Scroll To Top
2021. Kenyér hava (Augusztus) 01.-e - Boglárka, Nimród, Tulipán neve napja.      Köszöntés nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

A bűnvándorlás támogatása bűnpártolás!
Az illegális bevándorlás támogatása bűnrészesség!
Érdemes volna a bűnpártoló Európának végre a jog talajára lépni!

Szeged a halott Város

Mer’ kérdések – Kérdéses „-mer”-ek

Hungarikumok 2021. jún. 13.

Bősze Péter Tanár úr üzenete ekként hangzott: „Keresem a -mer utótag és összetételeinek magyar megfelelőit. Kérem javaslataidat, javításaidat és kiegészítéseidet…”

-mer utótag, jelentése ’összetettség, egységből álló’: monomer ’egyszeres összetettség’, dimer ’kétszeres összetettség’ stb. Kémiai értelemben a monomer egyszerű molekulából álló kémiai egység, A több ilyen egyszerű molekulából felépülő vegyület az oligomer (magyarul többes??, illetőleg a polimer magyarul ????? – a kettő csupán a monomerek számában különbözik, ám ez nem számszerűsített.  A két, három vagy négyegységes molekula (dimer [kettős], trimer [hármas], tetramer [négyes]) feltétlenül oligomer. Az óriásmolekula (makromolekula) nagy polimerláncú molekula, amelyben lehet sok egyforma (homogén) vagy különböző (heterogén) monomer. A polimer és az óriásmolekula lényegében csak a molekula nagyságában tér el, a határ azonban homályos. A telomer a kromoszóma vége, a centromer pedig a közepe. magyarul: végrész, végtömb, végegység, végszakasz ????? középrész…  ????? 

Zavarba is jöttem, mer’ hogy a „mer” magyarul már amúgyis jelent valamit – azaz hogy mer valamit jelenteni – kérdő, azazhogy válaszoló modorban, de még kijelentőben is jelent legalább kétfélét már, „mer’ aki mer, az akár mer(het) is… pl. levest is…”
Miért is kellene a magyarban a „mer”-nek mé(r)g egy negyedik jelentés?! A „mer” szócska az idegen átvételekben pedig még további gubancokat is okozhat…

Kezdjük hát az  idegen „mer”-ünket elemezni a gyök(er)énél!

Két görög szó kerülhet ilyen tővel orvosi (egügyi) látókörünkbe. A testrészként testhezállóbb „mérosz” (μηρός), – melyet orvosi nyelvünk klasszikusan nem használ – és ’rész’ értelemben a tudományágakon átívelő „merosz” (μέρος).

Lássuk hát, sorban ! A meres-merős meroszt, mér’ oszt ?!

A mérosz (ὁ μηρός, -οῦ) ’comb’, többesszámában méra (τά μῆρα) óhellén (görög) szó: ’combok’, az Íliászban combkoncok, combcsontok; másutt, pl. Hérodotosznál combızmok jelentésben is fölbukkan; Xenophónnál pedig a mériaiaj (μηριαῖαι) combok jelentésben élt túl. E mai bonctanban következetlenül, de egyáltalán nem használatos szó (az étájával) nem keverendő a merosz (μέρος) szóval, amely epszilonnal íratik eredetijében, jelentésében pedig ’rész’, ’darab’.

(2017)

De Bősze Tanár Úr újra kérdett.

Így… Szinte költői a kérdés(-fölvetés):

Mér’ mer a rész ?!

Mér’ is „mer” a rész ?!

Talán a kérdés is merész…

De a válasz rendkívül eggyszerű !

A(z ó)hellének (ógörögök) írásban is megkülönböztették az „e” azaz „ε” (epszilon) és az „é” azaz „η” (éta) betűket, valamint a hozzájuk rendelt – magyaréhoz hasonló – hangokat (is). Ígyhát nekünk, művelt magyaroknak nem hiányzik a rontott, nyugati (nyelv)ízetlen (szó)abrak ! Nekünk tökéletesen megfelel a hűs hellén ősforrás !…

Mer vagy mér ?!

