Scroll To Top

Böngészés: Hungarikumok

„Ideálom a felséges természet” – Bársony István 165. szülinapján

Bársony István Sárkeresztesen született 1855 Enyészet (november) hava 15.-én, éppen ma 165 éve. Újságíróként, íróként 72 évet élt és közel ezer írást hagyott hátra… 1881-től az Egyetértés című lapnál volt munkatárs, később a Hazánk, majd a Magyar Hírlap főmunkatársa 1907 májusáig, amikor a Budapesti Közlöny szerkesztője lett.

Itt van az ősz, itt van újra…

Idén hosszan pompázik az ősz… gyönyörködtető színekben időzik a levélsárgulat és pirulat… a lágy neszezésben… Míg atyáink ezernyi verset tudnak fejből máig is, ma már az internáci konzumidiótizmus a verstanulást, és így a verstudást is kiradírozza fakuló hétköznapjainkból… Itt az idő fordítani a sorson ! Az emlékezet remek edzése a. .

A Halloween rémesen terjedőben van. Lassan kiszorítja már a mi Mindenszentjeinket is… Sokan lázadnak ellene, pedig igazán fölösleges.

Mi is történt Velünk 1956-ban ? Forradalom ! Itt az idő végre tisztázni a háttértörténetet ! Leszámolni az ábrándokkal, megjelölni a felelősöket, és diplomáciai szinten is „várni” a méltó bocsánatkéréseket az áruló Nyugattól… A Szuez kellett a Nyugatnak ! Jól jött ehhez a magyar forradalom… Köszönetet azonban sohasem mondott érte. .

1849 augusztus 13.-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A szögedi néphit szerint Világos régtől „gonosz tündérek” tanyája… Ha a Maros vize zavaros volt, úgy mondták hajdan „világosi víz” gyün rajta… Szabadságharcos tábornokaink úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól… De csalódniuk kellett..

Radnóti Miklós – A mécsvirág kinyílik

A mécsvirág kinyíliks a húnyó láthatárnakkönyörg a napraforgó;a tücskök már riszálnak,odvában dong a dongós álmos kedvét a bársonyestében égre írtaegy röppenő pacsirta;s ott messzebb, kint a réten,a permeteg sötétbenborzong a félreugrónyulak nyomán a fűszál,a nyír ezüstös ingbenimmár avarban kószál,s holnap vidékeinkenújból a sárga ősz jár.   1943 augusztus 26.-án Ez a. .

Nemzeti Ünnepnapunk – Nándorfehérvár viadala

Áldás hava (július) 22.-e – Nándorfehérvár Diadalának NapjaAranybetűs Nemzeti Ünnepünk e nap !Azazhogy… az kellene, hogy legyen !Hivatalosan sajnos még mindig nem az… Ha nem 15 millió (vagy még kevesebb) szárnyaszegett szerencsétlen önképzavaros kallódó személyiség alkotná ma a MAGYARt, akkor MA ÜNNEPELNÉNK !!! Az 555. évfordulón ugyan sikerült nemzeti emléknappá.

A Pozsonyi Diadal – Nemzeti Ünnepünk!

1113 éve esett a Pozsonyi Diadal ! A Pozsonyi Diadal – Nemzeti ünnepünk! Lehetne méltán – Május elseje helyett – munkaszüneti napunk is! Akár egy nemzeti büszkeséggel is átfűtött hosszú hétvégével… korabeli hagyományőrzőkkel, méltán magyar karnevállal, lovas viadalokkal… Nemzeti értékeink ünneplésével, önbecsülésünk helyreépülésével… Emlékezetfrissítőül ajánlom az alábbi kis filmet: Miért „ünnepeljük” szépnevű. .

A szobordöntögető négerek történelmi igazsága

A hajdan brit rabszolgatartók által behurcolt négerek mára Amerikában túlnépesedték a többi népeket (hosszan irtott ősnépeket, meg a helyükre jött fehéreket), ennek tudatában vannak, és ennek most tomboló nyomatékot is adnak… Néger rasszisták és fehérgyűlölők már Európában is fehéremberek szobrait döntögetik… Hol van az elég ?! Nekünk magyaroknak mikor lesz. .

Nem jártam én soha Dunán túl,Hol Kupa, Vata elesett,Hol lankás dombok koronázzákAz alkonyvéres egeket. Én a Tiszának és MarosnakSzögében élek álmodón,Hol Attila, Ajtony robogtakValaha vemhes táltoson.

A kolozsvári kikelet szülötteE pár szál gyöngéd, kora ibolya,Szűz szirmukon szelíden eltünődveA magyar Mona Lisa mosolya. Erdélyünk szent rögének ibolyái,A fájó tájról méla üzenet,Virágnyelven beszéltek, ó parányi,De drága kincsek, hervadt kedvesek ! Kék szemetekben az erdélyi égnekRégi derűje integet felémÉs sötét szirmotokban érzem én Az új fájdalmat.

Turán után

Néha megcsap, mint napkeleti illat,Fűszeres, álmos, valami vad mámor,Ősi szavaknak mély zsongása ringatÉs elcsal innen, e fonnyadt világból. Néha elfog valami mély honvágyAz ős pusztára, amit cserben hagytunkS szívembe tündökölnek égi rónákVén csillagai s megállok alattuk.