat kegyelmet se úrnak, sem szegénynek, aki mindent elszed, minden kigondolhatót összetör, még azt a fejfát is a temetőben, mely kedveseink sírját jelzi. Bemegy a repedéseken át a sírokba és fölveti azokat a pihenő csontokkal együtt.Kinek ne lenne veszteni valója, mikor a tenger útra indul és megáll a kapunál, megzörgeti, hogy eresszék be…Holnap éjjel már itt fog kopogtatni a tenger!
Második nap
Március 7-én Taschler következő kiáltványa jelent meg a két helyi lapban, a »Szegedi Hiradó« és a »Szegedi Napló«-ban, valamint kiragasztatott a falakra is.
ÉRTESÍTÉS
A percsórai társulat vonalán beomlott víz tegnap d. u. a sövényházi régi kereszttöltést és magaslatokat meghágta, és a víz az algyevi indóháznál a vasút, valamint a baktó-macskási töltés mellé feküdt.Ma a hajnali időszakban mind az algyevi vasútvonal, mind a baktó-macskási töltés átszakadván, rövid idő alatt a víz a szilléri, továbbá az Alföldi Vasút helybeli pályaudvara mellett lévő töltést fogja érinteni.Ezen súlyos helyzetre való tekintetből a lakosság értesíttetik, hogy ha az innét kijelölt végső védvonalaink szerencsétlenségbe dőlnének, s a város belterületére a víz behatolna, minthogy Tápé, Dorozsma és Horgos felől veszélyes vízfolyásokkal vagyunk környezve, egyedüli menekvési hely és pont Újszeged és Torontál megye felé lehet.Ezen menekvési helyhez a legbiztosabban az államvasúti indóháztól a vashídon át, továbbá a fahídon át juthatni el, mely utóbbin a katonaság a rend fönntartását biztosítja.Amidőn tehát a közönség kellő alkalmazkodás végett erről értesül, egyúttal figyelmeztetik, hogy az esetre, ha a víz a belterületet elöntené, e közlekedést egyenesen a kövezett útvonalakon tartsa föl, s mindenki a kövezett utcákon igyekezzék a menekvési pontokhoz eljutni. Kelt Szegeden, 1879. március 7-én. Taschler, vízvédelmi bizottsági elnök.Ezen az ijedtség bélyegét magán hordó, s gyarlón fogalmazott kiáltványnak beható következései lettek, s ezért szükséges azzal itt hosszabban foglalkozni.Már maga a »Szegedi Napló« mindjárt megjelenésekor szükségesnek látta kommentárral ellátni, kijelentve, »az nem jelenthet annyit, hogy már most meneküljünk«.Nagy hiba volt, hogy a vízvédelmi bizottság fejének nincs egyetlen biztató szava a néphez, hanem egyszerűen a menekülésre utalja. Kiben legyen még bizalom, ha azt a legjobban értesült hatóság is föladja?Rögtön kezdődött a hurcolkodás, a fejvesztettség, a családapák hazafutottak övéikhez, a kereskedők bezárták boltjaikat, csüggedés szállta meg a kedélyeket, s a menekülhetési eszközök beszerzésére képezte minden fő természetes gondolatát. Mások ismét, kik biztonságban vélték magukat érezni házaikban, élelmi cikkek beszerzésében fáradoztak. Mint statisztikai adat legyen fölemlítve, hogy e napon öt mázsa szalámi fogyott el Szegeden. Némelyek pénzt hajszoltak föl nagy nehezen a már fölzavart nyugalmú városban, hol az európai értékfogalmak egyszerre összezavarodtak (mert nem lehetett tudni, mi hát most az igazi vagyon, s mije lesz még valakinek holnap), hogy biztos helyekre elszállíthassák s költséggel elláthassák hozzátartozóikat.S innen van az, hogy aznap éjféltáján, csupán harminchét szegedi ember dolgozott Szeged utolsó védbástyáján, az Alföldi Vasút töltésén, mikor a kerekedő szélben haragosan csapkodták a habok a gátat.S innen a töméntelen szemrehányás, mely Herrich és mások útján felkerekedve még a parlamenti terembe is bejutott a miniszterelnök szájából.[29]Ezen távirat így hangzik:Alulírottak becsületszavunkra állítjuk, hogy a Herrich-féle hivatalos távirat, melyben Szeged népét piszkolja, botrányos és célzatos valótlanság. Nagy Sándor, Eisenstdter Lukács, Mikszáth Kálmán, Kátay László, Felmayer János, Kalmár István.A távirat aláírói között mindkét helyi lap szerkesztőjének ott a neve. Hogy lehettek volna ők tehát olyan meggyőződésben lapjukban, aminőt a miniszterelnök úr tulajdonít nekik a ház színe előtt, midőn éppen ők sietnek fölháborodva visszautasítani hasonló véleményt.Ez egyszer rossz helyen merített őexcellenciája argumentumot.