A hellén „merosz” görögül nem mér semmit, miért is mérne, elég ha mer…

A μέρος / merosz szóból a jellegzetes hellén vég, az „-osz” elhagyásával előáll a „mer” tő ! Ez azért is alapvető, mer’ ez a szógyök a „tudományos” szóösszetételekben mind szókezdő, mind szóvégző helyzetben is fölbukkan. A fordítása egyszerűen ’darab’, vagy ’rész’, bár ez így nem mindig lesz egész. A magyarba fordítását, vagy szebben szólva a „magyarba való átültetését” nyelveink szerkezeti különbségein túl a gyakran (görgö-latinból is) erőltetve alkotott alakok tovább nehezítik.

No és mér’ rossz a mérosz ? Nem (csak) rossz. Hanem bizony mást (is) jelent !

Létezik mérosz meg méra is a klasszikus görögben, de csak a ’comb’ meg még több comb, azaz „combok” jelentésben ! Tehát a „teloméra” például ’végcombok’ jelentésben élhetne… De értelmetlen ugyan minek ?

Honnan „-mer”-hetünk mer(ész)kedni ?

Amennyiben klasszikus (hellén) alapokon használjuk a klasszikus hellén (görög) kifejezéseket és azok származékait, úgy – művelt emberhez – nem illendő az angol bugrizmust kopíroznunk például olyan esetekben, ahol az angol kiejtés képessége határához ér. Ez pedig igen gyakran megesik…

Mindent elönt az anglománia nyomora… Szánnivaló sznob tömegek műveltnek érzik magukat, ha angol betéteket tesznek-tosznak betegre rontott magyar szövegeikbe… Pedig az angol az európai nyelvek között talán a lehető legrosszabb ágyazat a klasszikus gyökerek megismeréséhez, hiszen az angol kiejtésben minden messze barbár idegenné hígul-torzul, így inkább az ősforrásokhoz kellene rögtön visszairamodnunk…

Hellént vagy ha jobban tetszik latinkodón „görögöt” („graecus”-t) csakis az ősforrásából érdemes merítenünk, nem a németből, vagy a még rontottabb angol alnyelviség (slang/szlæng) mocsarából… İsten ments ! Hogy ilyen mélyre sűllyedjünk …

No persze mai magyar görög-oktatásunk is a padlón. (Sőt ! Már ott sincsen… Onnan is föl-, ill. lemosták… a kommunisták) A „Légy jó mindhalálig”-ból rémlő korszellem, amikor a (tanórák) szünet(ei)ben a folyosón csakis latinul, esetleg (ó)görögül beszélhetett a diák, ma már nem is múlt, de csaknem „tudományos fantasztikum”! Természetesen nem a deklinációk biflázását sírom vissza. Nyelvet csakis természetesen, szövegek szerint érdemes tanulni. De ha egy modern korban a tudományos nyelvezetünk alapja a görög, akkor mégiscsak kell(ene) vele kissé „korszerű(bb)en” foglalkoznunk…

Ahogyan Delphoiban az alapparancs hangzott: γνῶθι σεαυτόν, [ejt: gnóthi szeauton] – azaz: İsmerd meg magadat !

Vegytani „-mer”-ek meg vegyi merészkedések

A vegytanban, különösen a szerves vegytanban, vagyis az élő szervezetek vegytanában egészen gyakori az építőrészekből sokszorosított / sokszorosodott óriási szerkezet, így élőben „-mer”-ezni is gyakran mernek…

Kis építő-vegyületeket (monomereket) összeillesztve áll elő a végső nagy szerkezet. Úgymond az alkatrészek soros (olykor bonyolultabb) kapcsolásával épülhetnek föl a nagyobbacska „néhányrész”-ek, az „oligomerek”, majd a valóban nagy „sokrész”-ek, hellénkedőn a „polümerek”.

