Mi is történt Velünk 1956-ban ? Forradalom ! Itt az idő végre tisztázni a háttértörténetet ! Leszámolni az ábrándokkal, megjelölni a felelősöket, és diplomáciai szinten is „várni” a méltó bocsánatkéréseket az áruló Nyugattól… A Szuez kellett a Nyugatnak ! Jól jött ehhez a magyar forradalom… Köszönetet azonban sohasem mondott érte. .
Böngészés: Hungarikumok
1849 augusztus 13.-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A szögedi néphit szerint Világos régtől „gonosz tündérek” tanyája… Ha a Maros vize zavaros volt, úgy mondták hajdan „világosi víz” gyün rajta… Szabadságharcos tábornokaink úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól… De csalódniuk kellett..
A mécsvirág kinyíliks a húnyó láthatárnakkönyörg a napraforgó;a tücskök már riszálnak,odvában dong a dongós álmos kedvét a bársonyestében égre írtaegy röppenő pacsirta;s ott messzebb, kint a réten,a permeteg sötétbenborzong a félreugrónyulak nyomán a fűszál,a nyír ezüstös ingbenimmár avarban kószál,s holnap vidékeinkenújból a sárga ősz jár. 1943 augusztus 26.-án Ez a. .
Áldás hava (július) 22.-e – Nándorfehérvár Diadalának NapjaAranybetűs Nemzeti Ünnepünk e nap !Azazhogy… az kellene, hogy legyen !Hivatalosan sajnos még mindig nem az… Ha nem 15 millió (vagy még kevesebb) szárnyaszegett szerencsétlen önképzavaros kallódó személyiség alkotná ma a MAGYARt, akkor MA ÜNNEPELNÉNK !!! Az 555. évfordulón ugyan sikerült nemzeti emléknappá.
1113 éve esett a Pozsonyi Diadal ! A Pozsonyi Diadal – Nemzeti ünnepünk! Lehetne méltán – Május elseje helyett – munkaszüneti napunk is! Akár egy nemzeti büszkeséggel is átfűtött hosszú hétvégével… korabeli hagyományőrzőkkel, méltán magyar karnevállal, lovas viadalokkal… Nemzeti értékeink ünneplésével, önbecsülésünk helyreépülésével… Emlékezetfrissítőül ajánlom az alábbi kis filmet: Miért „ünnepeljük” szépnevű. .
Nem jártam én soha Dunán túl,Hol Kupa, Vata elesett,Hol lankás dombok koronázzákAz alkonyvéres egeket. Én a Tiszának és MarosnakSzögében élek álmodón,Hol Attila, Ajtony robogtakValaha vemhes táltoson.
A kolozsvári kikelet szülötteE pár szál gyöngéd, kora ibolya,Szűz szirmukon szelíden eltünődveA magyar Mona Lisa mosolya. Erdélyünk szent rögének ibolyái,A fájó tájról méla üzenet,Virágnyelven beszéltek, ó parányi,De drága kincsek, hervadt kedvesek ! Kék szemetekben az erdélyi égnekRégi derűje integet felémÉs sötét szirmotokban érzem én Az új fájdalmat.
Néha megcsap, mint napkeleti illat,Fűszeres, álmos, valami vad mámor,Ősi szavaknak mély zsongása ringatÉs elcsal innen, e fonnyadt világból. Néha elfog valami mély honvágyAz ős pusztára, amit cserben hagytunkS szívembe tündökölnek égi rónákVén csillagai s megállok alattuk.
Bálint napján is lehetünk, maradhatunk magyarok ! Fájdalmas és fojtogató ez az internáci valentínkodás !Bizony nem illik ez a nemzetközi habverés magyarokhoz, Bálintokhoz ! Bálint Napján ugyan miért is Valentínkodna a magyar ? Itt az idő a Szerelem napjáról, a termékenység lázas ünnepéről – idegen és magyar hagyományokról – megtisztulásul végre. .
A Magyar Kultúra Napján – Vajon, hányan tudjuk még a „Hymnus”-t? Szavaljuk e napon büszkén gyermekeinkkel, unokáinkkal ! Csaknem kétszáz éve… Idén 197 esztendeje íródott a Hymnus ! Kölcsey Ferenc: Hymnus – Csernák János szavalatában… A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük Förgeteg (január) hó 22.-én, a Hymnus íródásának emlékére.. .
Pozsony Ha alkonyatkor ballagtál a ködben,Mely lágy fátylával a Dunára hullt,A zsongó zajban és a méla csöndbenFáradt szivedbe muzsikált a mult. A vén utcákon szinte visszazengettA régi léptek kongó moraja,Széchenyi járt itt és honán merengett,Amely nem volt, de lesz még valaha.