Aki uzsorásokat nem ütlegelt, az nem élt őszintén krisztusi életet !

Ingatlanüzérkedés – a Város arcát végképp eltörölni!

Jogszolgáltatás, Örökségvédelem, Roncs-Magyarország, Szegedikumok 2016. szept. 20.

Méltatlan ingatlanüzérkedés zajlik a Juhász Gyula utcai Rainer-ház táján is a pénzpörgető bugrizmus jegyében…

„A parttalan ingatlanspekuláció Szeged műemlék-jellegű – de máig hivatalosan nem védett – épületeinek sorát mossa le a Város jövőjének horizontjáról…” (Sz. 2003)

„A múltat végképp eltörölni…” – hangzott az internácizmus himnusza, minden idők leggonoszabb terrorának indulója… az Internacionálé. A proletariátus mögött a sötétben bújkálók azonban nem nyerték el soha büntetésüket, ma is közöttünk élnek, és lankadatlan pusztítják nemzeti értékeinket… a történelmünket!

Ennek a telhetetlen és gerinctelen érték-darálónak egy áldozata lehet most a Rainer-ház is.
Kiváló állapotban van, gyönyörű épület, mégis… „Nem lehet mást tenni, le kell bontani!”

Szeged épített örökségének, kultúrtörténetének mélygyökérzetét jelentik a Nagy Árvizet túlélt házaink. Nincs magyarázkodás, ezeket meg kell menteni az utókornak! Ebből nem engedhetünk!

„A parttalan ingatlanspekuláció Szeged műemlék-jellegű – de máig hivatalosan nem védett – épületeinek sorát mossa le a Város jövőjének horizontjáról…” (Sz. 2003)

Társasház-burjánzás – a Város daganata

„Nem lehet megmenteni, le kell bontani!” – mondta a tulajdonos. Hát persze! Hiszen kiszámolható, hogy adott területre, könnyebb szerkezettel, kisebb belmagasságokkal, több szinttel (homlokzatmagassággal is a többi fölé tolakodva), meg a garazsak elsumákolásával mekkora hasznot lehet álmodni.
Tele is van a Város ilyen álmokat dédelgető otromba foghíjakkal… Szétvert szép épületek otromba – környezetükbe nem illő – tervekkel a helyükön álló hirdető táblán…

Jéggyár helye gyomtengerben… majd egy évtizede! Az előző nagyívű terv táblája már rég eltűnt…

Profit… több profit… No meg mi mindent lehet kispórolni egy új társasházból!
Azt majd nyögi mind a sok „hülye” – jóelőre befizető – beköltöző, míg az építtető (trópusi paradicsomban) pancsol a profitban… (Tisztelet a tisztes kivételnek!)

Nincs mit érvelni a társasházak mellett, amíg bárki fölhúzhat ilyet kevesebb garázzsal, mint amennyi lakással. A végeredmény, hogy másokra, az utca és a Város többi lakóira terhelik a beköltözők parkoló gondjait. A kibetonozott belső udvarban pedig semmi köszönet nincsen! Ott nem játszanak a gyerekek…

Ezek a rákként burjánzó és szóródó rendellenességek gyűrik maguk alá Szeged remek építésű, belkertes, vagy hangulatos udvaros épített örökségét. A homlokzati szépség, kifinomult stílus meg a tágasság helyett csakis a profitmaximalizálás számít. A pénzéhes építtetőknek. Ha hagyjuk!

Amíg a (remény)befizetők pénzével hagyjuk támogatni a Város arcának ledarálását, addig mindannyian cinkosak vagyunk.

Lehetne persze akár egész városrészt, sőt új várost is építeni társasházakból! Valahol.
Azoknak, akik ilyenekben kívánnak élni, lakni… Bárhol.
De nem a kincsetérő klasszikus VÁROSMAG helyén!

Szabályozatlanság – Kultúrimmunitásunk hiánya

A kórokra – a burjánzó beteges „társasház”-jelenség okára – pedig a kulcsszó a hibás szabályozás! A szabályozás torz és gyönge volta kultúránk immunrendszerének a hiánya.
Amíg 18 lakáshoz 6 garazsat építenek, a többi meg majd parkol valahol, addig csak a közlekedési, meg a parkolási káoszt fokozza a társasház építési láz. A szabályozatlanság – a garázshiányos társasházak – okozta közlekedési káosz pedig mindannyiunk ügye! Mindannyian viseljük a terhét, – szomszédként, vagy arra közlekedőként – nem csak a csőbehúzott társaslakók…

A szabályozatlanság néhol már olyan képtelen, hogy már hinni is nehéz, hogy a szabályozó intézmény neve nem a „Diliház”. Amíg a szép fasorra nyíló garázsajtósor tervét meg lehet építeni, majd végül a „nem védett” fákat vagyunk kénytelenek sorra kivágni (pl. Szent-Györgyi utca) – addig nincs mentsége e balvezetés egyetlen felelősének sem!

