Scroll To Top

A szegedi értelmiség már nem létezik!
Elnyelte a közrettegés! ... meg a köz-közöny...
Értelmiségiek elszigetelten éldegélnek ugyan,
de nem alkotnak már semmiféle közösséget...
Ha írni sem mernek, hát nekik szól ez a lap!

A honlap a hunita.hu-ra költözött, naponta frissülő tartalommal!

Szeged a halott Város

KÜLÖNNYILATKOZAT „Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!”

Cikkek 2020. máj. 03.

Mottó: Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!” (Arany János)

2020. május másodikán, a rendszerváltó országgyűlés megalakulásának harmincadik évfordulóján, nem csak a levélírónak, de önmagamnak is tartozom ezzel a nyilatkozattal.

Huszonöt évvel ezelőtt a Kötött Kéve 1995. november 15-i számának 16.oldalán a következő olvasói levél jelent meg: „Mit tettek az MDF-esek?! Tudják-e az egykori (meg a megmaradt) emdéeffesek egyáltalán, hogy mit követtek el a Nemzet ellen? Mert, ha nem gondolták át, és nem ébredtek rá kristálytisztán, akkor halaszthatatlan, hogy végre rádöbbenjenek: a XX. század legsúlyosabb árulását követték el. Mi következik ebből? Mindenkinek, így Király B. Izabellának is a lelkiismeret tüköre elé kell állítania egykori MDF-es önmagát. (…)” Ennyi a részlet.

Történelmi tény: a rendszerváltozást a magyar társadalom óriási többsége nem sikertörténetként, hanem katasztrófaként élte meg. A Magyar Demokrata Fórumot pedig, mint rendszerváltó kormánypártot történelmi felelősség terheli és harminc év elteltével, magyarázattal tartozna azért, amiért nem az történt, amire szövetkeztünk, amit hirdettünk és reméltünk.

Az MDF néhány év alatt fokozatosan amortizálódott, míg végül 2010-ben meg is szűnt. Így nincs olyan testület, ami felelős nyilatkozatot tehetne. A harmincadik évforduló körül árulkodóan nagy a csönd. Egy-két TV-s kerekasztal-beszélgetéstől, interjútól eltekintve, komolyan-mélyen, legfőképpen őszintén, senki nem foglalkozik a rendszer alapvető megváltoztatásával, annak mibenlétével, és máig ható következményeivel. Nem is egyszerű megszólalni! Nehéz szembesülni a valósággal. Jogos az aggodalom azért is, mert még sok az élő tanú, akik a feledékenyeket és a kancsal szemmel vizslatókat könnyen szembesíthetik a tényekkel.

Engem az olvasói levélben név szerint szólítottak fel, hogy nézzek szembe egykori önmagammal.

Nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel teszem ezt: s mint a Magyar Demokrata Fórum volt országgyűlési képviselője, – élve a mai technika adta lehetőséggel – nyilvánosan megkövetem mindazokat, akik bíztak az MDF-ben, így bennem is, s aztán csalódniuk kellett.

Én is, mint a magyar társadalom többsége, komolyan vettem azt, amit az MDF központi röplapján hirdettünk.

Mit akarunk, és mit nem akarunk!
NEM AKARJUK az egypártrendszert, a monopol nagyipart, Bős-Nagymarost, a korrupciót, a kontraszelekciót, milliós prémiumokat! NEM AKARJUK, hogy a húszmilliárd dollár államadósság tovább növekedjen, felelőtlen pazarlással.
AZT AKARJUK, hogy megújult alkotmány, valódi többpártrendszer, sajtószabadság, vallásszabadság, gyülekezési szabadság legyen,
hogy az országot tönkretevők a törvény, és a nemzet előtt feleljenek tetteikért,
hogy a föld visszakerüljön valódi tulajdonosához,
hogy legyen vállalkozás-barát adó-és hitelpolitika,
hogy lehessen és érdemes legyen dolgozni,hogy a nyugdíj egy élet munkájának méltó elismerése legyen.”
Az akkori kampányban nem volt szó NATO-ról és Európai Unióról sem, csak szabad és független Magyarországról.

Igen! És én nagyon komolyan vettem ezeket az ígéreteket, aminek aztán az lett a következménye, hogy az MDF Etikai és Fegyelmi Bizottsága 1993. július 22-én kizárt a pártból és a frakcióból. Az indoklás szerint visszaéltem az emberek hazaszeretetével, magyarságtudatával, vágyaival és fájdalmával. Az 1990-es röplap szövege, és jelen állapotaink bizonyítják: Nem én voltam az, aki visszaélt az emberek hazaszeretetével, magyarságtudatával, vágyaival, fájdalmával és bizalmával.

S ez a tény, nem a magánügyem

Illyés Gyula szavaival búcsúzom:„Hirdesd: veszve a nép, aki lustán mástól, akár a mennybeli istentől várja a boldogulást! Hirdesd: gyáva a nép, amelyet csak vértanúk óvnak! Nem hőstett, – napi mersz, köznapi, pernyi kurázsi ment embert, s honokat.”

A Különnyilatkozat megnézhető, meghallgatható az alábbi képre kattintva:

ZSARÁTNOK Interjú Király B. Izabellával 
https://kbizabella.blogspot.com/2019/10/zsaratnok-interju-kiraly-b-izabellaval.html

Forrás: KÜLÖNNYILATKOZAT „Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!”

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Admin

Webadminisztrátor