K. A.
Hiszen igaz, hogy pillanatnyira el volt zsibbadva Szeged, de hát lehetett-e az másképp? Az is igaz, hogy a vízvédelmi bizottság elnökét csak jóakarat vezette, s általában ő mint városunk egyik legbuzgóbb embere, mindenki háláját megérdemli. E sorok írója nem Taschlert akarja kiszolgáltatni a közvéleménynek, amiért nagy dolgok élén nem tudott nagy lenni (még egy igazi nagy ember sem mindig az), e sorok írója pusztán rá akar mutatni azon pillanatnyi zsibbadás okaira, mely Szeged népét elfogta, s mely »hivatalos pártfogói« útján rossz hírbe keverte.Minden körülmény összeesküdött, hogy feketébbé tegye a mai napot.A hír rémítő alakban öltöztetve hozta meg, hogy Tápé és Algyő már víz alatt vannak.A város maga is megkezdte a hurcolkodást: a levéltárat és pénztárakat a földszintről az emeletbe szállította. Künn a Széchenyi téren pedig a néptelen utcákon messze elhangzó kalapácsütésekkel tákolták a följárókat a vár bástyáira, ahova a nép menekülni fog. Minden kalapácsütés azt látszott kongni: vész… vész…Délután 4 órakor azt jelenté Gaissner Károly lovas ezredes a főispánnak az Alföldi-vasúti pályaudvaron.- A víz egy ember lépteinek sebességével jön a baktói töltés tájáról: éjfélre itt lesz.Nem váratott magára.Itt volt már esti hét órakor: tompa suhogással jött, s nyugodtan állott meg a Makkos erdőnél, mintha nem is fenyegetni jött volna ide, mintha nem lenne semmi rossz szándéka.Lassú hullámzással, szelíden nyaldosta a töltéseket: mintha csókolgatná.
A harmadik nap
A vízvédelmi bizottság kezéből kivétetvén a rendelkezési hatalom, az események színhelyévé minden tekintetben az Alföldifiumei vasúti indóház és környéke vált. A hatalom ott székelt az étterem körül, s a munkások a töltésen dolgoztak.Ezalatt megérkezett Herrich közlekedésügyi miniszteri tanácsos is, mint szakember (az egyik következő fejezet neki van szánva), s ott volt látható Kende Kanut is, kin mint valaki mondá, sem eshet baj többé, mert az ő töltése már elszakadt.Az elmúlt éj, melynek közepe felé hatalmas szél kerekedett, s az ár nagyon megostromolta a töltéseket a Makkos-erdőnél, leverő hangulatot idézett elő az intéző körökben: mert csak 37 ember volt a töltésen s 500 utász.Szeged hatvanezer lakosa közül csak harminchét!- E nép vesztét érzi – mondá egy tekintélyes városi polgár, elborult homlokkal. Nem volt az soha ilyen.- Hol van hát az a sokat emlegetett »Szeged hősi népe?« szólott egy idegen hírlapíró. Mert én sehol sem látom.Pedig csak elemezni kellett volna a tegnap történteket, s azonnal beláthatta volna, hogy a népnek igaza van, ha vesztét érzi, s hogy »Szeged hősi népe«, ha nem látja itt, még természetszerűbb kötelességét teljesíti egyebütt.Úgy is volt. Ma már önként számosan jöttek a töltésekre dolgozni, miután családjukat, holmijukat, úgy-ahogy biztonságba helyezték.De különben is valóságos zarándoklási hely volt az Alföldfiumei vaspálya udvar és környéke. Gyalog, kocsin, reggeltől estig özönlött a nép, részint munkások szerszámaikkal, részint az intelligens osztály tagjai, kik személyesen jöttek megnézni a csillogó szemű szörnyeteget, részint pedig menekülő családok, kik zsúfolásig tölték meg a kirobogó vonatokat.Nem egy távozó tekintett ki szomorúan kupéjából a távolban fehéredő házakra. Vajon gondolták-e sokan, hogy most látják azokat utoljára?