A Város épített öröksége

Meg kell értetni végre mindenkivel és különösen politikai vezetőinkkel, hogy épített örökségünk legalább annyira fontos, mint az anyanyelvünk, vagy irodalmi örökségünk. Ez az, ami igazán látszik!

Egy-egy épített értékünk elpusztítása kulturális tekintetben a könyvégetéssel egyenértékű!
Bizonyos tekintetben annál sokkal rosszabb! Hiszen könyvből maradhat még egy példány… viszont minden épített értékünk egyedi darab.

Az elpusztított épített értéket nem hozhatja vissza semmi!
Míg egy verseskötetből, ha egy is marad, hát túlél a költemény…

Épített értékeiben él a Nemzet. A hazafiság minimuma – épített örökségünk védelme.

Szegeden magam kezdeményeztem 2003-ban Novák István (akkori) városi főépítész úr támogatásával a Város épített örökségének teljes összeírását. Csegezi Monika és Ozsváth Gábor műemlékvédelmi szakértők térképezték föl a város védettségre érdemes építészeti értékeit.

A felmérés alapján mintegy 1800 – de őszintébb, azaz bátrabb változatban 2300 – házat javasoltam védelemre az önkormányzatnak. Természetesen köztük voltak az 1879-es nagy árvíz előtt épült házak, meg a napsugaras házak is. (A javaslatomra védelem alá is helyeztek 24 napsugaras házat a benne lakók támogatásával.) A nagyívű – Világörökségbe hajló – terveimet csak bugris röhögcsikélés kisérte a gyüttmöntek telhetetlen, irígy rosszindulatával…

„…Sivatag, lárma, durva kezek,
… bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?”

A nagy árvízben a régi szegedi házak 95 %-a elpusztult, és alig több mint kétszázötven épület maradt. Ilyen a Rainer-ház a Juhász Gyula utcában. Most ez az épület áll végveszélyben.

Védendő örökségünk egyre fogy. Ez a szerényebben – azaz engedékenyebben – 1800, illetve ragaszkodóbban 2300 épített kincsünk nem pusztán védetté válni lenne érdemes. Javaslatom szerint Városunk arculataként a jövendőnket is ezekhez igazítani lett volna, és még mindig lenne érdemes!

Szeged belvárosa – világörökség!

A hajdanihoz nem mérhető erkölcsiségű „modern építészet” áldozatainak száma csak fokozódik.
Az országban egyedülálló épített ipari örökség volt az újszegedi Kendergyár épületegyüttese, meg az ó-szegedi Kenderfonó, amelyekért hiába harcoltam. Szétverték őket. Az előbbi helyén ma is csak a gyomtenger áll… az utóbbi helyén meg egy külföldi kifektető profitszivattyúja…
Minden mentő indítványom ellenére lebontotta a balvezetés Bálint Sándor néprajztudós házát is. A születése 100. évfordulóján. „Nem volt elég pénz rá!” Pedig még parlamenti fölajánlás is érkezett. (Csapody, Hiller) De a helyi balvezetés ezt is megoldotta saját hatáskörben… Most idomtalan társasház éktelenkedik a „legszögedibb szögedi” szülőháza helyén is…

Ajánlott olvasmány: A Bálint Sándor szülőház kálváriája – www.ujszeged.hu

Szent-Györgyi Albert Nobel-díjából vásárolt villát azonban sikerült megmentenem Újszegeden. A szerzői jogvédő iroda már bontani kezdte a melléképületeket – természetesen engedély nélkül – amikor sikerült megállítsam a modern barbarizmust. Szerencsére sikerült megmenteni a házat. Indítványom nyomán védetté is lett! Szent-Györgyi emlékház azóta sem lett benne, de legalább áll a villa, mely az egyetlen igazi magyar egyenesen szögedi Nobel-díj összegéből lett az utcája névadója.

