Európa szívéből
– Trogmayer Ottó esete Európa legrégebbi kőkori házával, és a Lúdvári Vénusszal –
Elment a múzeumigazgató, s ennek kapcsán engedtessék meg, hogy felidézzük egyik legnagyobb ásatási sikerének történetét.
Bár, hinnénk, amiben nincs politika jó Szöged városában, annak egyenesebb útja van ahhoz, hogy nagy nyilvánosságot kapjon, s netán Szöged halljaklendjei felkarolják, ha ahhoz érdemes hírnév, turisztikai üzlet szerezhetnök.
Szinte csak a bennfentesek tudják, hogy Szöged városának határában, pontosan Gyála-Lúdváron Trogmayer Ottó, még az 1960-es években olyan ásatási leletet talált, ami méltán kelthetné Szöged hírnevét a világban. Csak jól kellene menedzselni a dolgot.
De haladjunk kronológiai sorrendben:
Az 1960-as években a határőrségnek vágtak utat, amikor Gyálarét-Lúdváron egy újkőkori telepre bukkantak. A szegedi múzeum, Trogmayer Ottó vezetésével az ásatás során feltárta Európa legrégebbi házmodelljét.
Igen, kérem szépen! Szeged-Gyála határában találták meg az eddig ismert legrégebbi Európai házmodellt.
„A lúdvári helyszínen találtuk meg az első házmodellt, amely egész Európában a legrégebbi házmodell. A négyszögletes házikó tetőtöredéke van meg, még a kis állatfej is látszik rajta, ami az ártástól, rontástól védte a benne lakókat. Eddig azt hitték, az újkőkorban putriszerű, földbe ásott házban laktak az emberek; de nem, rendes fölmenő házuk volt, nyeregtetővel.”
Nyilatkozta Trogmayer Ottó.
Az ásatás során több korabeli, épen maradt edény mellett, szinte teljes épségében találtak egy szobrocskát. Idézzük ismét Trogmayer Ottó visszaemlékezését:
„Egy nagy hulladékgödörben feküdt a szobrocska kettétörten. A tény, hogy két darabban volt, érdekes megállapításhoz vezet az emberi gondolkodás történetéről. E kőkori szobrokat két darab koloncból építették össze: gyúrtak két embert hosszában elvágva, majd a két kolonckába szúrt gyufaszálnyi ágacskákkal összeállították, egyberagasztották őket, és így alakították ki a szobor végső formáját. Ezután kiégették, és valószínűleg a házi oltárra került termékenységi jelképnek. Két félből összerakni egy embert, már-már ugyanaz a gondolat, mint a bibliai teremtésé, amely szerint Isten Ádám bordájából teremtette Évát.”
A Tiszatáj kulturális folyóirat, már az ásatást követően cikket írt erről, s szinte érthetetlen, hogy ezt követően teljes hallgatás vette körül a felfedezést.
Európa más tájain, a helyszínen rekonstruálták volna már a házat, ezt a nem mindennapi leletet, s turisztikai célpont lenne.
Köré gyűjte kiállítási anyagként azokat a korabeli leleteket, amivel hangulatában is felidézhető lenne a kőkori ember élete. Bőséges anyag állna rendelkezésre, hiszen mind a szegedi, mind a hódmezővásárhelyi múzeumban gazdag leletanyag van raktáron, szinte eldugva a kíváncsi szemek elől.
A Lúdvári zsírfarú Vénusz 16 cm-es szobrocskája is Hódmezővásárhelyen, A Tornyai János Múzeumban található meg.
A gyálaiak többször próbálkoztak azzal, amiért Trogmayer Ottó élete végéig kampányolt.
Szeretnék, ha felállítanák a Vénusz szobor mását.
„Én magam szeretném, ha egyszer felállítanának a nagyított mását Szegeden. Már történtek kísérletek, hogy tízszeres nagyságban megfaragják, most már azonban, hogy öreg vagyok, és távol is vagyok Szegedtől, nem tudok ott nyüzsögni; elhatároztam, ha nyerek a lottón, az lesz az első, hogy elkészíttetem. Egymillió forint lenne jelenlegi áron. Még egy hexametert is írtam a szoborhoz, így szól: „Isteneik képét formázták így az agyagba / itteni ős eleink úgy nyolcezer éve talán”. Ez lenne a szobor felirata. Ha nem Szegeden, Gyálarét határában lehetne felállítani, hiszen ott több újkőkori települést is találtunk. A hely, ahol a Vénusz előkerült, az Ős-Tisza túloldalára esik.” – nyilatkozta az igazgató 2013-ban a helyi újságnak.
Sajnos, sem a gyálaiak, sem a régész álma ezidáig nem valósult meg. A helyi média csak azzal dicsekedhetett el, hogy „plakátot kapott a Lúdvári Vénusz”
Mit lehet erre mondani? Cseppet sem csodálkozunk azon, hogy majd ötven év alatt Szegednek csak ennyire futotta.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