Megtörténik ez évmilliárdok óta minden élőben, de az ember maga is kókányolgat már, csibészkedik újabb „sokrészű” szerkezetek létrehozásával… immár a Föld csaknem minden pontján veszélyeztetve mindannyiunk egészségét… Nem a föltalálás az embertelen, hanem Mammón (מָמוֹנָא / μαμμωνᾷ) démoni hajszolata, a mű-anyagok lidérccé növekvő Haszon Vágya, amiben a mindenre elvetemültek a vagyont, a tékozlást imádják az Élet Valódi Kincsei helyett…

Hogyan és hányan mernek a „mer”-ek részek lenni ?

Gyakran hallani mono-, di-, oligo-, meg polimérekről, telomérekről meg egyéb nem létező részekről… hiszen ezek nem „-mérek”, hanem „-merek”…

Az oligosz (ὀλίγος, -η, -ον) jelentése ’kevés, csekély (számú)’, a polüsz (πολύς) jelentése pedig már ’sok’ is. Ezek igen bizonytalan fogalmak, de a monomer bizonyosan egy, a dimer kettő (pl. cellobióz), a trimer meg három, a tetramer négy, a pentamer meg öt (alkat)részből áll.

ethylen oxid monomer és körötte a 15 elemű gyűrűs (cyclicus) oligomer,.

Körnéhányrész (cyclicus oligomer), szabatosan pentadekamer bájos bokrétája és benne alapeleme

A rendkívül termékeny tudós, az iszomerek névadója és buzgó kutatója, a svéd (Jöns) Jacob Berzelius báró – a vegytan egyik atyja – alkotta a polümer fogalmat még 1832-ben, először svédes hangzással polymeriska alakban.[1] Majd 1833-ban használja először a polymeric alakot.[2]

Jöns Jacob Berzelius báró az isomer meg a polymer fogalmak alkotója.

„mer”-ek, meg merészkedések görögül meg magyarul

Létezhet a művelt magyarban a nemzetközi nómenklatúrából beszivárgó mono-, di-, tri-, meg oligo- „mer”, de a pongyola „polimer” az már egy félreérthető szókorcs, azazhogy félreérthetetlen vad nyugati barbárság, ami már 2500 éve is minősített antihellénizmus lett volna. Hiszen a hellénben (görögben) poli- legfeljebb ’város’ jelentésű előtag lehet (πόλις), – miként a politika meg a policia is – míg a ’sok’ jelentésű előtag csakis „polü-” lehet ! İgen, rövid „ü”-vel ! Szép, magyar rövid „ü”-vel. Az európai nyelvek többségével szemben a hellén műveltséghöz illendően a mi magyar anyanyelvünkben ez remekül ki is ejthető ! Nem hiába Héraklész szépunokái vagyunk – Hérodotosz fekete-tengeri görögöktől merített mondái folytán – a szıttyák, azazhogy legszilajabb-legíjászabb fia, Szküthész (Σκύθης) örökén…[3]

Szegény latinok és a legtöbb európai nyelv ma nem (ma sem) képes kiejteni a klasszikus hellén (görög) „ü”-t, de mi bizony igen ! Mindennapi gyakorlattá illene hát tenni, hogy magyar ember a latin(ított) szövegben előforduló „y”-okat, azaz üpszilonokat tisztességgel klasszikusan (ógörögmód) „ü”-nek is ejti és minden gondolatában annak is érzi. Merthogy az „i”-től megkülönböztetett latin „y”, az üpszilon a (klasszikus) hellénben (görögben) mindenkoron „ü”-t jelentett és „ü”-nek ejtetett, hiszen bizony eggy a magyar „ü”-vel !