Ajánlott olvasmányok: Szent-Györgyi Albert Emlékház
Szent-Györgyi emlékház

Komolyabb kultúrországokban a védett épületek köre akár nagyságrenddel is nagyobb lehet… Lehetnénk mi is komolyabb kultúrország!

Az örökségvédelemnek pártpolitikától függetlenül szigorú szabályrendszer szerint kellene működnie. Egy nagy múltú kultúrországban, például Angliába így is működik. Tapasztaltam eleget, ahol egy évtizedet dolgoztam orvosként. Britanniában egész városrészeket helyeztek arculati védelem alá, ahol lehet ugyan bontani régi házat, de meghatározzák, hogy a helyére csak ugyanolyan téglából, díszítéssel, éppen akkora homlokzatmagassággal lehet újat építeni, ami az adott városrész jellemzője.
Rögvest nem olyan nagy üzlet a bontás, a barbár értékpusztítás!

Bridlington – Melyik az új épület és melyik a régi?

Nálunk az ilyen kifinomult rendszerekhez képest újra tombol a vadkapitalizmus.
De a 21. században szépet már nemigen épít, legfeljebb neoprimitív „eccerűt”.
Bár volnának szellemes modern építészeink! Akik képesek fölnőni a föladathoz…

Berénben (Brnoban), Morvaország fővárosában még az Árkád nevű cégnek is sikerült a régi öntödei ívek (árkádok) megtartásával újat alkotni… Acél-üveg ívek hidalják át a klasszikus épített ipari örökséget…
Berénben, a Vaňkovkában – Ott kerültek, ott voltak minőségi építészek!

Juhász Gyula utca – Rainer-ház – Iparkamaránk alapítójának háza

Jól ismerem a Juhász Gyula utcai Rainer-házat és a tömböt, hiszen a kertszomszédjában, a Sóhordó utcában cseperedtem öregapám kertjében. Minden nap elmentem előtte, ma is gyakran elmegyek. Bárki láthatja, kifogástalan állapotban van a homlokzata.

Méltatlan dolog az épület állagára hivatkozva bontást emlegetni
A bontás „kényszer”-ét csakis a remélt busás profit indokolhatja!
Az igazi indíték tehát a kapzsiság! A kapzsiság pedig végtére is az egyik főbűn!
Keresztény országban bizony illendő lenne ezt (is) fölemlegetni.

A hatvanas években meg tudták úgy oldani a kiskörút mentén álló polgárházaknál, hogy ráépítettek ugyan egy emeletet kicsit kevesebb díszítőelemmel, de igazodtak az eredeti stílushoz. Itt is mérlegelhető és megoldható lenne az emeletráépítés, de leginkább meg kell hagyni az épületet, úgy, ahogyan áll. Igényes, panziót, vagy színvonalas éttermet, akár kissörfőzdét lehetne kialakítani a volt italnagykerből éppen Juhász Gyula házával szemközt.

Méltatlan pénzpörgetés és ingatlanüzérkedés elbontani egy régi, szép polgárházat, ahová – mivel nem működik az építési szabályozás – építhet egy kisebb belmagasságú, sokkal több lakásos, otromba társasházat. Ennél csak az méltatlanabb, hogy valaki kapzsiságát palástolandó még az épület rossz állagára és tarthatatlanságára mer hivatkozni ilyen esetekben…

Szeged kincse az épített öröksége

Szívem szerint Szeged belvárosát a világörökség részévé nyilvánítanám, ahogyan már kezdeményeztem is. Sajnos a gyüttmönt balgák balvezetése sem füllel, sem szemmel nem bír sem a szögedire, sem a szépre…

Szeged Városának egyedülálló a körutas-sugárutas szerkezete, valamint harmonizáló épített öröksége méltóvá tenné a VILÁGÖRÖKSÉG címre. Az egységes szerkezete az igazi kincse a városnak, amire a turisták is kíváncsiak lennének, akik bizony nem a tavaly épült társasházakat akarják majd végiglátogatni.

Számtalan nyugati példa igazolja, hogy…
Az épített értékeinkhez méltó, – műemlékvédelmi szakmérnöki elvekkel – megfelelő szabályozással megőrizhetné Szeged az arcát, és a turizmus fellendítésével pedig gazdagon profitálhatna épületörökségének szépségéből a Város.

Szöbb Szögedi Jövendőnk reményében

Üdvözlettel:
Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmányok : Méltatlan ingatlanüzérkedés a Juhász Gyula utcában