…A mérnökök izgatottan jártak föl és alá. Néha összesúgnak, mintha tanakodnának a nehéz beteg sorsa fölött: megél-e, nem-e? Szegény Szeged!A körülöttünk álló polgárok elhallgatnak ilyenkor, s egymást lökik meg némán: »Milyen jó volna meghallani, hogy mit beszélnek«.Ez általános lehangoltságnak közepette szerkeszté Lukács proklamációját, melyet Burger Zsigmond özvegyénél nyomatott ki, de melyet aztán megsemmisített, mert figyelmeztetve lett, hogy a szegedi népet meggyalázni nem szabad, mert nem érdemli meg, s mert szomorú következményei lehetnek.E proklamáció egyik passzusa így hangzott:»Rögtön vonuljon ki a lakosság az Alföldfiumei töltésekhez, melyek ha meg nem védetnek, elvész a város, elvész a szegedi nép becsülete és utálattal fog elfordulni az ország azon várostól, amely közönyössége miatt saját sorsát megérdemelte.«Az anyatöltés magasságát dél felé már fölülhaladta az ár. Most a bizalom, akinél még megmaradt, pusztán az újonnan emelt nyúlgátakba összpontosult. A szilléri töltés azonban rendületlenül állta a sarat, vagyis inkább a vizet, s koronája biztatólag magasodott ki a hullámok fölött, mely csak hatodfél hüvelykkel állott a Tisza nívóján alul. A szakértők a tápéi töltésen eszközölt átvágástól vártak jelentékenyebb eredményt.A Vásárhelyről és Szabadkáról jött mintegy ezernyi kubikos munkás, s az 1200 főnyi katona, mely hősies kitartással dolgozott, valamint a halomban érkező szegedi halászok és edzett hajósok, lassan-lassan szétoszlatták a tegnapi nap aggodalmait.A vízvédelmi bizottság ülésén valóságos lelkesedett hangulat tört ki, midőn Taschler lehangoltan mondá, hogy nem bír a munkához fölügyelőül kellő számú városi képviselőt összehozni.- Mindnyájan ott leszünk -, kiálták a képviselők.S ott is voltak éjjel valamennyien. Ember, ember hátán; polgár, paraszt, ügyvéd, kocsis egymás mellett tolták a talicskát, s furkózták a nyirkos földet bástyává.Minden szomorúság mellett is festői látvány volt látni a töltés végtelen hosszában e nyüzsgő emberrajt a fáklyák vérvörös világa mellett. Azt a képet mutatta óriásilag megnagyítva, mikor a II. Lajos király holttestét keresik urak és királyi csatlósok a Csele partján.Általában a munkáskézben nem volt immár hiány. A baj okai egyebütt feküdtek. Nem volt kellő munkafelügyelő, s ahol volt is, ott hiányzott a felügyeletben a kellő erély.Az egész munka pedig nélkülözte a rendszerességet.Amaz okból volt elégtelen, s ezért volt haszon nélkül.Jól csak a szegediek dolgoztak; először mert csak ők értenek hozzá, s másodszor mert ők tudták leginkább, miért dolgoznak.Az utász tisztek nemegyszer megbámulták, milyen ügyesen tömik be a szivárgásokat, milyen bámulatos gyorsasággal és leleményességgel improvizálnak hidakat, átjárókat, s mennyi szakértelemmel foldozzák be karikatöltéssel a támadó réseket.
folytatás következik
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
