Európa szívéből
Juhász Gyula Bátyámnak
nagy szeretettel
József Attila
Szeged alatt
Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén
Halkan susogja régi bánatunk.
A Nap bucsúzik tört örömre festvén
A messzit; és az éjfa rámborul.
Reám borul s arcom simítja lágyan
Hűs lombja, rajta nem terem virág,
De béborítja csöndbe síri ágyam,
Ha majd lefekszem, énis-bús diák.
Öreg, borus vers kél borongva bennem,
Rokon hang zendül vissza rá szivemben.
– Mért is kell búmat rimbe önteni?
Lelkemen most halk remegés fut át:
Szeretném szépen felköszönteni
Magányos, árva, bús Juhász Gyulát.
1922. aug. 14.
Más kiadásokban az „Éjfa” nagy betűvel szerepel…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