Ezeknek a „többrészű”- vagy „sokrészű”-eknek a magyarba (való) ültetése igen bajos. Nehezen magyarítható egy ilyen vegyes, tarka kép. Magam a láncszerűen építetteket (pl. cellulóz, gumi, PE(T), PVC) (gór)láncanyagoknak, esetleg létraszerű hasonlattal, az ősi szó gyökével (gór)lajtorjanyagoknak (DNS), a térben terjeszkedőeket (pl. lignin, bakelit) (gór)hállóanyagoknak nevezném. Az építő monomerre legjobb szó a máshonnan jól ismert alkatrész vagy vegyalkatrész vagy akár egy kis szójátékkal különbözve alkotrész vagy alkorész, akár (vegy)alkirész.

Mindent elöntő sokrészűek – a polümerek

Mit mernek a mindent elöntő sokrészűek, a polümerek ?

Az oligomerek a „néhányrész”-ek, majd a valóban nagy „sokrész” ek a polümerek akár ezres nagyságrendű összetevőből is állhatnak, magyarítva mint ezrerészek, ezrirészek (Sz.).

Az élő anyag alapja is sok ilyen „sok(ezri)rész”: az örök(ítő)anyagtól kezdve, az aminosavakból gomolyodó fehérjék, vagy akár a csiheraktárunk, a keményítő is az.

Az emberi tejsav-dehüdrogenáz LDH tisztán látszó tetramer (négyrészes) szerkezete

Kevesen gondolnák, de az emberiség öltözködésének alapja is a „sokrészek”-ben öltött alakot: a gyapot, a len, a gyapjú anyaga mind ilyenek. Sőt az alvadékony „tejet könnyező” gumifa a Hevea brasiliensis csorgaléka is ilyen, – elasztomer, azaz ruganyos polümer – amely játszi áldással látta el labdázgató (ulamázó[4] meg poktapokozó)[5] olmék-tolték-azték-maja eleinket, akik már vízhatlan ruhát is csináltak e ruganyos „sokrész(ű)”-ből…

A Földön a leggyakoribb polümer a cukrokból fölépülő cellulóz, hajdan magyarul a sejtkeménye, a növények építőanyaga a latin „cellula” mint ’növényi sejt’ nevéből ered. Majd a második leggyakoribb a bonyolult(abb) szerkezetű, kemény lignin, amely a fák építőanyaga. Neve a ’fa’ jelentésű latin „lignum” szóból fakad.

A legelső mesterségesen előállított polümer szerénytelenül a föltalálója, Leo Hendrik Baekeland nevéből eredően a bakelit volt, amelyet 1907-ben szabadalmazott.

A bakelit – angolkodón béjkölájt – talán kicsit hivalkodó név, de biztosan könnyebben kimondható, mint a szerkezetét híven leíró polyoxy-benzylmethylen-glycol-anhydrid [ejt: polüoxü-benzülmethülen-glükol-anhüdrid]. (Bár akinek nem fekszik írásom őszintesége, az biztosan talál majd ellenérvet szophisztikusan erre is.)

A német vegyész Hermann Staudinger Über Polymerisation – azaz A polümerezésről – c. írása[6] 1920-ban nyitott új világot anyagi kultúránkban.

Hermann Staudinger and the Origin of Macromolecular Chemistry - Mülhaupt -  2004 - Angewandte Chemie International Edition - Wiley Online Library

1953-ban Nobel-díjat is nyert a „sokrészűek”-ért. Bár e fogalmat Berzelius alkotta, de ebben az új értelmében világhírűvé bizonyosan Ő (Staudinger) tette. Érdekesség, hogy a polümer jelentése szűk száz év alatt olyan távolra bitangolt, hogy Hermann Staudinger már 1922-re szükségesnek érezte egy új fogalom, a „macromolecula” bevezetését is az ezernél nagyobb atomszámú vegyületekre. Mára már e két fogalom természetesen és következetesen külön is vállott.[7]

