Scroll To Top

Böngészés: Költemény

József Attila – Szeged alatt

Juhász Gyula Bátyámnak nagy szeretettel József Attila Szeged alatt   Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén Halkan susogja régi bánatunk. A Nap bucsúzik tört örömre festvén A messzit; és az éjfa rámborul.

Magyar népem…

Juhász Gyula – Magyar népem… Learattál, édes magyar népem, Ott az áldás csűröd közepében, Osztrák finánc szemét veti rája, – Szükség lesz még arra a kaszára! Meleg idő jár most a magyarra, Vihar lesz, ha Isten úgy akarja, De belőle baja másnak támad, – Tartsd csak készen, népem, a kaszádat!. .

Július 31

Július 31 A mennybe ment ő És szíveinkbe, Örökkön itt él És mindenütt. Ahol szabadság És szerelem van, Ez örök vándor Odatalál.

Telefon … Telefontündér

Telefon Hallom a hangod messze, mélyből, Egy régi nyárból száll felém, Egy mámoros és fényes éjből Dalol, mint álom és remény. Hallom a hangod, selyme simit, Bársonya borzongat megint, A szavaid, e pajkos villik Csapata surran szivemig.

Juhász Gyula Darvadozás Tömörkény lócáján ülök, üldögélek, Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet. Kavarog az élet, ám a Tisza ballag, Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.

Április bolondja

Juhász Gyula hónapja április. Szegeden született, 1883.

HUSZT

E napon 181 éve írta Kölcsey remek epigrammáját: HUSZT Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

Anakreoni dal

Enyészet hava (november) dermedésében is meglelni a derűt, örömmel ajánlhatjuk Szöged szülöttének „hűs derű”-jét. Darvadozzunk hát Juhász Gyulával és Anakreónnal! Anakreoni dal November hűs derűje Még néha tündököl ránk S az őszi hold ezüstjén A régi nyár bucsúzik.

November

November Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Temetők

Temetők Szeretem és keresem őket, A gyönyörű, víg temetőket. Mert csak az élők sírnak, búsak, A temetők mind koszorúsak.

Ének Arany Jánosról

Ének Arany Jánosról Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Arany János lelke úgy lobog e tájon, Úgy melegít fénye, Magyarok, e tűznél, mely szelíd és áldott, Bizakodva nézzük e síri világot, Virrasztva, remélve. Messziről lobogva tenger pusztaságon Átragyog Arany ma e borús homályon És jövőnkbe csillan: A magyar jövőbe, mely,.

A Tisza-parton (1905) Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm. Gémes kút, malom alja, fokos, Sivatag, lárma, durva kezek, Vad csókok, bambák, álom-bakók, A Tisza-parton mit keresek? Ady Endre.