Scroll To Top
2020. Mag hava (Október) 30.-a - Alfonz neve napja.      Köszöntés nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Épített értékeiben él a Nemzet.
A hazafiság minimuma épület-örökségünk védelme.

Szeged a halott Város

Trianoni magány – a Felvidéken

Cikkek 2020. máj. 22.
Az első szlovákiai magyar hírportál

Trianoni magány

Egyedül maradtunk. Teljesen. Pedig olyan sokan voltunk valamikor. A város főterén, aztán a falu kultúrházában. Lelkesen, nagy terveket szőve: földreform, úrbéres erdők, saját önkormányzat és határnyitás. Olyan szépen indult minden, mert sokan voltunk, magyarok.

Kalondai elsőáldozók a II. világháború idején (Papp Sándor archívuma)

Micsoda fintora a sorsnak, hogy megint zsákfalu lettünk a koronavírus-járvány miatt. Most alig van forgalom, kicsit jól is esne ez a csend, ha nem lenne ennyire síri…

Csak itt-ott hallani a gyerekzsivajt a focipályán, vagy az ófaluban, de már nem magyarul. Szlovákul. Csak szlovákul.

Az újranyitott kocsmateraszon az aktuális öregek még meg-megszólalnak palócul, de már csak egymás között. Ha letelepszik (vagy inkább betelepszik?) közéjük egy a másik fajtából, akkor váltanak, szlovákra, automatikusan.

Igazából nem izgat senkit a határzár, csak a kocsmárost, mert elesett a mély torkú „magyarok” pénzétől. Igen-igen, mert ők „a magyarok”. Mi meg… hát szlovákok, nem?! Hiszen Szlovákiában élünk. Alkalmazkodunk.

Persze anno jó volt, amikor együtt énekelték a szomszéd „magyarokkal” meg Attilával a koncerten, hogy „ment a hűtlen nehéz fejjel… érzi, hálátlan lett sorsa, keserű könnye arcát mossa… hogy a magyar múltat soha ki nem tépheti szívéből”. Csak hát Attila üzenete igazából nem ért célba a hűtleneknél.

Hűtlenek? Nem is tudják, hogy azok. Élet sodorta embermassza mozaikdarabjai. Nem is értik, nem is érzik, hogy elvesztettek valamit. Ők csak „alkalmazkodtak”, ez a „dolguk”, az alkalmazkodás. Váltottak, na és?! Nem is fáj annyira, „cso?”.

Tetszettünk volna megmenteni őket! De mi ezt nem tettük.

Az élőlánc egyik pillanata 2019-ben (Fotó: Papp Sándor)

Nem értük éltünk, hanem belőlük. Nem, nem a szlovák falta fel őket, hanem mi.

Magyarevő szörnyetegek vagyunk! Mindezért nincs isteni megbocsátás.

Végignézek a völgy fölé magasodó dombról, látom a falvainkat, amelyekben 2020-ban a gyermekkorú lakosság esetében a magyar gyermekek aránya 5% körül mozog.

A Losonc vonzáskörzetébe tartozó 15 kis palóc faluról írom mindezt. Még egyszer: a 0-18 éves korosztályban 5% a magyarok aránya!

Ülök a dombtetőn, az idegeneknek eladott akácfaerdőnk ontja illatos virágait a völgy felé, minden olyan szép. Csend van. Síri csend.

Egyedül ülök a csendben, csak Trianon ül a vállamon.
Száz tonna elviselhetetlen Trianon.

A faluban egy kutya csahol. A kutyát még érdekli valami, de felénk már a kutya se néz.

Utóirat: Azt mondod, ez egy túl sötét gondolatfüzér? Akkor leírom harmadszor is: A Losonc vonzáskörzetébe tartozó 15 kis palóc falu 0-18 évesek korosztályában a magyarok aránya 5%.

Értitek?! Meghaltunk!
Majd írjatok szép gyászbeszédeket rólunk!

Papp Sándor – 2020.05.22.

Az első szlovákiai magyar hírportál
Nógrád vármegye északi, elrabolt felében áll Losonc az említett 15 palóc faluval…
Ha nyílik a gúnyhatár, talán meglátogathatnánk Őket és Lelket önthatnénk Beléjük… (Sz.)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

Dr. Szabó László - a Szögedi Védegylet alapítója és elnöke, a 2019-es választás egyetlen tősgyökös szögedi polgármesteri jelöltje