A májból előállított véralvadás ellenes szer, a héparin is polümer, még hozzá kénezett polüszakharid (polysaccharid), magyarítva (kén)sokcukrongy, (kén)tömcukrongy vagy gór(kén)cukrongy. (Sz.) A római latinban eredetileg bár a ’máj’ iecur ill. iocur, ezt azonban a tudományos nyelvezet nem használja. A héparin a hellén hépar (ἧπᾰρ) máj szóból epedő latin hēpar alakból termett, amely természetesen hosszú „é”-vel (étával) ejtett alapszó, csak a fogalmat alkotó angolok (Howell és Holt)[8] nem érezték e finom különbséget. De rajtuk, azaz hogy az ő tudatlanságukon átlépve mi ejthetjük klasszikusan, természetesen és helyesen! A természetes héparin kisebb méretű művi utódai, „kistestvérei”, a parinok (Sz.) ma világszerte használatosak. A koronás világhüsztéria ápoltjai-gyógyultjai nyomán is elhíresült véralvadásgátló szer, az enoxaparin is ilyen „sokrészű” (kéncukranyos) óriásvegyület.

Ez a szer Magyarországon Clexane [ejt: klexán] kereskedelmi néven van forgalomban. Használatának legfőbb érve, hogy a Wúháni művírus gyakran tüdő(v)érrög (pulmonáris embolia) képz(őd)ésével öl; ezt védi ki az enoxaparin (hozzá)adása, mellyel kevésbé alvadékony a vér, így vérzékenyebb, azaz „folyékonyabb” az ér.

Az izomerek az izomhoz, ill. onnan vezető erek. Ezek az erek ezen írásnak nem lehetnek tárgyai, csak az iszomerek, – igen, a hellén-helyesen írott-ejtett iszo- merek – amelyek gyakronta tévedésből „izomerek”-ként ejtetnek. Ez azért is különös, mert az újlatin nyelvekben, az olaszban és a spanyolban is ’sz’-szel ejtik, de még a hangtorzításban bajnok angol is a kezdő „i” betű ’áj’ hangként (való) ejtése után bizony hagyományos ’sz’-szel ejti. No hajrá, anglománok és más-más xenománok, itt van most az igazodás ideje! A nemzetközi világhoz ebben iszomerizálódni illene !

A görög szóösszetétel, az ἰσόμερoς (iszomerosz) az ’egyenlő’ jelentésű ἴσος (iszosz) és a fennen taglalt ’rész’ jelentésű μέρος (merosz) összevonása, Berzelius báró úr teremtménye. Nemrégen Bősze Péter tanár úr hívta föl a figyelmemet az iszomernek hajdan megfelelő magyar „egyded(ek)” (helyesebben eggydedek) alakjára…

Az iszomerek nevezéktanával – szerkezeti összetettségére való tekintettel – külön tanulmányban foglalkozom: Iszomerek – metamerek, rotamerek, enantiomerek meg tautomerek – azaz – Sokszerű eggydedek c. dolgozatomban…

Csak ízelítőül említem, hogy Kazay Endre a Lexikonában (1900-ban) még „metamerek”-ként taglalja azon szerkezeti iszomereket, melyekben a gyökök is más alkatúak; az azonos gyököket a lánc más sorszámú tagján viselő szerkezeti iszomerektől, a „helyzeti isomerek”től meg a sztereoiszomerektől is elkülönítendő… (Ő még „isomerek”-ként emlegette őket.) [9]

Mit „mer”-het egy szerv vagy test-rész ?

Anatomiai és orvosi nómenklatúránkban igen rendszertelen a „mer”-észkedések fölbukkanása. Ezek a „mer”-ek persze nem keverendőek a vegytani (kémiai) „mer”-ekkel! Különböznek tőlük nagyságrendi méretekkel…

Egy kis ízelítő ábécé rendben:

adenomera, görög szó, két rövid „e”-vel ejtve; jelentése mirigyince, mirigyenc, miringy, mir(i)gyengy, mirígyrész, mirígyrekesz; azaz mirígyszerkezeti egység. Klasszikus szóörökség Plutarkhosztól ismeretes : adenōdēs [ejt: adenódész]: mirígyszerű. (ἀδενώδης, -ες).

merokrīn, görög [ejt: merokrín]: mirígysejt elválasztási forma, amelyben a váladékszemcsék kiürülése a sejt szulcájának (prótoplaszmájának) vesztesége nélkül történik (μέρος merosz : darab, rész ; κρῑνω krínó, krínein : kiválaszt, szétválaszt, elválaszt).

merulātiō, -nis, f. görög-latin [ejt: merulátió, konyhalatinossan: meruláció]: oszlás, osztódás. A görög merosz (μέρος), azaz ’rész’, ’darab’ latin képzővel toldva. Szó szerint ’részekre tagolódás’, ’részelődés’ vagy ’darabolódás’, azaz ’aprózódás’.[10]

Mégis… Mér’ mernek a „-mer”-ek „-mér”-ek lenni még ?

A hályogkovácsok bátorságával harsogó kis és nagy doktorok teszik ma is természetessé ezt a nyelvi barbarizmust, amelyre semmi szüksége a kisdiáktól a tanszékvezetőig, senkinek, sehol, semmikor… Itt az idő! Törjük át a hallgatás falát!

A hellén jövevény „-mer”-ek védelmében bármikor merek szót emelni. Rám bizton számíthatnak. De most vár az ebéd, így hamarosan a meleg levesből is merek…

Graeculus Hellēnicus

2021 Nap hava 13.-án délben

 

Az oldal pártájául díszítősornak méltó a cellulóz :

Díszítősorunk a Föld (még) leggyakoribb polümere, a (növényi) sejtkeménye

Forrástár:

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I.-II.-III. (Akadémiai Kiadó, Budapest. 1967–70.)

Györkössy-Kapitánffy-Tegyey Ógörög-magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993).

Kazay Endre : Gyógyszerészi Lexicon (saját forrásait maga jelöli meg rövid előszavában)

Szabó László Bonctan-szótár (máig digitális kéziratban/gépiratban).

Szabó László Szabó-szótár (máig digitális kéziratban/gépiratban).


[1] Jöns Jacob Berzelius (1832) “Isomeri, dess distinktion från dermed analoga förhållanden,” Årsberättelse om Framstegen i Fysik och Kemi, pages 65–70; the word “polymeriska” (66.o.)

[2] Jöns Jakob Berzelius (1833) “Isomerie, Unterscheidung von damit analogen Verhältnissen” (Isomeric, distinction from relations analogous to it), Jahres-Bericht über die Fortschitte der physischen Wissenschaften …, 12: 63–67. (64.o.)

[3] Hérodotosz : Történelem – Hisztoriaj (Ἱστορίαι), ióni(ai) dialektusban (i.e. 430)

[4] Schwartz, Jeremy (December 19, 2008). “Indigenous groups keep ancient sports alive in Mexico”Austin American-Statesman. Retrieved December 20, 2008

[5] Jeffrey P. Blomster and Víctor E. Salazar Chávez. “Origins of the Mesoamerican ballgame: Earliest ballcourt from the highlands found at Etlatongo, Oaxaca, Mexico”, “Science Advances”, 13 March 2020. Retrieved 14 March 2020.

[6] Staudinger, H. (1920-06-12). “Über Polymerisation”Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft (A and B Series)53 (6): 1073–1085.

[7] Jensen, William B. (2008). “Ask the Historian: The origin of the polymer concept”(PDF). Journal of Chemical Education85 (5): 624–625. Bibcode:2008JChEd..85..624Jdoi:10.1021/ed085p624. Archived from the original (PDF) on 2018-06-18. Retrieved 2013-03-04.

[8] Knoll József: Gyógyszertan (Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1983) II. 238.o.

[9] Kazay Endre : Gyógyszerészi Lexicon 1900-2000, III. kötet, 149. o.

[10] E három példa-fogalom a Szabonc-szótár, a (Magyar) Bonctan szótár még kiadatlan gépiratos változatából származik (Sz.)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

Dr. Szabó László - a Szögedi Védegylet alapítója és elnöke, a 2019-es választás egyetlen tősgyökös szögedi polgármesteri jelöltje

Kalendárium